Eddig sunnyogtam, okkal. Így is olyan bizonytalan minden.
Szóval ET+9. nap - vasárnap, délután:
Tünetek: olyan erős hasfájás, hogy a karomon felállt a szőr. Végére már hasmenés is, izgi! Ott és akkor úgy gondoltam, ez már egy kicsit azért túlzás!
Egyéb események: Andreas és István betegsége okán a család úgy döntött, hogy a szülinapi köszöntést Kiskati fogja megejteni, nehogy ebben a "kitudja" állapotban bármit is elkapjak. Így Ő jött át és hozott két hatalmas és gyönyörű cserepes virágot egyet-egyet az ő illetve Nagykati nevében. Nem volt túl sokáig, kellemesen elbeszélgettünk, jó volt, hogy átjött hozzánk. Aztán estére már kezdtem magam aggasztani, úgy éreztem, mintha kevesebb lenne a nyálkám. Most már végképp nem bírtam cérnával. Félhatározottan megkérdeztem Ricsitől, mi lenne, ha pössentenék egy tesztet. Ő még annyira sem volt határozott, mint én. Rájöttem, hogy nem túl nagy segítség most ő a döntéshozatalban... Visszagondoltam, hogy kb. 7 felé pipiltem utoljára, most meg 7:42 van. Hát, innen szép nyerni!
Kimentem, pisiltem, belógattam az egyetlen tesztcsíkomat, majd letettem az éjjelszekrényre. Ricsinek mondtam, öt perc. Ránéztünk az órára, 7:45. Akkor 50-kor. Elég hülyén nézett. Mellé feküdtem, fejemet a vállába fúrtam, ő pedig néha rásandított az órára. 50 van. Te nézd meg! De én azt sem tudom, mit kell nézni! Hát a csíkokat! Melyikeket? MÉRHÁNYVAN? Ennyi volt:
Kicsi öröm, nem sok. Lefuttattam az agyamban, hogy ez van most, de ez nekünk kevéske. Merthát mi van akkor, ha valamikor valami elindult, elkezdődött a hcg termelés, de esetleg megállt és még nem ürült ki, mi pedig most ezt a csökkenőben levő értéket látjuk... Itt már kristálytisztán kirajzolódik a hideg levest is megfújók parája. Úgyhogy abban maradtunk, hogy egyenlőre nem szólunk senkinek, hétfőn veszek még egy ugyanilyen érzékenységű tesztet, amit majd kedden megcsinálok, hogy lássuk, növekszik-e a csík erőssége. A teszt megpillantása és a keddi új teszt tényének zárása között kb. 10 perc telt el, s mint aki jól végezte dolgát és főként mintha mi sem történt volna, elkezdtünk nézni valami Eddie Murphy filmet a tévében...
ET+10. nap - hétfő:
Tünetek: hasfájás enyhébb verzió, néha kis szédelgésformaság, de semmi hűdeextra.
Egyéb történések: Reggel dolgozni indultam, de előtte gyors lefényképeztem a tesztet, mert előző este elmaradt. Aztán - bár megbeszéltük, hogy kussolás van - úgy döntöttem mégis, hogy a kishúgommal csak meg kell osztanom, mert ő is így tett velem (bár szegény nem úgy tervezte..). Szóval elküldtem neki a fotót mélen azzal, hogy titkos és ha bárkinek elmondja, meg kell, hogy öljem! Aztán későbben fel is hívtam és munka után meg is látogattam őket a Pesten. Vittem neki ebédet is, én pedig kiválóan szórakoztam Csibefej asszonysággal! Annyit vigyorogtunk, hogy még! Szerintem simán megismert... Éjjel háromszor voltam kint pipilni. Nem tudom, hogy ez már az új állapotnak köszönhető-e, a további éjszakák majd igazolják, mindenesetre nem annyira vicces!
ET+11. nap- kedd:
Tünetek: Enyhe, szinte állandó hasfájdogálás, reggel (ébredés után kb. egy órával) rossz közérzet, enyhe émelygés, szédelgés
Egyéb történések: Reggel újat pipiltem:
Konstatáltam, hogy jól látszik a különbség, reméljük egészségben fejlődő szimbióta vagy szimbióták lakják a belsőmet. Ezt a képet már elküldtem anyunak is és a fórumon is tudattam a lányokkal, hogy zebrát találtam a vizeletemben. Útnak indultam, közben kíváncsian vártam, Zizi mikor jelentkezik az első uh élményével. Már hazaértem, mikor hívott: egy babát látott K. doktor és minden rendben van vele, szépen pulzált már a kis szíve is. Szuper! Akkor igyekszünk mi is, s bár utolérni sosem fogjuk őket, de egyenlőre szeretnénk mi is első körben idáig eljutni.
Nincs izgatottság, nincs félelem. Nem is tudom, mi van bennem. Annyira azt gondoltam, hogy a várandósság ténye olyan nagy boldogság, most meg szinte semmit nem érzek. Azt hiszem inkább arról van szó, hogy nem MEREK bármit is érezni... Kívülálló vagyok egyenlőre, ez az egész nem is velem történik. Magamról beszélek, de nincs közöm hozzá. Egyenlőre asszem így jó. Csak lassan haladjunk, addig pedig elhatárolódom mindentől, így nem fájhat semmi. De most nem is lehet semmi (a hasamon kívül), aminek fájnia kellene....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése