Kíváncsi voltam, de ideges nem. Inkább csak olyan feszült-fajta, aminek nem igazán tudtam az okát.
Reggel egyedül mentem a vérvételre, rengetegen voltak, majd háromnegyed 10-re visszaértünk Ricsivel. Jó darabig vártunk, míg végre negyed 11 felé beszólított bennünket a főnővér a konzultációs szobába. Leültünk vele szemben, majd rámnézett és közölte, hogy "Ön terhes!". Elmosolyodtam, mert gondoltam, hogy azért jól esne neki, ha erre a hírre azért nem sírással válaszolnék, de nem ujjongtunk, mint az esetleg várta volna. Nekünk azt hiszem ez nem megy most még. S mivel az értékeket nem közölte, azokat kénytelenek voltunk kilesni a dossziéból: bétaHcg: 517 (referenciatartomány: 100-1000), progeszteron: 16,05 ng/ml (ref.tart.: 5-20). Jónak ítéltem mindent és a főnővér is így tett. Aztán íratott még Boga doktorral recepteket a továbbiakra és kért nekünk időpontot terhes ultrahangra. Amikor megláttam, milyen dátumot ír fel a papírra, öregedtem kb. 5 évet: október 11, 10:30. Édesjóistenem!!! Hát hol van az még?! És addig honnan fogom tudni, hogy él-e, jó helyen van-e és egyáltalában?
Eljöttünk a kis fecninkkel és rajta a sohaelnemkövetkező dátumunkkal. Ricsi örül, én pedig csak a folyton rámtörő szívdobogással tudtam foglalkozni, ami egyre gyakrabban jellemzi a napjaimat. Próbálok nyugodt maradni, de valahogy olyan feszültség van bennem, amire nem tudok magyarázattal szolgálni. Ingerült vagyok és nem tudom, mi tudna megnyugtatni. Talán segítene, ha már láthatnám a babánkat, ahogy a megfelelő helyen pulzál a kis testével... Legszívesebben ordítanék, hogy mondjon valaki valamit! Nem szeretném eltölteni úgy ezt az elkövetkező 18 (!), majd a 12. hétig 55 (!!) napot, hogy folyton azt nézegessem, véreset töröltem-e...
Most azon vagyok, hogy kicsit lenyugodjak és elhiggyem, hogy minden rendben van és így is marad a továbbiakban is, annak ellenére, hogy érezhetően csökkent a nyákom mennyisége és így szombat reggelre már a mellem sem fáj úgy, mint előző nap... Képtelen vagyok ezeket nem észrevenni, hiszen nincs olyan aki biztosítani tudna a tényről vagy annak ellenkezőjéről.... Szóval azért igyekszem. Egy babára koncentrálok, mert bár Ricsi még mindig bízik a kettőben, szerintem ez az 517-es érték inkább egy erősen jó egybabás várandósság bétahcg-je, de majd 18(!) nap múlva ez is kiderül.
Tegnap egyébként az eredmény után nem sokkal hazajöttem és ledőltem kicsit, mert úgy éreztem, muszáj valamennyicskét aludnom. Fél óra lett belőle, de többet ért, mint bármi. Aztán nekilódultam az előzőleg lebeszélt csajos délutánnak: előbb a fórumos lányokkal találkoztam, Ritával és Zizivel, majd fél 5 után Krisztivel ültünk le beszélgetni. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy nagy barinőzős plázamacska, ehhez képes sikerült délután negyed háromtól este fél nyolcig kávézókban üldögélnem... Jó volt, örültem, hogy újra találkoztam mindannyiukkal. Rita készül a FET-re, Zizi ugye napra pont 3 héttel van előttem, Kriszti pedig már 35.héten túl nagy pocakkal várja a kislányuk érkezését. Aztán este még Ketlinnel is beszéltem skype-on, ő is FET-re vár és jön hamarosan. Mindenképp szeretnék vele találkozni, őt is nagyon szeretem!
Hát most itt tartunk. Ahogy magamat elnézem, nem nagyon lesz energiám orvosválasztáson gondolkodni, amit elterveztem, hogy már időszerű lenne. Egy káosz a fejem. Azt nem mondom, hogy rettegek, de megőrjít ez a bizonytalanság. És ha bárki a következő okosságokkal mer nekem jönni, hogy "Ne idegeskedj, azzal csak ártasz a babának!" illetve "Próbálj másra gondolni és elfoglalni magad, úgyis minden rendben lesz!", akkor azoknak a jóstehetségű és antiszociális példányoknak tutihétszentség, hogy belelépek a szájukba!!!!! Drága fórumos barátném, Györgyi - aki hasonlóképpen imádja ezeket a szar közhelyes dumákat - fogalmazta meg a legjobban a legkorrektebb választ erre: Mondd meg a Napnak, hogy ne süssön!
Szóval amíg nem tudja valaki írásba adni, hogy most is és a jövőben is tutiziher, hogy minden oké lesz és egy vagy két egészséges gyereket fogok jövő májusban kitolni magamból, addig kéretik mindenkitől a nyugtatás mellőzése, hacsak nem állít be valaki egy ultrahanggal hozzánk, hogy meggyőzzön. Ha tudok, úgyis nyugizok, ha meg nem, akkor meg nem. Mindenesetre dolgozom rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése