A 4 hetes, a 28 hónapos és a 37 éves

Tegnapi Bori már 4 hetes lett, pénteken pedig 1 hónapos ifjú hölgy lesz. Pocakja egész jó, folyamatosan kapja az Infacolt, amitől nagyon ügyesen büfizik, de ha egyszer-egyszer elmarad, akkor sincs gond, azt hiszem, erre is meg kell "érni" valahol. Délelőtt szinte egy végtében alszik, aztán persze ennek megfelelően délben érzi szükségét a leginkább a nézelődésnek és a nyűglődésnek. Ennek köszönhetően vannak azok (mert most már párszor megesett) a kellemes szinkron-altatások, amikor Dorkát és Borit együtt rázom a szopifotelben, bízva abban, hogy mindenki aludni fog déltől háromig, én pedig tehetem velük ugyanezt. Ehelyett Bori kikerül a nappaliba üvölteni, Dorka elalszik a lányszobában, aztán megyek ki Borihoz ringatni meg nyugtatni, illetve ha olyanja van, akkor együtt nézegetni, beszélgetni-becézgetni. Mire újra elálmosodik és elalszik, addigra jó 10 percen belül tuti, hogy ébred a nővére, így egyre inkább kezdem a végemet járni, mert most már tényleg nem tudok nappal sem pihenni egy kicsit sem. Este, fürdés környékén vannak azok a tipikus, szinte megmagyarázhatatlan sírások, aminek a vége-időpontja tök bizonytalan, rosszabb esetben akár hajnali egyig is elnyúlik. Ilyenkor semmi sem segít. Eddigi max. egyben átaludt idő négy és fél óra volt, nyilván ebből én nem ennyit aludtam, hiszen ilyenkor jön Dorka a felriadásaival, kiabálásaival és Őt kell nyugtatgatni. Így átlag 3-4 órát alszom éjjel, ez este 10 és reggel 6 között értendő, mert olyankor már Dorka is kel (fel nem fogom, miért kellett ezt az új szokást felvenni) és menthetetlenül indul a nap. Bori amúgy egyre cukorborsóbb, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy immáron most már Ő is a család tagja, mintha mindig is így lett volna. Szerencsés kislány, mert Dorka nagyon szereti (egyenlőre) és igyekszik "gondoskodni" Róla. Apa remekül bánik Vele, sokkal nyugodtabbnak és türelmesebbnek látom, mint anno Dorkával volt, nem pánikol be, ha sír a kislánya, mert a gyerek amolyan természetes velejárójaként tekinti a sírást, ahogy én is. Már nem futunk könnybe lábadt szemmel a kislánykához minden nyekkenésre, hogy jaj, mi lehet a baja, ehhez is az kellett, hogy kétgyerekes szülők legyünk. Nyilván szándékosan nem hagyjuk ordítani, de más a helyzet már nagyon. Apán amúgy kiválóan lehet szunyókálni, Bori ezt napi szinten bizonyítja, és milyen igaza van... Apa pedig boldogan válik ilyenkor kanapévá. Ma pedig az történt, hogy délután, miközben a karomban tartottam, azt vettem észre, hogy most már határozottan és szemmel láthatóan nem az arcom kontúrját figyelte, hanem a szemembe nézett és ahogy beszéltem hozzá és mosolyogtam Rá, Bori visszamosolygott, kétszer is... Ritka édes mosoly ez számomra, ki is jött a könnyem, annyira boldoggá tett vele. Édes Kisbaba, nagyon szeretjük Őt is...

Dorka holnap 28 hónapos lesz. Egyre higgadtabb, persze a dackorszak azért dackorszak még mindig, de már nem nyomja magát olyan durván, mint akár egy hete is akár. Nagyon szeretem, mikor itthon van Apa velünk, mert minden nap nagyon hiányzik napközben, de az is tény, hogy nagyon jól elvagyunk a hétköznapokon Ricsi hazaérkezéséig. Sokkal jobban, mint ahogy vártam vagy reméltem. Dorka nagyon aranyos, néha úgy segít Bori körül, hogy egyszerűen nem zavar és már ez is jó. Simán megy a napi rutin egyenlőre, remekül viseli, hogy Borit etetem, pelusozom, öltöztetem, ellátom, sosem akadályoz semmiben és nem kéri, hogy ezt vagy azt ne tegyek. Tudja, hogy megvan mindig az Ő ideje is és erre tényleg figyelek is. Együtt reggelizünk, aztán pedig összeszedem a csajokat és megyünk a játszira vagy akár bevásárolni. És akár motorozva is. Mert szót fogad, megáll a kereszteződésben, ha előre is megy, visszanéz, hogy hol tartunk Borival és ha megunta a mocizást, jön mellettem aranyosan és segít tolni a kocsit. Nem eszetlen, nem vinnyog. Nagyon aranyos. Az alvása viszont továbbra is katasztrófa. Sajnos a homeós bogyók jótékony hatásáról egyenlőre nem tudok beszámolni, mert múlt pénteken berekesztettük egyenlőre az adagolásukat. Történt ugyanis, hogy csütörtök éjjel sikerült egy jókorát hánynia a Nagylánynak, aztán hajnalban meg olyan szintű hasmenése volt, hogy ágyat is kellett takarítani mindenféle óvintézkedés ellenére. Olyan durva volt, hogy ilyet még nem láttam. Aztán péntek kora délutánig semmi, majd háromtól hétig megint három olyan hasmenés, hogy a harmadiknál már sírva is fakadtam, mert a leányka alig tudott a szobától a fürdőig kikecmeregni, annyi folyadék volt a pelusában. Ott és akkor meg voltam győződve róla, hogy tuti kórház lesz a vége és lepergett előttem az életem is, hogy hogyan és ki és ottalvás és nem mehetek és egyáltalán... Aztán ügyeletre mentünk és semmi extrát nem mondtak, szerencsére a baj hamar el is múlt, de akkor a diéta mellé a homeós bogyók adagolásának felfüggesztését és megszavaztuk Apával. Ma este konkrétan pedig elfelejtettem odaadni neki, de újra kezdem, mert szörnyű, hogy milyen rosszul alszik és mennyire nem tudja kipihenni magát. Amúgy nappal nem látszik rajta igazán semmi, folyton futna-szaladna és főként ugrálna. Az biztos, hogy valami sportra járnia kell majd iskolás korában, mert alig győzzük lekötni az energiáit. Roppant okos és értelmes, villámgyorsan vág az esze, a dumája pedig egyre hatalmasabb, írni kellene a beszólásait, dehát... Csillutól kapott ugyebár wc-szűkítőt is, de igazából egyenlőre leginkább dísznek van az is. Tuti, hogy menne már neki a pisi-kaki miatti szólás, de azt látom rajta, hogy minél inkább agitáljuk, hogy próbálja kia az eszközeit, annál inkább nem akarja. Most mondjuk ügyesen ráült a hasmenés alkalmával a wc-re és maradt is egy darabig, mert megkértem, hogy tartózkodjék ott, amíg kidobom a csúnyán telerittyentet pelusát. Nagyon bőszen feszített amúgy, le is kellett fényképezni, hogy Ő már milyen nagylány, de magától esze ágában sincs ráülni, pedig mondtam neki, hogy csak az mehet majd oviba, akinek nincs pelusa. (Mindenáron ovis akarna már lenni, bálványozza őket...) De ez sem hat. Mindegy, még senki nem ment úgy suliba, hogy pelenkás lett volna, majd ez is eljön egyszer. Tuti, hogy ha rákap, pár nap alatt abszolvál majd mindent, ahogy ismerem. Ilyen típus.

Bár néha roppantul kiakasztó tud lenni a hisztijeivel, töretlenül imádjuk a Nagylányunkat!!!

Ami pedig engem illet... Tegnap 37 éves lettem... Régebben reméltem csak, hogy elérek idáig, aztán az elmúlt időkben nem voltam benne annyira biztos, hogy lehetek majd két kisgyerek anyukája. A sors kegyes volt, megadatott. Nagyon boldog vagyok ettől, valóban tán a legboldogabb születésnapom volt. Nem volt semmi extraság, csak együtt voltam a családommal, Apa nagyon kedves és figyelmes volt, még a szokottnál is több figyelmet kaptam, legalábbis így éreztem. Még a hasfájásom is kevésbé volt kellemetlen talán... Ja, a hasfájásról még nem is írtam eddig, de majd legközelebb arról is, ezt most tán nem is itt kéne (nem egy leányálom ez a mostani császáros gyermekágyi időszak).. Meg nem is én vagyok annyira a fontos. Fáradt vagyok, de egyre kerekebb minden...♥

Csináltam csokis túrógolyót, ennél többet

Ajándék a lányoktól,...

..., ahogy a felirat is mutatja

37 évesen a kislánykáimmal ♥♥♥