Kisbölcsi - második nap

A reggel kicsit cifrán indult, közel sem a gyerekek miatt, jól fel is toltam az agyamat, meg fogadalmat is tettem, de ezt inkább nem írom le ide, mert nem Dorkáról szól. A lényeg, hogy nagyon örült ismét, hogy mehetünk a bölcsibe, készült és időben odaértünk. 

Most már jó volt, hogy tudtuk, hova megyünk (megnéztem most: Picimackó csoportos) , azonnal vetkőzni kezdett, mondta, hogy felveszi a "szandibandit", aztán menjünk gyorsan a csoportba. Míg én is kezdtem levetni a csukámat, kijött Anikó néni és kezdte mondani, hogy akkor ma így meg úgy, erre Dorka elkezdett nyafogni meg feszengeni az öltöztető asztalon, mondom, gyerek, kicsit finomabban, mert leesel, meg nincs semmi baj. Gondoltam, Anikó néni zavarja. Aztán Anikó megkérdezte: No, Dorka, ennyire szeretnél már menni a csoportba? Erre az én lányom nagy bőszen igenelt. Letettem és már rohant be. Gyakorlatilag nem érdekelte a rizsa. El akartam még mondani neki, hogy azonnal megyek utána, meg lehet, hogy később kicsit elmegyek a boltba, de nem volt lehetőségem. Anikó néni azt mondta, ha már így berongyolt a gyerek, várjuk meg, amíg esetleg jelzi a hiányomat, addig maradjak kint. Én meg csak vártam, vagyis nemvártam, de kint voltam. Kint ültem az "átadó"-ban háromnegyed órát, a gyermekem meg szépen eljátszott odabent. Mint később kiderült, kislibákat ragasztottak falevelekre, pötyivel játszott és megivott (megint csak ő egyedül) egy egész pohár gyümölcslevet tízóraira. Aztán jött ki a többiekkel és kicsit meg is lepődött, hogy ott talál... :D A legnagyobb hanggal közölte, hogy képzeljem, ivott teát (szerinte az volt), meg játszott odabent, most meg megy ki az udvarra. Oké - mondom -, akkor öltözzünk. Gyorsan ráadtam a farmerét és Anikó úgy szólt rá, hogy várjon egy kicsit, mert Bogikát még öltözteti. Én nem szóltam semmire direkt, mert úgy gondoltam, sokkal jobb, ha egy hazai pályás felnőtt terelgeti a gyereket és szokja meg, hogy Anikó szava ott szent, jobban, mint az enyém. Szépen megállt az ajtóban, majd mikor engedélyt kapott, már ment is ki. Előtte mondtam neki, hogy én is követem hamarosan, csak elmegyek kifizetni az ittlétét a vezetőnéninek. Odakiabált a válla fölött, hogy Okééééanyaaa!!!, aztán már ott se volt. Vettem bérletet, tízalkalmasat... Mikor kiértem az udvarra, nagy vihácolások közt találtam és fel-alá rongyolt kismotorral, három gyerek meg utána. Nagyon jó volt látni, hogy ilyen jól érzi magát :) 

A játék végéig mi nem maradhattunk, mert az jóval több lett volna, mint egy óra, de ízelítőt kapott az udvari életből is legalább. Persze, mikor mondtam, hogy most már indulnunk kellene, csak kiabálta, hogy neeeeem, neeeem, meg hogy "kövesd a motoromat Anya!!"(?? :) ). Hiába kértem szépen, nem akart jönni. Aztán megkértem Anikó nénit, hogy intézkedjen. Ő odament Dorkához, elmondta neki, hogy most mit kell csinálnia és mi lesz a későbbiekben, és ahogy sejtettem, Dorka szépen leszállt a mociról és szófogadó kislányként odajött hozzám, majd elindult kifelé a kapu irányába, aztán visszafordult, integetett és hangosan kiabálta a többieknek: "Sziasztooook, hamarosan újra találkozuuuuunk, csütörtökön jövöööök!" Majd odafordult hozzám és azt mondta: "Megbeszéltük Anikó nénivel, amit kellett." Nadejó, mondom, akkor minden kerek. :) 

Olyan büszke voltam rá és úgy örülök, hogy jól érezte magát!! Csütörtökön már Bori is jön velünk és akkor tényleg csak "beadjuk" Dorkát, akkor már másfél órára. Gyümölcsöt is kell vinni, akkor lesz az ún. gyümölcsnap, ilyenkor a gyerekek által hozott gyümölcsöket közösen (nyilván nem a gyerekek) meghámozzák/szétbontják, együtt falatozik mindenki mindenből és közben Anikó nénivel beszélgetnek az ottlevő finomságokról. Nagyon jó dolog ez szerintem :) De örülnék, ha minden így maradna...