Ez az időszámítás-dolog még változhat, sőt gyanítom, hogy változni is fog, mert lehet, hogy ahány orvos sítörl majd, annyiféle dátum lesz mérvadó.
A terhesség megállapításához alapon az utolsó menstruáció első napja szokott lenni a kiinduló pont. Ez nálam augusztus 20. Ezt azonban nem igazán vehetjük kezdőpontnak nálam, hiszen akkor még (és utána még öt napig) teljesen reszetelve volt a hormonrendszerem. A Kaáliban a sejtnézős ultrahangoknál amikor megkérdezték, hogy hányadik napon vagyok, akkor nem a ciklusnapok számát kellett bemondanom, hanem azt, hogy az első Gonal-F beszúrásához képes hol tartok. S mivel ez aug. 25. volt, így én (és szerintem B. doktor is) innen gondolom számítani a kismamiságot.
A fenti kis eszmefuttatást alapul véve tehát nem nehéz kiszámolni, hogy ma töltöttem be az ötödik hetet és beléptünk a hatodikba. Még tegnap délután Ricsivel közös döntést hoztunk és vettünk két doboz 500Ft-os X-epil tesztet a DM-ben. Ez összesen 4db teszt. A döntés értelmében az ultrahangig kb. négynaponta csinálok egy-egy tesztet és reménykedünk, hogy ha túl nagy erősödést ilyenkor már nem is fogunk látni rajtuk, de legalább nem halványodik egyik sem.
Szóval ma reggel Ricsi korábban keltett 10 perccel, hogy tudjunk egymásra szánni egy kis időt. Először is megnéztük a megnéztük a telefonomra letöltött kismamis alkalmazáson (nagyon klassz!), hogy a mai napra virradva elvileg hogy néz ki a kisbabánk, aztán elfutottam wc-re és nyomattam az első tesztet. Mosolyogtató volt: még fel sem kúszott a lakmuszon a folyadék a kontrollcsíkig, amikor már ordított a tesztcsík...
Örülnék, ha minden teszt legalább ilyen lenne és asszem megtartjuk azt a szokást is majd, hogy minden hét fordulójának reggelén megnézzük, mit fog a Csöppünk produkálni az adott héten.
Aztán autóba ültem és nem rövidet mentem ma, úgy 380 km-t. Ráadásul egyetlen km-nyi autópálya sem volt benne, úgyhogy ez a napot eléggé megéreztem. Fél 12 körül már éreztem, hogy eléggé fájdogál a hasam, aztán hazáig állandósult, olyan jófajta menstruációs-zsibbadós-sajgós fájdalom, sokszor megspékelve petefészek-táji fájdalmakkal. Nagyon fáradt voltam és éreztem, hogy ez már sok, de nem aggódtam, mert azt gondolom, hogy a fájdalmakat a méhem növekedésének köszönhettem. És ha így van, bánja a fene, hogy mi fáj...
Ahogy jósoltam, a mai nap jó nap volt. Már kezdtem úgy hozzáállni, hogy már majdnem egy hét eltelt a vérvétel óta! Igyekszem, hogy inkább ez a szemlélet legyen a napjaimban az uralkodó, azt hiszem, mindenkinek így lenne a legjobb!
Bízom Benned Kicsinyem!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése