Hétvégi látogatókról, a dolgos hétköznapokról meg végre a homeós tanácsadásról

Vasárnap a húgom és párja jöttek hozzánk látogatóba, most látták még csak először az új gyerekünket. Borcsi kapott pelustortát (húgom készítménye), külön egy csomag pelust is meg popsitörlőt. Dorka sem maradt ajándék nélkül (amit külön nagyon köszönök!!!, mert  mindig annyira próbálok figyelni a lelkére...), kapott ugyanis wc szűkítőt (ezúton is köszönöm az egyéb felajánlásokat!), amit persze csak megnézett, ráült, de azóta is annyi neki és hát a szenzációt, egy Minnie-s esernyőt. Gyakorlatilag ez kezdte oldani benne az ébredés utáni tartózkodást, mikor megkapta, már kezdett felbátorodni. Fel-le parádézott vele, este a fürdőkádba is vinni kellett magával úgy, hogy Apa zuhanyoztatta, Ő meg nagy bőszen alatta tartózkodva nem ázott meg... Sztori folyományaként hétfőn gumicsizmát is be kellett szerezzek neki a közeli babadiszkontban. Volt egy piros alapon fehér csillagos, amiben még bélés is van, megpróbálta, jó neki. Megkérdeztem: "Na, jó lesz Kicsim?" Mire Ő: "Hmm, Minnie-s nincs?" Ejnye... Szóval lett ez egy ezresért, úgyhogy most már jöhet az özönvíz, Dorka felkészült.

Visszatérve a látogatókra, ahogy az ilyenkor lenni szokott, húgom is rácsodálkozott ismét, milyen csöpp is tud lenni egy újszülött (aki tegnap már "öreg" háromhetes lett amúgy) és bár kijött kicsit a gyakorlatból, egy ilyen kicsi ölbevétele is olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Jól elbeszélgettünk, míg itt voltak, Csilla meg is állapította, hogy mennyivel másabb vagyok most, mint Dorka születése után, sokkal nyugodtabbnak és "lazábbnak" lát, ami így is van. Remélem, hamarosan újra jönnek, talán két hét múlva, akkor már Hanna, Anya és Apu és jönnek velük...

Aztán jött a hétfő és mi elapátlanodtunk, Apának ugyanis újra egész napra csatasorba kellett állni. Nem mondom, hogy borzasztó és nem bírom egyedül, de hogy nagyon hiányzik, az tény. Megszoktam már kicsit, hogy itthon van, hogy Velünk van, és annyi mindenben segített, hogy csak na. Szinte mindig kitalálja a gondolataimat, nem kell neki szólni, hogy készítsd elő/össze ezt vagy azt, Dorkát gardírozza maximálisan és szombat reggel például miután lement a piacra bevásárolni, hazatérve hamar megpucolta az ablakokat, mert olyanja volt... Dorka nagyon összenőtt Vele, nagyon szeretek Rájuk nézni, olyan aranyosak együtt. Apa teljes egészében átvette Dorottya esti összekészítését, és a Nagylány már nem is hiányol fürdésnél. Ez nagyon nagy könnyebbség nekem, mert így el tudom látni Borit rendesen. Az Ő fürdetése az enyém, aztán pedig megetetem, addigra Apáék is végeznek a locsizással. Akkor átadom Borit Apának, ha nem aludt el (és általában nem teszi) és az esti tejecskét már én adom Dorkának, mint korábban is és én vagyok Vele, míg elalszik. Aztán már ketten rázzuk a Kiskisasszony hátsóját, ugyanis most ez lett a módi, hogy kb. 9-től fél 12-ig megy a sirdogálás és nem jó semmi. Az is tény, hogy a kakilás sokkal nehezebben megy neki, mint Dorkának ment anno, és sajnos ilyenkor nagyon húzza magát szegény. Mivel megjött a Mia által ajánlott babamasszázsos könyv, idő hiányában tegnapelőtt még csak belelapozgattam és elkezdtem kicsit lelazítani Borit. Akkor még csak a lábmasszázsig, mint első mozzanatig jutottam el, de szemmel látható volt, ahogy a síró baba lassan megnyugszik és figyelni kezd. Aztán kicsit megmasszíroztam a pocakját, amúgy a magam módján (odáig akkor még nem jutottam el a könyvben) és a lábacskáit nyomogattam óvatosan, lassan, de határozottan a hasához. Erre kéremszépen kakil három löketben. Olyan büszke voltam magamra, hogy ihajj, de sokkal nagyobb volt a boldogságom, hogy elmúlt a hasfájás oka. Mert most már látható, hogy nem a gázok (büfi, puki) zavarják, hanem az, ha nem kakil eleget. Ha viszont igen (mint ahogy tegnap délután is), akkor nincs is akkora gáz és bár most is volt egy kis műsor este 9-től, ám nagy bőszen már negyed 11-kor ágyban feküdtünk. Aztán lehet, hogy ő másként dolgozza fel a tejet, nem egyformák a babák, az biztos. Védőnő tanácsára most igyekszem minden etetés előtt lefejni egy kevés tejet, mert szerinte az elöl levő tejben (ami a szomjoltó, vizesebb rész) található a több laktáz és legtöbbször ez szokott gondot okozni a babapocaknak. Igazán így sem az igazi, de hát megpróbálunk mindent, hogy minél elviselhetőbb legyen Aranykámnak ez az átmeneti időszak. Mert tudjuk, hogy az, hipp-hopp ülni fog meg járni, visszabeszélni, amit már alig várok, de mégsem akarom sürgetni az időt. Amúgy mozgás: Borcsi nagyon szépen emelgeti és tartja sokszor a fejecskéjét hason fekve, aranyomnak muszáj is, mert nem mindig bírom felkapkodni egy-egy nyekkenésre. Emellett már kétszer is elfordult, hogy kínjában hasról hátra fordult :) Nyilván semmi tudatosság nem volt benne, de lehet, hogy nem lesz vele annyi aggódnivalónk ezen a téren, mint Dorkánál volt, ha direkt csinálja, ha nem...

Dorka továbbra is nagyon szereti a kishúgát, egyre többször jön és figyelgeti érdeklődve, odabújik hozzá, már nagyon ügyesen simizi is, nem kell rászólni, hogy óvatosan és nyitott tenyérrel simizze, ne az ujjbegyével nyomogassa pl. Bori kutacsát... Szól, hogy "Anya, síj a Boji!!", illetve tegnap pl. kimentem a konyhába, Bori a kiságyban elkezdett sírni, Dorka bent nála a szobában, mikor hallom, hogy ismételgeti a húgának: "Semmi baj Bóócsi, mindjájt jön Anya!!" Most az az új, hogy szorosan odabújik hozzá és összedörgöli Borival az orrát és mondja, hogy "pisze-pisze". ♥ Borinak láthatóan tetszik, észre lehet venni, hogy ha Dorka a közelbe jön, megváltozik kicsit a viselkedése, felélénkül, jobban figyel és olyan, mintha örülne neki, hogy ott van mellette a nővére. Nyilván emlékszik a hangjára a pocaklétből még. Dorka továbbra sem féltékeny, ma reggel pl. átjött a nappaliba, és mivel Apa még itthon volt, Bori az Ő kezében volt. Dorottya pedig megjegyezte, hogy most nem Anya fogja a Borit és nem is a székben ülünk. Hát ja, nem hiába, hiszen elég sokat van Bori ölben, nagyon szereti és ha tehetem, nem is kívánom ezt megvonni Tőle. Aztán van olyan is, amikor mindkettejükkel lenne egyszerre dolog és akkor mérlegelnem kell. Ilyen pl. az ebéd utáni altatás. Az elmúlt napokban sajnos nem nagyon volt olyan, hogy mindketten békésen elaludtak délben és én is sunyhattam volna velük két órát, mert ha egyiket leteszem, kel a másik és mire a másik elalszik, kel az egyik. Ez pech, nekem. Tegnap meg már az is volt, hogy mire Dorkát altattam volna, Bori ébredt pocakfájva. Dorka persze kérte, hogy üljünk be a szopifotelba, hogy az ölembe fekve alhasson el, közben Bori elkezdett sírni a kiságyban. Dorka felállít, Bori felvesz, aztán vissza a fotelba. Borit ringatom a jobb karomban, Dorka befeküdt az ölembe, bal oldalra borulva, Bori ordít, Dorka pedig issza az ebédre kért tejecskéjét. Aztán Dorka meg-meg áll az ivásban és vihog. Mikor megkérdem, mi a vicces, akkor közli, hogy Bori olyan viccesen sír. Igen, szegény nem is sírt, hanem visított már, szinte C alakba feszítette magát hátra kínjában... Hiába kértem Dorkát, hogy feküdjön le az ágyába ügyesen egyedül, mint egy igazi nagylány, persze tett rá nagy ívben, ez a pár perc az övé elalvás előtt. És valahol értem is, miért kívánjam Tőle, hogy megértse ennyi idősen, hogy jó lenne, ha Ő engedne most. Így hát döntést hoztam: kivittem Borit a nappaliba, betettem a mózesbe és otthagytam... Becsuktam a szobaajtót, hogy minél kevésbé lehessen hallani az üvöltését, Dorkát ölbe vettem, aki pár perc alatt elaludt. Az a pár perc szörnyű volt, csendben folytak a könnyeim, mert hallottam, hogy az a másik szerencsétlen kint torka szakadtából üvölt és sokszor levegőért kapkod, de tudtam, hogy hosszú távon így lesz jobb. Aztán Dorkát letettem, kisiettem Borihoz, aki hálásan kapaszkodott a nyakamba, mikor felvettem és megöleltem. Onnantól már nem is sírt, meg még kakilni is tudott. Nem mondom, hogy még használt is neki... A lényeg, hogy Dorka elaludt, Bori megkönnyebbült. Nyilván, amikor Bori eszik, akkor nincs pardon és akkor Dorkának kell háttérbe vonulni, egy evést nem fogok azért elhagyni, hogy Dorka lelkének kedvezzek, de néha/ki tudja hányszor muszáj ilyen kegyetlennek tűnő dolgot elkövetni egyik vagy másik "rovására". Facebook hordozós csoportjából rendeltem a Déditől kapott ajándékpénzen Borcsinak karikás kendőt, tegnap meg is jött, már nagyon várom, hogy csak felkapjam benne a kiscsajt, aztán tudjam hurcolni itthon, meg rövidebb távokra. Gyors megoldás a hordozásra és szuper anyaga van ennek a kendőnek, szép is, szerintem nagyon fogjuk szeretni ezt is.

Meg az is történt, hogy hétfőn délután végre sikerült elérnem a homeós doktornőt és tegnap ötre már mehettünk is. Több, mint egy órát ott voltunk, mindenről alaposan kikérdezett bennünket Dorkát illetően, kicsit át is nézte Őt, aztán végül háromféle szert kaptunk most az alvászavar kezelésére, egy tünetit és kettő alkatit. Első körben most két hétig ezeket alkalmazzuk és meglátjuk, mire hogy reagál. Bár keddre virradóra Dorka csak annyit kelt kivételesen, hogy fél 12-kor inni kért, de tudjuk, hogy nem ez a jellemző és már azt is tudjuk, hogy semmiből nem tudunk semmilyen következtetést levonni. Tegnap este megkapta az első adag tüneti szerét és az történt most, hogy fél 10-től fél 7-ig egyhuzamban aludt. Nyilván ebből sem vonok még le semmit, de őszintén szólva kicsit bizakodom, mert olyan még nem fordult elő, hogy két éjszaka egymás után ilyen jól aludjon. Óriási segítség lenne, mert tényleg az van most már, hogy ha az egyiktől tudnék aludni, akkor a másik miatt nem tudok és fordítva. Ebbe pedig - tudjuk - frankón tönkre lehet menni, a gyerek pihenéséről és idegrendszeri nyugalmáról pedig nem is beszélve. Mindenkinek így lenne jó, ez a lényeg. Szóval két hét múlva konzultálok újra a doktornővel a megélt tapasztalatokról. Bizakodom nagyon ebben is és remélem, hogy akár későbbiekben is egyéb dolgokra is fogunk könnyen Dorkára szabott, egykomponensű alkati szert találni, ha szükséges. Amúgy mintha az elmúlt egy-két napban Dorottya nyugodtabb lenne, talán kicsit kevesebb a hiszti és tombolós dühkitörés, bízom benne, hogy kezd Ő is belerázódni az új helyzetbe, vagy isten tudja, minek mi az oka egy 28 hónaposnál...

Bori amúgy továbbra is cukorborsó, pufókarc, egyre többet nézelődik, nagyon figyelmes kislány. Tegnap délben, amikor Dorka elaludt, a már megnyugodott Borival bementem a kisszobába, leültem a fotelbe. Ránéztem az épp elszenderedett, ölemben szuszogó Borcsira, aztán a "nagyjányos ágyában" fekvő Dorkára és csak pillogtam rájuk oda és vissza. Úgy éreztem, nem is lehetnék szerencsésebb, van két gyönyörű kislányom, mindkettő egészséges és én itt lehetek Velük. Túlcsordul a szívem, ha nézem őket, annyira szeretem mindkettőt... A világ egyik legszerencsésebb embere, immáron kétgyermekes anyuka vagyok...