Várakozás

Nem írtam eddig semmit transzfer óta. Na, nem mintha nem lett volna mit írni, csak ettől a múltkor is nagyon tartózkodtam. Még magamnak sem szeretem bevallani, ha érzek valamit, pláne leírva nem akarom látni. Félek ugyanis attól, hogy utólag magam számára is nevetségesnek tűnök az esetleges sikertelenség esetén, s joggal mondhat bárki szimulánsnak, álterhesnek, bebeszélősnek, stb. Ezek ellenére úgy döntöttem, hogy akár későbbi mosolygásra, akár okulásra vagy összehasonlításra is okot kell adjak a későbbieket tekintve, ezért tényközlő leszek. Szenvedélyeket és túlzásokat maximálisan mellőzve rögzítek mindent, ami eddig történt.

Transzfer napja-péntek:

Tünetek: Fekvés, felkelés csak csurizás céljából, semmi extra. Punkció másnapjától mellfájás, mint minden normál ciklusban is peteérés után

Egyéb tevékenység: Zérus

ET+1.nap - szombat:

Tünetek: Mellfájás még mindig megvan, bízom benne, hogy másnapra elmúlik (a múltkoriból indulok ki, akkor is hamar elmúlt), emellett semmi.

Egyéb tevékenység: Fekvés, a nap végére már kicsit unatkozás. Ricsi takarított, piacon volt, kiszelektált egy csomó mindent a spájzból, a fürdőszobai szekrényből, a konyhából, miközben én a hálóban döglöttem. Úgy döntöttem, jobb is így, biztosan nem akarom látni, miket dob ki, akkor legalább nem aggódom semmin. Megegyeztünk, hogy műanyag dobozok maradnak, felőlem a többi dologgal azt csinál, amit jónak lát. Ügyes volt, én meg büszke Rá.

ET+2.nap - vasárnap:

Tünetek: Mellfájás mintha csillapodna, de nem múlt el. Egész nap a melleimet tapizom és kezdek egyre pipább lenni, hogy még mindig fájnak. Hiába a tény, hogy nincs szinte két egyforma terhesség, eljött az a bizonyos "Nekem ne magyarázza meg senki!" pillanat. Egyre türelmetlenebb vagyok. Bár tudom, hogy nincs minek történnie, a józan eszem ellenére azt várom, hogy akár szülési fájdalmaim legyenek...  S mivel nincs semmi, ezért megállapítom, hogy ez a transzfer nem sikerült! Aztán délután felé már szurkálásokat érzek, de nem veszélyesek. Ezek ellenére is mondom, hogy ennek annyi.

Egyéb tevékenység: Fekvés, kis mosogatás, semmi komoly. Ricsivel délután megnézünk két videót is, de nem igazán kötnek le. Érzem, hogy ez rohadtmocskosszemét gyilkos két hét lesz és sürgősen kell kezdenem magammal valamit, mert begolyózom.

ET+3.nap - hétfő:

Tünetek: Mellfájás szakadatlan, reggel már besírok, nekem annyi! Délelőtt és este apró szurkák a hasamban, más semmi.

Egyéb tevékenység: A napot itthon töltöttem szabadságon. Délelőtt felhívott a kollégám, hogy ha van kedvem eljönni kedden értekezletre, jöjjek, ha nem, az sem baj. Tekintettel arra, hogy már 3.napja az agybajjal kéz a kézben jártam, beleüvöltöttem a telefonba, hogy: "Naná, hogy ott leszek!! Hatökrös szekérrel se tartana itthon senki!!" Dél körül már Zizivel is beszéltem, megkérdeztem, hogy érzi magát és elmeséltem neki a saját nyűgömet. Jól esett beszélgetni Vele. Elhatároztam, szakítok az eddigi hozzáállásommal. Megbeszéltem magammal, hogy azért fáj a mellem, mert most jó helyen, a nyálkahártyába tapadtak bele a Picik, így természetesen termeli tovább ezerrel a szervezetem a progeszteront, amitől persze fáj a mellem. S mivel idáig eljutottam agyban, így el is hittem, hogy sikerül. Estefelé szintén hasszurkák, jobb oldalon, petevezeték magasságban. Erre elkezdtem nyomni a pánikgombot és mutattam is Ricsinek, hogy nézze meg, ott fáj, milyen király lesz, hogy most meg a jobb oldali petevezetékemet kell majd kivenni, mert oda sikerült beágyazódni.. Na, ami ezután következett, azt ember fia nem tenné ki az ablakban...

Akkora szó szerint értendő lebaszást kaptam, hogy csak bőgni tudtam. Ricsi pedig csak kiabált velem, hogy mit képzelek én magamról, jó lenne, ha most már leállítanám magam, mert szinte transzfer óta csak lóg fülem-farkam, hogy úgyse sikerült és hogy kikéri magának ezt a hozzáállást, mert hogy ő nem hisz ezekben a lélekizékben, de ha ezen csak egy kicsit is múlik a siker, akkor igenis beszéljek a gyerekekkel. Erre én mondtam, hogy fogalma sincs, min megyek keresztül és mennyire félek. Erre ő: akkor minek vágtunk bele, megmondtam, hogy nem sürgetlek, ha úgy érzed, nem megy, még várjunk. Persze én mondtam, hogy akkor úgy éreztem, hogy csináljuk, most meg nem bírok pozitív lenni, de ő ezt úgysem érti, mert egy férfi sosem annyira, mint egy nő, bla-bla-bla... Mindenesetre csúnya vita volt. A végére már csak sírni tudtam. A helyzet az, hogy be kellett ismerjem, az elhangzott szitkok tekintetében 95%-ban igaza volt. Ezt persze nem mondtam el neki, de tény, hogy így tényleg nem lehet nekiállni semminek. Így aztán eldöntöttem, minden másképp lesz. És lett is. Felhívtam Csillut (akik időközben hétvégén Kanizsára mentek és ott is maradtak), hogy mit szólna, ha szerdán lemennék hozzájuk és csütörtökön én vinném őket haza Pestre. Örült!! Hát még én!! Úgy döntöttem, nagy ívben leszarok mindent, ezzel a depis lelki nyomorral sokkal többet ártok, mintha leautózom a családomhoz és babázom egyet. Békében zártuk a napot.

ET+4. nap - kedd:

Tünetek: Mellfájás maradt, néha apróbb szurkapiszka. Nem zavar semmi, boldogság.

Egyéb tevékenység: Kocsiba ültem!!!! Földön túli boldogság volt kiszabadulni a lakásból! Elmentem az értekezletre, aztán még egy kicsit dolgoztam, majd hazajöttem. Nagyon jó nap volt, felszabadultam!

ET+5. nap - szerda:

Tünetek: A kedvem első osztályú, mellfájás még mindig van és néha olyan furán fáj a hasam, mintha a combhajlatomban levő nyirokcsomók fájnának vagy oda sugározna ki valami. Igazából annyira nem bírom meghatározni, hogy ez az a helyzet, amire azt mondjuk, hogy ez vagy valami, vagy megy valahova...

Egyéb tevékenység: Reggel Zala irányába kezdtem a munkanapomat, majd Kanizsán végeztem. Anyuékhoz érve Csibefejem épp az udvaron, a mogyorófa árnyékában aludt. Boldog voltam, hogy újra látom! Aztán nem sokkal később nekiállt fészkelődni. Odaguggoltam a babakocsi mellé, ő mint egy periszkóp, felemelte a fejét és végigpásztázta a környezetet. Ekkor nézett szembe velem. Csak nézett, nagyon erősen, még csücsörített is hozzá (így tudott igazán jól rám fókuszálni), aztán talán leesett neki, hogy ki vagyok. Rámmosolygott! Édespofa!!! Ilyen és hasonló csudaságok történtek egész délután! 

ET+6. nap - csütörtök:

Tünetek: Legnagyobb meglepetésemre elmúlt a mellfájásom, helyette pedig inkább megduzzadt!! Nap közben egyre többször jött elő ez a fura hasfájás, majd este még olyasmi is volt, mint egy kisebb menstruációs fájdalom. Érzésem szerint jobban távoznak belőlem a progikészítmények is, úgy érzem, több lett a nyákom. Délelőtt anyu csinált egy spenóthoz hasonló főzeléket (mángoldból) és mint a spenóthoz, ehhez is tett fokhagymát. A főzelék turmixolásakor nagyon erősen felkavarodott a gyomrom a fokhagyma szagától. Akár véletlen is lehet..

Egyéb tevékenység: Minden mókázás Hanna körül forog! Délelőtt még együtt élveztük anyuék társaságát, aztán délután kettőkor bepakoltunk Csilluval és hazaröpítettem őket Pestre. Csibefejem klasszul viselte magát, bár az út végére már kicsit sok volt neki a hordozóban való görnyedésből, de derekasan állta a sarat. Rossz volt elválni tőlük. Nagyon rossz.. De majd megyek!!!

ET+7. nap - péntek:

Tünetek: Mellfájás nincs, mellduzzanat mintha leapadt volna, mens. szerű fájdalom egyre többször, de simán bírható verzióban, nyák van. Hányinger nincs, mintha lett volna egy-két kisebb gyengébb pillanat, de ez bármikor bárkivel előfordul, nincs jelentőssége. Konzekvencia: ha esetleg lesz babánk, már most látszik, hogy a tünetek teljesen mások, mint az előző alkalommal... Ha meg nem, akkor úgysincs semmi jelentőségük.

Egyéb tevékenység: Munka, aztán papírozás, majd Zizi elhívott magához egy kicsit beszélgetni, úgyhogy meglátogattam. Ő is, mint mindenki más nagyon bízik a sikerünkben, a gyerek(ek) sikerében. Nem vitázom, legyen igaza!!!  Este Ricsi benyögte a nap poénját, miközben nézte, hogy feltuszkolom magamba a három progeszteron golyót: "Figyeljetek gyerekek! Anya küldi az Utro-kat! Kapjátok el!"  Sírtam a röhögéstől...

ET+8. nap - szombat:

Tünetek: Mellek semmi, alhasi fájdalom egyre gyakoribb és erősebb. Estére már összefüggően legalább két órán keresztül elég intenzíven fájt. Nem bánom, ha van értelme!!  Nyák még mindig van.

Egyéb tevékenység: Nem figyelek kifejezetten arra, hogy kímélgessem magam. Teszem a dolgom, mint általában. Pakolásztam, délben lecsót főztem/sütöttem, aztán délután szundítottunk egy keveset. Este kimentünk Esztihez és Tibihez Győrújbarátra beszélgetni, tévézni, röhigcsélni. Nagyon szeretem ezeket az estéket, olyan jó hangulatúak! Annak ellenére, hogy ott tört ki rajtam a hosszú hasfájás, nagyon klassz volt. Mindig megállapítjuk Ricsivel, hogy mennyire szeretjük ezt a két embert és mennyire közel állnak hozzánk!  Fél 11 felé értünk haza, én a biztonság kedvéért felraktam még egy plusz Utrogestant saját szakállamra, mivel az indulás előtt feltett három szinte csont nélkül kifolyt belőlem...

ET+9. nap - vasárnap:

Tünetek: Rosszullét, mellfájás semmi, hasfájás délelőttől, szinte állandósult, nyák van bőven.

Egyéb tevékenység: Reggel, felkelést követően Ricsit megkérdeztem keresztbe tett lábakkal, hogy csináljunk-e tesztet vagy sem. Tétovázott és mindig visszakérdezett, hogy "szerinted?" Nem tudom! Mondd meg Te! Végül győzött a bátortalanság, a reggeli első vizeletem a budiban landolt. Ricsi szerint meg kellene várni a vérvételt. Hmm... Meglátjuk, tünetfüggő lesz szerintem a dolog... Délutáni látogatókra való tekintettel újra nekiálltam kicsit összerántani a lakást. Újabb adag mosás, porszívózás, törölgetés, pakolászás, Ricsi felmosás. Eddig itt tartunk, Ricsi meghozta anyósjelöltem által készített ebédet. Nagyon köszönjük! 

Folyt.köv. persze, csak most muszáj volt már dokumentálni a történéseket, mert a fejemre nőttek volna. Izgalmas a helyzet, az már egyszer biztos!!