A főnökömmel töltöttem a napomat, így a reggel 10 órai ismételt telefon a Kaáliba nem volt egyszerű. Tudtam, hogy előbb találkozunk Veszprémben, mint 10 óra, de azért majd valahogy megoldom. Igazából majdnemhogy hálás is voltam a mai együttutazásért, hiszen csak úgy röpült az idő és ráadásul nem értem rá ezzel az egész baba-és embrióizével foglalkozni. Aztán egyszer csak negyedtizenegy lett. Épp odaértünk egy partnerhez, amikor közöltem vele, hogy akkor nekem most kellene egyet privát ügyben csöriznem. Cuki volt, kiszállt.
A tegnapival ellentétben már második csörgésre felvette a "központ", majd kapcsolta is Esztert, a biológusunkat. "Én vagyok, csak szeretném megkérdezni, hogy hogy vannak a kicsikéink?" Hallottam a mosolyt a vonal végén , aztán azt mondta, hogy nagyon jól vannak, 8-an szépen fejlődnek és holnap délben fogunk közülük kettőt megkapni . Megkért, hogy negyed órával korábban jöjjünk azért, majd minden jót kívántunk egymásnak.
Megint szégyenkeztem, hogy nem bíztam eléggé a csöppekben, pedig lássuk be, erősek, mint a bivaly! Óvatos becsléssel a 6-ot gyanítottam, de a nyolctól megint könnybe lábadt a szemem... Egyrészt a legjobbakat kívánom ennek a nyolc kiscsillagnak, másrészt sajnálom, hogy a kilencedik valamiért nem érezte jól magát, elfáradt és elaludt...
Gyorsan felhívtam az Apukájukat és elmeséltem neki, hogy milyen sokan vagyunk még mindig, illetve a déli időpontot is megemlítettem. Boldog volt, szerintem ő sem merte remélni, hogy ma is ilyen jó híreket kapunk!
Aztán gyorsban kiszálltam és mintha mi sem történt volna, csatlakoztam a kollégához. Kedves-aranyos, de nem ő a legfőbb bizalmasom, így nem szívesen kötök semmit az orrára. És mint ilyen, egész nap csak a munka volt, azt mondom, szerencsére!
Örülök, hogy nem görcsölök-parázok semmin. Ha pedig eszembe jut a holnapi nap, akkor csak egy röpke mosoly szökik az arcomra. Elámulok, hogy holnap déltől most már nem csak Kismálna anyukája leszek, hanem lesz két, hús-vér kistestvére is, akiknek - csakúgy mint Málnusnak - a Jóisten segítségével életem végéig az édesanyja lehetek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése