Borcsi ma négy hónapja született. Annyira megy az idő, hogy csak kapkodom a fejem, és szinte átrohan rajtunk az élet... Arany kicsi baba, tényleg napról napra aranyosabb és kommunikatívabb. Most már egyre többször fordul elő, hogy nem arra megyek be a gyerekszobába, hogy nyöszörög vagy sír ébredéskor, hanem arra, hogy beszélget. Gügyög a baglyos párnájának, a zsiráfnak és a mackónak, akik a hálótársai. Gyönyörűen tartja a fejét, sokat, hosszan elvan már hason és olyan más már felemelni Őt, mert nem rogy össze az ember kezében, mint a liszteszsák, hanem tartja, megfeszíti magát. A kicsi Dorkához képest nagyon más, és habár még nem fordul se hasról hátra, se vissza, de nagyon sokat és egyre többet tekergeti magát, ügyesen elfordul az oldalára is, ha akar és emellett rengeteget jár a keze-lába. Ezt korábban csak más gyerekeknél láttam, hogy mennyit bírnak ficánkolni, nos, Bori is ilyen. Leginkább akkor teszi, ha izgatott és ha örül, ezek pedig szerencsére gyakran előfordulnak. RENGETEGET mosolyog, örülnék, ha elmondhatnám, hogy boldog kisbaba. Egyre kevesebbet sír, egyre többet elvan már ügyesen egyedül, miközben figyeli a zenélő forgóját (óóóriási kedvenc, szintén más, mint anno a nővérénél, aki sokat nem bagózott rá) vagy a járókában levő játékhidat. Nagyon sokat gagyog/beszélget, előszeretettel kezdeményez kommunikációt, nagyon barátságos kislány. Emellett folyton a kezeit rágcsálja és literszám dől belőle a nyál. Bízom benne, hogy csak az ínyében van némi mocorgás és nem a fogacskái készülnek már kifelé...
Továbbra is zömmel 62-es ruhákat és 3-as pelust visel, melyet kétnaponta pakol tele, akkor napjában többször kevesebbet. Még mindig szívom az orrát, a sírás már nem jellemző, hanem leginkább rendesen bepipul, kiabál rám, elkapkodja az orrszívó zsinórját és a cserélhető fejet, mellyel nyilván nem könnyíti meg a dolgomat. Orrszívás végén aztán nagy mosollyal zárja az eseményeket, mintegy köszönetképpen, hogy végre békén hagyom. Ha tehetném, naphosszat nézegetném és játszanék Vele, mutogatnék neki mindenfélét, mint anno Dorkának/Dorkával tettem, de ez most lehetetlen. Ami szerencse, hogy az ének, a mesék és a mondókák olyanok, mint a villanyfény, azaz mindegy, hogy hány ember élvezi a gyümölcsét, így részesül szerencsére mindenféle ilyen típusú ingerben és információban, melyekben a nővérkéje is. Szeretetgombóc, nagyon-nagyon szeretjük, nagyon sok örömet ad a kis lényével, létével... Szép lassan, szinte észrevétlenül kialakult a napirendje is. Reggel nyolc-kilenc körül ébred, nézelődik a kiságyban, míg Dorkát elrendezem, aztán öltözés és reggeli. Ezután még kis ez-az után öltöztetem a csajokat és irány a séta (nyilván ez bölcsikor korábban ment) és jó másfél-két órát kint vagyunk, ez Dorka ébredésétől függ. Ezalatt Borcsi bólint egy keveset a kocsiban. Délben haza, fél egy körül esznek mindketten egyszerre, aztán Dorka megy az ágyba, Bori pedig az ölemben szundikál el többnyire. Ilyenkor alszik egy nagyon, négy előtt nem nagyon szokott kelni. Ezután uzsonna, majd hosszas nézelődés/játék/szabadfoglalkozás kb. 6-fél7-ig, akkorra elfárad és még leteszem egyet, mikoris 20 percet bólogat még fürdés előtt. Fél nyolc körül fürdik, majd vacsora és fél 9 körül teszem le aludni. Éjjel ébred egy körül és fél5-5 felé, ilyenkor minden esetben megszoptatom. Szerencsére még van mivel, bár épp ma délután kezdtem újra inni a Laktoherbet, mert mindkét mellem kiszippantása után sem tűnt a kisasszony maradéktalanul elégedettnek, holott eddig étkezésenként csak az egyik mellből szokott enni. Sebaj, csak legyen utánpótlás, holnap délutánra-estére remélem felveszi már a szervezetem az új fordulatszámot. Súlya egyenlőre amúgy ismeretlen, de tartok tőle, hogy nem hízott túl sokat most sem. A figurája amúgy nagyon kis cuki, hurkajuli továbbra is, ahogy a védőnő szokta mondani: olyan igazi, reklámba vagy plakátokra való kisbaba.
Dorka tegnap lett 31 hónapos és épp egy nappal korábban vettem észre tök véletlenül, hogy épp áttört a jobb felső nagyőrlőjének az egyik sarka, így kezd bújni a 17. fogacskája is. Még mindig pelusos, annyit változott a helyzet, hogy most már le is tagadja, ha kakil a pelusába.. pedig tényleg nem terrorizálom semmivel, most már szóba se hozom neki ezt a wc témát, majd lesz valami alapon, de ez most tényleg új és nem értem, miért csinálja. Óriási színésznő, vannak ripacskodós dolgai is, legújabb pl. hogy úgy megy este aludni, hogy előtte útban az ágy felé a száját a kezével óvatosan megütögeti, ásítást imitálva. Nagyon nagy forma, az biztos és bár vannak meredek húzásai és a hisztik sem állnak tőle távol továbbra sem, azért javult a kapcsolatunk, ha lehet ilyet mondani. Sokat számított nekem a múlkori mélypontom, nagyon sokat gondolkodtam és búsultam magunk miatt, hogy most már másként tudjak mindent látni és igyekszem értékelni minden együtt töltött időt. Nagyon anyás lett amúgy újra az utóbbi időkben, újra nekem kellett még fürdetni is, áttörtést a tegnapi nap hozott és szerencsére ma is megengedte, hogy az apja legyen vele a fürdőszobában, majd fürdesse meg. Amúgy egy roppant intelligens kis terrorista. Sokat nem változott az előző hónaphoz képest, csak lett frufruja, így kevesebb most a frizurázás. Szeretjük nagyon. Én pl. most azért főleg, mert azt mondta tegnap, hogy engem szeret a legjobban a világon. Ez meg azért tök jó. Pedig én óbégattam vele a legtöbbet. Pedig nem is mindig érdemli meg, tudom én...:(
Ezek meg a csajocskák együtt, Dorka épp énekel Borinak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése