Háromnegyed 12 előtt valamicskével érkeztünk meg az Intézetbe. A recepciós pultán szerencsére már le is rabolták a kedves apukát egy huszassal embriófagyasztás ürügyén. Persze, hogy nem bánjuk, hál'Isten, hogy volt kiket fagyasztani! Felküldtek minket a Krio laborba, mondván, majd ott megtudunk mindent a biológusunktól. Újból tartottam tőle, hogy már a nyolc sem nyolc, max. csak 6, vagy... Ám még mindig az volt a fejemben, hogy minden egyes embrióért örökké hálás leszek!
Kedves Eszter ült a gépnél és mikor meglátott minket, már kattogtatni is kezdett, felénk fordította a monitor és míg megnyitotta a mi fájlunkat, a fagyasztásról mesélt. Elmondta, hogy (újra legnagyobb meglepetésemre - és megint szégyelni kellett magam) a monitoron mindjárt mutatott kettőn kívül 6-ot fagyasztanak, tehát megmaradtak mind a nyolcan! Sőt! Az a kis csöpp, aki előző nap elaludt, szintén felébredt, így újra 9-en voltak, ám az Ő fagyasztását mégsem végzik el, mert így már nem szerencsés. Később (ezt már a doktortól) megtudtuk, hogy 3 db csomagocska lett, azaz kettesével lettek hibernálva a testvérkék. Szóval ekkor már a monitorra meredtünk és megláthattuk azt a két embriót, akik megnyerték a szelektáló versenyt.
Bár mindketten gyönyörű nyolcsejtes embriók, ám már most látszik, hogy két tök más karakter. Egyikük lágyrajzú, szinte mosolygós, amolyan mintagyerek, akinél rajzolni sem lehet szebbet, másikuk viszont olyan, mintha a testérének körvonalait még legalább 3-szor áthúzták volna 5B-s ceruzával. Erős, markáns vonalak, néhol szinte fekete satíros sejtek. Később mondtam is Ricsinek, hogy az előbbi a kislány, a másik pedig bizonyára az az igazi fiú, aki ugyanolyan böszmefejű, mint esetenként az idesaptya...
Szóval a legnagyobb hepiségben leballagtunk a műtősrészlegbe, bementem az öltözőbe és ismét magamra öltöttem a tudatosan kiválasztott kisvirágos hálóinget, sapit és papucsot. Fél egy után 5 perccel mondták a nevemet, hogy én jövök. Bementem, felfeküdtem, majd hozzám lépett a doktor. Megkérdezte, volt-e valami panaszom. Elmondtam, hogy punkció napján majdnem összeszartam magam, úgy fájt a hasam és egy méter volt a hasam kerülete a puffadtságtól (ezt még a 33 hetes várandós Kriszti barátném se tudta űberelni...), aztán azért mára már jobb, de még nem vagyok teljesen toppon. Ha viszont már ilyen kérdezz-felelek-et játszunk, akkor én is intéztem egy kérdést a doktorhoz: " Ugye hozott magával elegendő Pattex-et, hogy nehogy elmászkáljanak a lurkók?" Erre nevetni kezdett (a személyzettel együtt), majd közölte, hogy hozott. Oké - mondtam-, akkor csak nyomassa azt is, ne sajnálja! Erre újra örült mindenki. Pedig ha tudnák, hogy milyen rohadtul nem vicceltem!! Ekkor megjelent már a kedves Eszter is, Boga doktor pedig az előkészületek után egy katéteren keresztül Eszter segítségével fellőtte a két kópét a méhembe. Egy gyors, ám alapos ellenőrzés után kiderült, hogy a feladat maradéktalanul végrehajtatott, így le lettem szerelve és megkaptam a Piciket egy uh képen. Fix und fertig 10 perc, de ez a 10 perc jelenti most a mindent: Ikrek mamija lettem!
Kicsivel több, mint egy óra szigorú vízszint után, felmentünk a záróért a doktorhoz, aki miután megírta és kinyomtatta a tényközlőt, feltett egy meggondolatlan kérdést: Van-e valami kérdésünk? Hahaha! Nekem?? Nekem mindig van kérdésem? Mi több! Elővettem a kis papíromat, amivel készültem...
Igazából igyekeztem lényegretörő lenni, ami Ricsi szerint is sikerült (ami tőle igazán nagy szó, mert szerinte általában engem a barokkos körmondatok jellemeznek). Miután mindent megtudtunk, elvettük a zárójelentést, elköszöntünk és eljöttünk. A recepción kimondták véglegesen, amit már előre tudtam: Szeptember 23. péntek, reggel fél 8 - bétahcg és progeszteron vérvétel.
Majdnem három óra volt, mikor hazaértünk. Azóta a pisilésen kívül nem nagyon keltem fel, köszönhetően a személyi edzőmnek (Ricsi apu), aki ha tehetné, megkatéterezne és vastag szíjakkal az ágyhoz rögzítene. Egyébként Apajelölt (bár már pingvinek apukája, de hús-vér babáknak még nem) nagyon segítőkész, már reggel óta csak rendezkedik, takarít, nemrég jött meg a piacról, hogy a fehérjedús étrend jegyében natúr csirkemellel örvendeztessen meg. Hamarosan asszem azért majd megkérem, lazuljon le, mert már szédülök, ha őt nézem...
Irtóra pörög, rajta biztosan nem fog múlni semmi. És rajtam sem. Jó leszek, megígérem, csak lécci-lécci...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése