Az első csajos délelőtt

Tegnap este feltűnt, hogy Bori mindkét mellében jókora csomó van és bár sejtettem, hogy a hormonok miatt van, azért a nagyságuktól eléggé megijedtem, úgyhogy úgy döntöttem, itt az ideje annak a kéthetes súlymérésnek és akkor már megmutatom ezt is a doktornőnek. Ennek szellemében ma délelőtt elindultunk együtt lefelé, Bori és Anya babakocsival a tanácsadásra, Dorka és Apa pedig autóval Apa dolgozójába egy-két órára.

Aztán mikor Dorka ráeszmélt, hogy nagyon nem egy helyre megyünk, Anya pedig megint Boris programot csinál, amiből Ő kimaradni látszik, rettentően elkezdett kapálódzni a kocsiban. Az sem tántorította el, hogy mi orvoshoz készültünk... Annyira megsajnáltam szegényt, hogy mondtam az apjának, szedje ki a kocsiból és viszem magammal. Apa aggódni kezdett, hogy mit fogok majd csinálni a két gyerekkel, de mondtam, hogy azt, amit más is és Ő sem lesz itthon majd minden ilyen szitunál, úgyhogy nosza.  Dorkának elmondtam a játékszabályokat, aztán nekivágtunk. 

Az orvosnál minden jól ment, valóban hormongombócai vannak Borcsinak, egyéb alkatrészei rendben vannak. Doktornő és az asszisztens is többször is megjegyezték, hogy "de jól néz ki ez a gyerek", "milyen kis formás baba", aztán jött a mérlegelés, amitől kicsit tartottam. A vége: 4130g... Na, ennyit a francos mérlegről, soha többé nem teszem rá itthon!!! Doktornő azt mondta, mostanra kellett volna visszanyernie a születési súlyát, ehhez képest Bori épp fél kilóval több... Ezalatt Dorka kisangyal módjára figyelte a vizsgálatot, igazgatta a textilpelust, nagyon jól viselkedett. Kapott is matricát meg színezőlapot, aztán mikor kimentünk öltözni, hozta a babakocsit és várt türelemmel az indulásra. Ezután elmentünk a zöldségeshez, majd az Anyukák boltocskájába wc szűkítőért (most nem volt sajnos), ezt pedig játszóterezés és virágbolti pillangóvásárlás követte. A Nagylányom pedig mindezt példás magatartással abszolválta, ügyesen segített tolni a kocsit, ha kellett, fogta a kezem, nem futkosott el és maximálisan szót fogadott. Annyira büszke voltam rá, hogy el sem tudom mondani és ezt alig győztem mondogatni is Neki... Nyilván lesz ez majd másmilyen is, de most ennek örültem nagyon... Hazaérve is együtt ebédeltek a csajok, kis különbséggel le is tudtam fektetni őket, aztán Anya is alhatott Velük jó két órát... Hát kell ennél nagyobb boldogság az életben...? ♥

A két gyönyörűűűm ♥