Napok a Kéthetessel és a Nagylánnyal

Mondom, hogy bírható, de olyan nincs is, hogy ne lenne az. Vannak jobb és bűnrossz éjszakák, sajnos utóbbiból van több és ennek csak fokozatai vannak. A tegnapelőtt volt eddig a csúcs, fél 12-től hajnali háromnegyed négyig ment a móka Borival, közben pár anyázós jajveszékeléssel megspékelve mindez a másik szobából Dorkával. Olyankor Bori letesz, ordít, Dorkához át - semmibajkicsim, csak rosszatálmodtál, igyálegyetfeküdjvisszajólvanna - , aztán Borihoz vissza, ringatás, ölbenhurci és hasmasszírozás. Merthogy sokat fáj a pocakja. Felváltva kapja az Espumisan cseppet és az Infacolt, utóbbitól kifejezetten herótja van, de ez van sajnos. Ezek hiányában előfordult több, mint fél napos kakimentesség is és akkor mocskosul szenvedett szemmel láthatóan és füllel hallhatóan is. Így maradt ez. Nem tudom, kijelenthető-e egyértelműen, hogy Ő a tipikus hasfájós baba, de az biztos, hogy elég érzékeny a pocakjára. Dorka nem volt hasfájós, remélem túl leszünk ezen is majd egyszer (mielőbb).

Aztán meg van olyan (eddig ez a fehér holló típusú) éjszaka, amikor szépen eszik fél 11-kor, aztán negyed háromkor és majd ötkor meg fél nyolckor. A többi időben meg "csak" Dorkát kell rendeznem és alhatok. Ez maga a mennyország. Pedig ékes példaként itt vagyok, hogy lehet napi 3-4 órányi alvással is létezni, de az tényleg elég vegetatív állapot és hosszú távon meglehetősen veszélyes is, már tapasztaltam. Azért nem bánnám, ha inkább az alvásos éjszakák lennének a gyakoribbak, de tudom, hogy ez nem kívánságműsor. Kedves Napsugaram egyszer azt mondta, hogy minden anyának kijár egy jóalvó gyerek is... Hát, örülnék, ha ez Boriban is tudatosulna, vagy ha nem változik ez az állapot, az mindenképpen azt jelenti, hogy nem Borcsi az utolsóként érkezett gyerekünk... :) A nappali alvásokkal nincs persze baja, jó sokat teszi, ám amikor fent van, nagyon kis érdeklődően vizslat mindent, nagyon figyelmes, akár a nővére. 

Szieszta Apával (a gyermek ruházata kissé eklektikus rossz pisis pelus és éjszakai öltözés okán)

Apropó nővér... Dorka elég érdekesen viselkedik és akkor roppant finom voltam. Napi több ízben tudnám kitekerni a nyakát a hisztik miatt, de (bár nem mindig sikerül résmentesen) igyekszünk türelemmel viseltetni irányába. Amikor azonban szó szerint fejhangon üvöltve áll a szoba közepén és magán kívül tombol, akkor lefagyunk. A dobálózás, csapkolódás, rugdosás sajnos elég gyakran játszik, de leginkább önveszélyes. Borival aranyos ellenben, megy, nézi, mit csinál, tegnap pl. szólt, hogy "Anya, sír a Bori!" és mire odamentem a kiságyához, Dorka már ott volt és bedobta neki a Minnie-jét (!!! - hoppá!!) és mondta, hogy "Tessék, itt a Minike!" Na, ez a testvéri szeretet. Közben meg minket hidegre tesz. Próbáltam már hívni a homeós doktornőt (alvás miatt főként), de egyenlőre nem sikerült elérnem, talán csak szabin van. Nem szedálni akarom a gyereket, csak hátha sikerül olyan alkati szert találni, amivel nyugodtabb éjszakákat tudunk számára biztosítani (ezáltal nekem is, de ez ugye részletkérdés). Meg pl. tegnap már lefeküdni sem akart, mert tudta szerintem, hogy ha Ő lefekszik, akkor Bori lesz a soros, hisz hamarosan kel és Vele foglalkozom. Szóval az eddig ügyesen lefekvő Dorka este nagy ívben elkerülte az ágyát és Apával ketten közel másfél órát küzdöttünk, mire a gyereket sikerült lefektetni. Addig én már szoptattam, büfiztettem és tisztába is tettem a kisebbet, de azt a műsort látni kellett volna, ahogy igyekezett magára vonni mindkettőnk figyelmét... Igyekszünk következetesek lenni, felnőttként, szülőként egymást segítve cselekedni úgy, hogy legkevésbé sérüljön bárki. Figyelünk rá, hogy ne Bori miatt ne lehessen dolgokat csinálni, de néha óhatatlan, hogy elmagyarázzuk, miért is nem vicces a másik feje felett dobálózni és igenis meg kell tanulni, hogy másokra is tekintettel kell lenni. Nem könnyű most, gyakran nézünk egymásra Ricsivel és tátogjuk el, hogy mit is gondolunk épp a kisasszonykáról meg a viselkedéséről, de összeszorítjuk a fogunkat, mert tudjuk, hogy nyilván nem könnyű neki. Azért vagyunk mi, hogy igyekezzünk azzá tenni. Embert próbáló idők elé nézünk, az biztos, reméljük, mindenki megússza ép bőrrel...

Szépségem ♥

Zsiráflány

A Nagyobbik indulásra kész

Indulás sétálni (Bori itt kicsit olyan bohóckás, de nem az)