Reggel újra lelkes készülődés, (nagyképűen csak) rutinos indulás a két gyerekkel. Odaérve, leparkolva kiszálltunk és mikor már haladtunk a bölcsi felé, akkor Dorkával a köv. párbeszédet folytattuk le:
- Anya, nekem most az a gondolatom, hogy szerintem ne menjetek most a boltba, hanem gyertek be velem a bölcsibe a Borival!
- Kicsim, ez nagyon jó gondolat, de tudod, hogy Bori nem jöhet be, én vigyázok Rá. Amíg pedig Te bent játszol a gyerekekkel, én újra elmegyek a boltba és hozok Neked olyan fincsi málnás táskát meg kakaós-kókuszos kiflit, amilyet tegnap. Na?
- Oké Anya, ez jó ötlet!
Igy cserélt le a lánykám kettő másodperc alatt egy kiflire. Beérve gyorsan átöltözött, majd megölelt, kaptam egy nagy puszit is, aztán mondta, hogy Szia Anyaaa!!. Azért utána szóltam még, hogy "ugye tudod, mit nem szabad elfelejtened?" Erre azt válaszolta: " Anya mindig jön értem!"
Így is lett, két óra múlva mentem érte, Anikó néni szerint minden rendben volt megint, egyszer szólított újra mindhármunkat, de mikor meghallotta, hogy boltba mentünk, vette az adást és ennyi. Kedden megyünk újra. Jó kedvű, szeretett bent lenni megint és újra biztosította nagy hanggal a csoporttársait, hogy újra találkoznak, immáron kedden. Ez. Örülök nagyon, hogy ilyen jól érzi magát és olyan aranyos mostanában, hogy csuda. Nincsenek illúzióim, hogy örökre így marad, de olyan jó ilyen napokat megélni Vele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése