Kerekítettünk

Már a múlt héten is szerettem volna menni, de akkor ugye nem voltunk itthon. Aztán ma (és minden szerdán innentől) délelőtt újból volt Kerekítő foglalkozás a hozzánk nagggggyon közeli könyvtárban, így kaptam az alkalmon és bedobtam magam a gyerekemmel a kerekítő anyukák és csemeték közé.

Nagyon vártam már, hogy mehessünk, így izgultam is, hogy Dorka is akarja-e majd az igazságot. Nem a magaviselete miatt aggódtam kissé, hanem az alakulóban levő alvási szokása miatt. Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy kezd minden kicsit tolódni és lassan haladunk a napi háromszori alvás felé, ami nálunk annyit tesz, hogy 8-kor kel,  10 körül elalszik és (mint tegnap is) délben kel fel. Ez pedig nem egy Kerekítő-barát viselkedés, minekutána a foglalkozás 10-kor kezdődik... Persze a gyermekem ügyesokos, ezért ma kivételesen fél kilenckor kelt fel és így komótos reggelizés és öltözködés után már indulhattunk is a Mondókás Mókára. A könyvtárban találkoztunk Szandrával és Marcellel is, így mi voltunk a legkisebb gyermekekkel bíró anyukák (Marcell négy hónapos).

Zsuzsi, a foglalkozás vezetője egy roppant kedves teremtés, örömmel fogadott minket és biztosított, hogy Dorka a maga közel 5 hónapjával is nyugodtan részt vehet a mulatságon. Amit tudunk, csináljuk, amit meg nem... na, olyan nincs. Merthogy mindent tudtunk mi is csinálni, max. kicsit másként. Pl. amikor körbe-körbe kellett menni, akkor míg mások kézenfogva mentek a csemetével, mi, picibabások az ölünkben vittük az Aprólékokat. Bár az ölbenjátékos foglalkozás közben már láttam, hogy Dorottyka kezd álmos lenni, de véletlen sem méltatlankodott, csak erőltette magát és figyelt rettentően. Nézte a többi gyereket, ahogy másznak, mennek, mocorognak vagy csak simán léteznek (nagyon el tudja varázsolni Őt más gyerek látványa), figyelte, ahogy Zsuzsi furulyázik, énekel és gitározik. Tűrte, ahogy fel-le pakolgatom, "dobálom", vagy bármit csinálok vele, amit a feladatok szerint kellett és egyetlen hang nélkül végigcsinálta a több, mint félórás foglalkozást. A végén még egy-egy alkalommal vigyor is akadt a pofijára, amikor épp dögönyöztem, ebből tudtam, hogy most már teljesen megfeledkezett arról, hogy idegen helyen vagyunk és már rám is tudott koncentrálni. 

Összességében nagyon örülök, hogy elmentünk, biztos vagyok benne, hogy sokat fogunk menni, mert szeretném, ha Dorka mielőbb elkezdené szokni mások és más gyerekek társaságát. Tudom, hogy ez csak a javára fog válni minden tekintetben. Arra pedig nagyon figyelek, amire Csillu tanított: körülnéztem, hogy van-e olyan gyerek, akinek folyik az orra vagy köhög, mert azt (szép vagy nem szép dolog), de nagy ívben elkerüljük. Szórakozni megyünk a Kerekítőre, nem betegséget összeszedni. Sajnos, hogy vannak olyan anyukák, akik akár betegen is elviszik a gyereket mulatozni, mondván: "Csak kicsit folyik az orra, nem vészes!" Szerencsére ilyennel nem találkoztam most, de nagyon fogok figyelni!! Főleg, hogy itt az ősz...

Ez kicsit olyan "tinilány tükörből fotózza magát" fazon lett... Legközelebb igyekszem ügyesebb fotót készíteni.