Miért nem mond a gyerekem verset Anyák napján

Tegnap is és ma délelőtt is mondtam Dorkának, hogy remek dolog lenne, ha megtanulna egy szép anyák napi verset, amit aztán vasárnap elmondhatna mindkét mamajának. Nem díjazta az ötletemet, indoklás nem volt, csak közölte, hogy nem szeretne. Délután bementünk a belvárosba, ahonnan busszal jöttünk haza, az utcán, a megállóban és a buszon is folyamatosan vagy hangosan énekelt, vagy hangosan kommentálta az eseményeket, többek örömére. Amikor hazaértünk, újra agitálni kezdtem egy rövid vers közös megtanulására, aztán így zajott a dolog:
Én: - Naaaa, Dorka, megtanuljuk hamar, tudom, hogy okos vagy és menni fog! Olyan szépen fogod mondani és úgy meglepődik mindenki, hogy szerintem el is pityergik magukat, de tán még Apa is!
Dorka: - De nem szeretném!
Én: - De miért nem? Mondd meg őszintén! Mikor olyan ügyes vagy!
Dorka: - Azért, mert szégyenlős vagyok!
Én: - Kicsoda, Te??!! Most kiabaltad vegig a várost!! Mióta vagy Te szégyenlős?
Dorka: - Anya! HIDD EL!! HIDD CSAK EL NYUGODTAN!! Szégyenlős vagyok!! És hagyjuk is ezt. Na. Gyere ide inkább es dugjuk össze az orrunkat piszézni...
:)

A hároméves Dorottya

Csütörtökön Őt is megnézte a doktornő, illetve pénteken státuszon is voltunk a védőnőnél.

Súlya 17,4 kg (nem könnyű gyerek), magassága 98 cm. Lába 25-ös, ruhái már zömmel 104-esek, de nyilván ez márkafüggő is. Nappalra 98%-ban szobatiszta, az ebéd utáni alvásoknál nagyon ritkán, de be-be csúszik egy-egy pisis pelus (ezért még adok rá akkor is, van még maradék kisebb méret), ezért a 98%, az éjszakai bepisilések nagyon változóak. Volt olyan, hogy akár egy teljes hétig is minden reggel száraz maradt a pelenka, ám az elmúlt héten pl. szinte minden nap telepisilte, sőt, át is ázott. Még nem jöttem rá, min múlik ez, pedig a lefekvés előtti pisilés mindig megvan és éjjel sem kel fel milliószor inni. Alvása szerencsére rendeződött, rendszerint egy-egy ébredéssel átalussza az éjszakát általában este fél 10-10-től reggel 7-ig. Ébredéskor iszik egyet, aztán önállóan visszafekszik és alszik tovább. 

Nyilván kissé elfogultak vagyunk, de az érdek nélküli véleménnyel szolgálók szerint is nagyon-nagyon okos kislány, korához képest főként. Ügyesen énekel, nagyon sok dalt tud már, mondókázik, elszámol önállóan húszig, onnan segítséggel (huszonegy) tovább harmincig, megszámol dolgokat húszig. Tudja a családtagjai nevét vezetéknévvel, tudja hol és mikor született, hol lakik, hány éves. Elmondja a hét napjait, azt is, mi a hétvége (fontos, ekkor van itthon Apa ♥) és nagyon érdekelni kezdte az óra is. Tegnap Bori elállította az ajándékba kapott tábláján levő kis órát, amit persze Dorka sérelmezett. Mondtam, hogy visszaállítom, nincs semmi baj, azt mondta erre, hogy majd Ő megcsinálja, nyolc óra volt rajta éppen. Kérdeztem, hogy fognak állni akkor a mutatók, erre közölte, hogy a kismutató a nyolcason lesz, a nagymutató pedig a tizenkettesre mutat. Ha meg kilenc óra van, akkor a kismutató a kilencesen van, a nagy meg ugyanott. Hogy fogalmilag az idő mennyire erős neki, azt nem tudom, de nagyon-nagyon érdekli minden, amiben számok és formák vannak. Az utóbbi pár hétben kezdték igazán érdekelni azok a dolgok, amihez le kell ülni, mint a rajzolás és a festés, előszeretettel merül már el ezekben a tevékenységekben és egyre ügyesebb. Elkezdett embert rajzolni, kört, egyenest és csigavonalat eddig is tudott. Rajzait, ábráit megnevezi és akár történetet is mond köréjük. Ügyesen szerepjátékozik, nagyon szereti beleélni magát bizonyos szituációkba. Előszeretettel dajkálja, gondozza és szopiztatja Minnie-t és az egyik plüss kutyuskát idehaza. Mozgásos dolgokban nagyon ügyes, szinte azonnal rájött a futóbicikli lényegére is és pár használat után már simán meglöki magát úgy, hogy egyensúlyozva, két keréken gurul az aszfalton. Magabiztosan mászik a legmagasabb ügyességi létrás akármikre is, csúszdázik, önállóan hintázik, hajtja magát "magasra, mint ahogy a kismadarak szállnak". Önállóan eszik és iszik, deréktól lefelé egyedül is öltözik, ha akar, de ehhez általában kéri a segítségünket. Szövege brutális, néha már olyan nagylányos, hogy még. Nagyon jó beszélgetőpartner, és nagyon élvezem, hogy mindent meg lehet vele beszélni és meg is érti mindig, így ha van rá módunk, felkészítjük dolgokra.

A pénteki védőnő látogatáson tán ennek köszönhetően is nagyon aranyos, bátor és együttműködő volt. Először kitöltöttük a feleletválasztós papírt (evés,alvás,mozgás, viselkedés, stb.), aztán jöttek a vizsgálatok. Itthon már kétszer megmértem Dorka vérnyomását a mi felkarosunkkal, így tudta, mire számítson, nagyon ügyesen ott is mérhető eredményt nyújtott. Sikeresen közreműködött a hallásvizsgálatnál is, azt is átbeszéltük már itthon, hogy fog zajlani és tetszett is neki, ráadásul pontosan válaszolt, melyik fülében hallja a hangot. Következett a szemvizsgálat, amire kíváncsi voltam, mert ezt is gyakoroltuk kicsit itthon és gyanús volt valami. A már említett táblára rajzoltam nagyság szerint csökkenő méretben ábrákat, majd kb. három méter távolságból váltott szemtakarással kellett Dorkának elmondani, mit lát egyik-másik oszlopban. Amikor a jobb szemét takartam le, az alsó sorban levő kis valamit már nem tudta megnevezni, ám mikor áttettem a takarást, azonnal felismerte. A következő oszlopban ugyanez megismétlődött... Az tény, hogy egyáltalán nem tudok rajzolni és egyes ábrák felismerése már önmagában dicséretes teljesítmény volt Tőle...

Home made látásvizsgálat. Első sor, harmadik ábra, Dorka válasza, miután frankón szánakozó arccal rámnéz: "Őőőőő, négylábú állat" :D Helyes.

Szóval csak reméltem, hogy én vagyok amatőr és nem így kellene nézni vagy mittudomén. Aztán a védőnőnél egy kis könyvben levő ábrákat kellett távolról leolvasni és ugyanaz lett. A kicsi ábrát már nem ismerte fel a bal szemével, jobbal pedig az egyel kisebbet, úgyhogy aszerint a mérce szerint 80 illetve 90%-os csak bal ill. a jobb szeme. A védőnő javasolta, hogy jó lenne egy szemészeti vizsgálat és én is úgy gondolom, mert egyértelmű volt számomra is. Nem viccelte, bohóckodta el Dorka, biztos, hogy nem tökéletes valami. Sajnos pénteken már nem tudtam időpontot kérni, hétfőn első dolgom lesz. Valószínűleg szemüveg egyenlőre nem fog kelleni, de lehet, hogy a fél év múlva esedékes kontroll után már igen. Mindenesetre most lecsökkentettük a tévénézés időtartamát és megszabtuk a minimális távolságot is. Nem jó ez annyira, na, de majd a vizsgálat után többet tudunk.

Hátra van még a holnap esedékes koraszülött-utógondozás és azzal le is lesz minden vizsgálódás, ami a háromévesség miatt volt aktuális. Szép és okos gyereklány lett Dorkából hároméves korára, nagy öröm a szülőjének lenni, nagyon büszkék vagyunk Rá..♥♥♥

Futóbringás

A szülinapja reggelén a kétnapos maradék tortával :D

Az ujjszopizás még mindig megvan és nyilván még marad is egy darabig...

Beiratkozásra várva

A mi 3 éves Gyönyörűnk ♥

Bori, a kilenchónapos

Szerdán volt Borcsika 9 hónapos. Csütörtökön tanácsadáson voltunk, nagyon kíváncsi voltam az elmúlt havi 50g-os (?) gyarapodás utáni új teljesítményre. Aktuális súlya 8120g-ra sikeredett, ami 570g plusz az egy hónappal ezelőttihez képest. Magyarul tök mindegy igazából, mert biztos vagyok benne, hogy ennyit nem hízott, hanem a múltkori volt üres gyomros mérés. Jól túl lett lihegve akkor, az tuti. Védőnőt megkértem, mérjen egy hosszt is neki, 69cm-t sikerült neki és a "sikerült" szót igencsak meg kell nyomnom, mert Bori egy irgalmatlan valaki. A vizsgálatok utáni pelusfeladás csak úgy sikerült, hogy az asszisztensnő konkrétan lefogta a leányom felsőtestét két kézzel. A mérés is hasonlóan volt komoly, szóval nem nagyon tudok mit mondani a két hónap alatti egy cm-re, de mindegy is, a ruhákat növögeti kifele.

Változó, de inkább a három alvás a jellemző még. Alszik egyet 9 körül, hossza fél és egy óra közül valamelyik, aztán egy és kettő között egy másikat, ilyenkor hol egy órát, hol felet, hol kettőt (utóbbi csak fehér hollós dolog, ha igen résen vagyok és sikerül azonnal visszaaltatni), aztán meg hat körül még kidől egy fél órára. Így a fürdés fél nyolc körül történik, ágyba nyolckor-fél9-kor kerül. Reggel csak szopizik, aztán tízórai gyümölcsös/joghurtos valami, ebédre főzeléket eszik, uzsonnára maradék főzeléket vagy tejpépet, este pedig fürdés előtt kap még egy kis tejpépet, majd fürdés és öltözés után szopizás van. Meg éjjel is... Akkor az átlag legalább három alkalom, egyéb esetekben sikerül cumival visszaringatni. Jön a bal alsó egyese is, szép napokat éltünk eddig továbbra is, bár az elmúlt két éjszaka most remek volt, tegnap pl. csak háromszor kelt. Hogy ezért vagy sem, nem tudom, de tény, hogy két napja vettem chamomillát a gyógyszertárban és lefekvés előtt kap öt golyócskát. Szinte már túlalszom magam... Korábban szinte elviselhetetlenségig kelt húsz percenként, fél óránként 5 órán keresztül, a falat kapartam már, embertelen ez. Nappal folyton mosolygós, vigyorgós, igazi életvidám kislány, aki egyszerűen annyi energiával van megáldva, hogy nem tudom, hogyan bír ennyit ficánkolni, folyton folyvást csak mászni, felállni, mindenbe kapaszkodni, most már jó másfél-két métert odébb is sétálni, majd szintén egyre ügyesebben ülésbe visszaereszkedni és újra csak szaladni valahova. A koppanások jól lecsökkentek, tényleg ügyesedett sokat, rájött, hogyan tudja irányítani azt, hogy nemcsak felfelé van út, de lefelé is. Hosszú-hosszú percekig képes elácsorogni bárhol, mindent megkaparint, most már tényleg semmi sincs biztonságban. Éjjel sem nagyon csillapodtak eddig ezek a mozgási igények, így sokszor voltam szemtanúja, hogy félálomban ment neki a rácsoknak, húzta fel magát és csak nyöszörgött és tisztán látszott, hogy halvány fogalma sincs róla, merre van előre, csak állni és állni kellett... Nyilván nem könnyű neki sem, de így, ilyen fáradtan ellátni két gyereket, egy férfit és egy háztartást nem egyszerű. Újra voltak gyomor és mellkas-szorítások is, egyértelműen a kimerültség jeleiként, de túl leszünk majd ezen is. Remélem, hogy ez a Dologél-Chamomilla kombináció most beválik, illetve ha a fogacska kibújik, akkor a golyócskák is megteszik a hatásukat. önállóan is.

Nagyon kedves és bújós kislány, felfedeztem már, hogy van, amikor úgy cuppan rá az arcomra, hogy nagy nyitott szájjal szinte bekap és akkor csak mondhatni megnyal. Nagyon úgy érzem, hogy ilyenkor Ő így puszil meg, mert nincs más, amit csinálni. A haja egyre bronzosabb, nagyon szép fénye van, nagyon tetszik, amúgy most nekem úgy tűnik, hogy az Övé nem lesz hullámos, mint a nővéréé, de így is gyönyörű. Ahogy Kodály is mondta: " Legyen a zene mindenkié", ez nálunk nagyon fekszik, mert folyton énekszót és mondókázást hall, nagyon szereti is őket, vannak kifejezett kedvencei is, amikkel lehet kicsit manipulálni, figyelmét felhívni, lehiggasztani egy-egy pelusfeladás erejéig. Nagyon kíváncsi leszek, Ő milyen kislány lesz valójában... Az biztos, hogy édesaranyos és imádnivaló szeretetgombóc, ez már most tisztán látszik... :)

Anyával Dorka szülinapján

Csúszdázunk a Nővéremmel

Cukorborsó a vízben

Dorka másik szülinapján

Kilenchónapos nagylány

Imádat :)

A "Meglepetéshely"

Már korábban megbeszéltük Ricsivel, hogy Dorka születésnapján szabadságon lesz és azt a napot minőségileg is próbáljuk az Ünnepelttel tölteni, igyekszünk a kedvére való programokat kitalálni, hogy a nap valóban Róla szóljon. Sokáig nem volt semmi konkrét tervünk, ám múlt szerdán remek ötletet kaptam a fodrászomtól. Megbeszéltük Apával, neki is tetszett, így Dorkának elmondtuk, hogy kedden, a szülinapján egy igazi meglepetésben lesz része. Korán felkelünk, bepakolunk az autóba és elmegyünk egy olyan helyre, ahol Dorka még sosem járt és reméljük, hogy nagyon jól fogja magát érezni. 

Izgult Angyalkám, onnantól folyton csak úgy emlegette, hogy megyünk a "meglepetéshelyre". Hétfő este összecsomagoltam (igyekeztem azért úgy, hogy a fő kellékek ne szúrjanak szemet neki, de utóbb kiderült, mindegy lett volna, mert nem rakta össze), másnap reggel összekészültünk, autóba ültünk és elindultunk. Az út nem volt rövid, de Bori szinte végigaludta, és még Dorka is elbólintott a végére, jó húsz percet szundikált. Amikor kinyitotta a szemét, megkérdezte: "Megérkeztünk? Ez a Meglepetéshely?" Az volt. Megérkeztünk Ausztriába, a Lutzmannsburgban levő Sonnentherme-be. Becsekkolás után mentünk az öltözőbe és édesemnek csak akkor esett le, hogy ez milyen hely, amikor mondtam, hogy most levetkőzünk és kap egy másik ruhát, egy különlegeset. Először azt hitte Minnie-set vagy pörgős szoknyát, de mikor elővettem a táskából a fürdőruháját, kiáltott egy nagyot: "Anya, ez a fürdőruhám! Akkor pancsolni jöttünk!!" Olyan nagyon boldog volt! :)

Összefoglalva a napot: A hely remek, amolyan osztrákosan minden klassz, tiszta, figyelnek mindenre, rengeteg medence, élményelem, babáknak külön ez-az, szoptatós öblök, pelenkázók popsitörlővel (!), bébikonyha, alvós szoba (full csendes, hangulatfénnyel, légkondícionálással, kiságyakkal, járókával, bébibölcsővel, szülőknek fekhellyel, Borival volt benne részünk), élményelemekkel a legkisebbeknek is, de pl. csúsztunk ketten Dorkával óriáscsúszdán is. Nem olcsó a beléptidíj, de nekünk megérte és tényleg minden van. 11 körül értünk és este nyolc előtt értünk haza, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, Dorka kiváltképpen, aki többször is elmondta, hogy "Nagyon jó itt lenni a Meglepetéshelyen (neki már csak így marad meg szerintem), nagyon jól érzem magam, köszönöm Anya/Apa!", ilyenkor majdnem elsírtam magam... Olyan jó érzés volt, hogy sikerült tényleg meglepni, tényleg örült és élménnyel ajándékoztuk meg, nem tárggyal. 

Valószínűleg nem most voltunk utoljára :)

Dorka beiratkozott :)

Eljött a napja, hogy Dorka elballagjon az imádott óvodába és beiratkozzék.

Reggel már korán mentünk, kis várakozás után be is mehettünk az óvodavezetőhöz. Dorka már előző este ovisat játszott itthon Apával és elgyakorolták, mit fog csinálni, nagyon izgatott volt.. :) Bementünk, köszönt, bemutatkozott és szépen lecsücsült. Az óvodavezető (mint eddig mindenki az oviban) tüneményes, kedves hölgy, kérdezgette Dorkát, várja-e, szeretne-e. Adatrögzítés következett, Apa és Anya adatait én mondtam, Dorkáét viszont Dorka saját maga. Az óvónéni odavolt, mikor a Nagylány elmondta, hogy itt született Győrben a kórházban és hogy április 21-én (év nem szerepelt). A néni hamar kisakkozta, hogy "Nahát, akkor Neked tegnap volt a születésnapod!" Dorka büszkén mondta, hogy igen és nagyon jól érezte magát. Ekkor az óvodavezető olyan kedves volt, hogy Dorkának ajándékozott egy festett kavicsot, rajta az ovi emblémájával és a lányka vehetett egy titkos cukorkás tartóból is két gyümölcsös fruttiformaságot. Dorka odavolt, meg vissza. Mikor fentiek lezajlottak, gyorsan megkérdezte, hogy "Anya, most már mehetek játszani a gyerekekkel?" Szegénykém nagyon nehezen értette meg, hogy ez most nem erről szól...

Felvételről kb. két hét múlva kapunk végeredményt, addig reménykedünk, nem is tudom, mi lenne, ha máshová kellene menni, Dorka már teljesen elkönyvelte magában, hogy ez lesz élete első nagyon fontos intézménye...

Dorka három éves...

Dorka rajzolt, Bori költözött

Mindezt egy napon, tegnap. 

Dorka eddig semmit nem rajzolt, de szó szerint. Amit Ő papírra vetett, az csak satírozás, vonalak, firkák voltak, csigavonal azért sikerült, meg már kör is, amit kérésre kipöttyözött, ráfogtuk, hogy labda. Na, ennyire nem. Ahhoz képest különösen, hogy más gyerekek ontották már a rajzokat, neki egy egyenest se sikerült húzni.

Tegnap reggel odamegyek Dorka mellé, aki épp egy papírt tett az asztalra és ceruzát vett a kezébe. Láttam, hogy elkezd rajzolni, de csak egy idő után fogtam fel, hogy mit csinál. Nem hittem el, hogy felismerem, amit készít... Rajzolt egy kört, bele két gombot satírozott, majd jött mégegy középre, aztán alulra egy vonal, a körön kívülre pedig két függőleges vonal. Jesszus, mondom, ez deszéééép, ki ez Kicsinyem? Erre közli, hogy "Apa". Amúgy nyilván, ki is lehetne...♥ Aztán kért másik lapot és mondta, hogy mindenkit lerajzol, így az új papírra kerültünk rá mi hárman, lányok. 

Valószínűleg másnak ezek seholse olyan szépek, mint nekünk, de számunkra gyönyörűek és olyan büszkék vagyunk Rá... Ahogy Apa fogalmazott, "azért na, minden görbe egyenes lesz egyszer."

Borinak van a legtöbb haja, és már karja is van a csajoknak

Bori pedig költözésre kényszerült, no nem mintha bánná. A felállás olyan nagyon a pillanat műve lett már nála, hogy életveszély volt még az is, hogy letettem aludni, mert nem mindig ébred sirdogálva, nyöszörögve, többször volt már, hogy csak amúgy benéztem a szobába, hogy alszik-e még és annyira nem aludt, hogy csendben ácsorgott a kiságyban és széles mosollyal nyugtázta, hogy meglátott. Úgyhogy tegnap délután Apa leengedte az ágyacskáját. Ez is elérkezett...

A Húsvét, a szülinapozás és mozgásfejlődés - avagy újabb hét Kanizsán a mindjárthárom Dorkával és TurbóBorival

Múlt szombaton mentünk és most vasárnapig voltunk újra Kanizsán. Ilyenkor, hazaérve érzem igazán, mennyire sokat jelent. Nehezen indulok el (az a rengeteg cucc mindig, bahh), de mikor ott vagyunk, az olyan jó... Már írtam korábban is, és nagyon nem is akarok ezen rugózni, de a tény az tény, ott érzem azt, hogy ők a családom, ők tényleg szeretnek, itt (Ricsit leszámítva persze) ezt sajnos nem érzem, egyedül vagyok..

Hazaérkezvén Dorka először (khm, nagyon finoman szólva) kissé furcsán viselkedett, szinte amolyan kamaszos zavarban volt és bután produkálta magát, de szerencsére ez hamar elmúlt. Az első napokban sajnos az időjárás nem igazán kedvezett a kinti programoknak, konkrétan az orkán erejű szél beszorított bennünket a négy fal közé, amitől én magam kellően feszült is voltam már. Dorka remekül eljátszott Mamával és Dédivel, rengeteget olvastak, matricáztak, kirakóztak. Szerdán azért már kimerészkedtünk, csütörtöktől pedig már remek idő volt, Dorka vidáman triciklizett, tolta a Csilláéktól kapott új talicskáját, pipiket etetett, Dédinek segített, aztán a városban mamával vásárolt, okmányirodában ügyintézett, játszóterezett, szomszéd nagylánnyal kosárlabdázott, szomszéd bácsival almafákat öntözött, iszonyú jól érezte magát.

Mama is hordoz (később Bori el is aludt) ♥

Borikánk eközben tartotta a már Dorka által megteremtett hagyományt, vagyis ha Kanizsa, akkor elő kell rukkolni egy-egy új dologgal, merthogy ez kivétel nélkül így volt mindig. Borcsi már az érkezés után nemsokkal úgy gondolta, hogy az eddig egy-egy ízben bemutatott felállokezazmellett-et állandósítja, innentől kezdve aztán ment neki mindennek, kapaszkodott bele és a hét végére már valóban pillanatok alatt fel is állt. Az állásból földre visszaereszkedést még gyakorolnia kell, halad vele szépen, de sajnos többször előfordult, hogy felállt, aztán elfáradt és a meggyendült kis gidalábak nem bírták el, ekkor jópárszor volt borulás, koppant a buksi a talajba nagy sírások kíséretében :( Bori sokkal vakmerőbb, mint anno Dorka volt, szoknunk kell még ezt a habitust és a tempóját is, mert most rendesen életveszélyes a gyermeket egyedül hagyni bárhol. Szinte folyton a közelében kellene lenni, hogy meg lehessen kímélni egy-egy nagyobb borulástól, de nyilván ez most még kevésbé lesz lehetséges, hogy egyedül vagyok itthon a kettővel. Mindegy, tanulnia kell, igyekszünk a balesetek számát lehetőségeinkhez mérten redukálni. Emellett mára tökéletesítette a felülést is, mászásból ügyesen kiül, egyenes háttal megül jódarabig, aztán ha dolga van, odébb áll. Az alvások nem voltak se jobbak, se rosszabbak, mint itthon (szerintem rosszabb már csak akkor lehetne, ha egész éjjel virrasztanék, de amíg legalább három órát tudok aludni összesen, addig még van lejjebb, hehh), bár a péntek éjjel volt kicsit másabb, mert volt egy olyan erős felsírás, hogy még Dorka is felébredt és kánonban sírtak. Hogy emiatt-e vagy sem, sose tudom meg, de egy biztos: szombat reggel KisBorinak áttörte az ínyét az első fogacskája, imígyen már nincs fogatlan a családban! :)

Boriról egy videó, ami gyakorlatilag egy kis kivonat az izgágaságáról, kb. ezt csinálja majdnem állandóan (itt fürdés után van, épp a pelenkát sikerült rávarázsolni nehéz testi munkával):

Az utazás egyik fő apropója Dorka harmadik szülinapja volt, így próbáltuk összekötni a kellemest a hasznossal, és azt mindenképpen szerettük volna, hogy Dédi is osztozhasson a lánykánk örömében. Eredeti terv szerint Csilláék is jöttek volna és Hanna szülinapját is most ünnepeltük volna, de Csilla betegsége miatt Dorka szóló ünnepelt maradt. A kis ünnepelt már korábban leadta a rendelést: "Minnie-s tortát szeretnék és málnásat", így pénteken megsütöttem a kakaós piskótát és betöltöttem a málnás túró töltelékkel, szombat reggel pedig kidíszítettem. Nem teljesen olyan lett, amilyenre gondoltam (köszönhetően annak, hogy nem kaptam sehol rózsaszín Minnie-t és a máz le annyi lett, mint sejteni véltem), de a lényeg, hogy Dorkának nagyon tetszett és az íze is kedvére való volt, ennél több pedig nekem nem kell. Amúgy mindenki nagyon dicsérte minden tekintetben, Apa elég sokat falatozott belőle (pedig nem pont a zsánere). A futóbicikli is tetszett Dorkának, délután ki is próbálta az udvaron és azóta is gyakorol rajta. A legfontosabb tanulság az volt, hogy a gyereknek a legfontosabb a körítés volt. A torta, a tüzijáték, a díszítés és az ünnepség. Szerintem bőven boldog lett volna még a bringa nélkül is, mert első körben azt forszírozta, hogy kapcsoljunk zenét, hogy táncolhasson és folyton csak az ünnepséget emlegette. A hétvégén tartandó, Ricsi családjával való ünneplésnél erre még jobban fogok figyelni, mert ez érdekli igazán.

A búcsúzás elég nehézre sikeredett, illetve azt volt érdekes látni, amikor Dorkának leesett végleg, hogy megyünk haza Győrbe. Nagyon szeretett volna még maradni, pedig első este magához hívott és azt mondta, hogy szeretne hazamenni. És mikor visszaértünk, nem ismertem rá, rossz volt nézni szegényt. Csak ült, sokszor csak bambult maga elé, nem találta a helyét, unatkozott és szomorú volt. Egyszer csak azt mondta: "Anya, szeretnék visszamenni a Dédihez, olyan kár, hogy eljöttünk... Te Anya, micsoda egy Dédikém van!" No igen. Micsoda egy 78 éves Dédike, aki ünnepi ebédet főz/süt, micsoda Mama és Papa, akik szakadatlan unokáztak, amikor csak tehették, hogy Mama szinte úgy gondoskodott Dorkáról, hogy jóformán csak egy kislányom volt a héten (aki nem mellesleg nagyon durva módon egész emberes feladat), akik annyi élménnyel gazdagították megint a gyerekeimet, amit én egy hónap alatt se tudok nyújtani. Megyünk, amint tudunk újra...

Mamától kapott sálat, hogy ne fázzon meg a nyaka

Ugrabugra

Bori fogcsártja

Szempillás

A szülinapos a húgával és nagyszüleivel

Fújja

Eszi

Bori és Anya

Próbaút