Mai újdonságok

Ami nem újdonság, hogy Dorkanyuszi továbbra is tolat. Mondjuk ma kevesebbet tette, mert minden egyéb módon foglalkoztattam, ez a tevékenysége kissé háttérbe szorult.

Tennap este reménytelve néztem meg a "köpönyeget", hogy mára is olyan pocsék időt jósolnak-e és mikor láttam, hogy csírája sem lesz a napos időnek, elkönyveltem, hogy itthon fogunk megrohadni a lakásban... Erre délelőtt gyönyörű napsütés kerekedett és így is maradt egész nap (persze este, mikor sötét lett, már nem sütött... nem is tudom, lehet, hogy elköltözünk Győrből, ha ez így megy itt...☺) Így nekibátorodtam és miután Dorottya elfogyasztotta a tízóraiját (alma-körte - gyümölcsből szerintem ipari mennyiséget tudna elfogyasztani), nagy műgonddal kiválasztottam a kimenőruháját, felöltöztettem és felkötöttem magamra a mei tai-ba. Előtte persze tartottam egy főpróbát és bár a kötözés alatt nem volt őszinte a mosolya, mikor megindultam vele a lakásban, nagyon belelkesedett. Szóval kapott kantáros overálnacit meg vastag kardigánt és a lábára egy mamuszkát. Annyira meg volt lepődve, hogy meg sem bírt szólalni. Édeském csak forgatta a fejét és rettenetes érdekelte minden. Az utca, amiből eddig csak babakocsi magasságból látott bármit, most még elevenebb lett. Minden után tekerte a fejét, mindent erősen meg kellett nézni. Nem akartam messze menni, csak a környéken terveztem hurcolni kicsit a popóját, mert hamar haza akartam érni, ha esetleg elszakadna hirtelen nála a cérna. Elmentünk a fél pár csizmámért a cipészhez, elmentünk a Vásárcsarnokba zsemléért és husiért, majd még a szokott étterembe is bementünk menüt venni. Mindezt kb. fél óra alatt lerendeztük, ezalatt Dorka meg sem nyikkant. Figyelt és figyelt. Aztán egyszer csak észrevettem egy pillantást, amiből tudtam, hogy álmosodik. Nem nyűgösködött, nem feszengett, nem csinált semmit, amivel sürgette volna, hogy tegyem le. Csak a mellkasomra hajtotta az addig feszesen tartott fejecskéjét és elaludt... Ebből tudtam végérvényesen, hogy jól érzi így magát. Mivel ekkor már hazafelé tartottunk, még azt is megtehettem, amit babakocsival nem: felvittem Dorkástól a zsákmányt a lakásba, majd mivel nem akartam felébreszteni a frissen elaludt bébit, lementem még és sétálgatni kezdtem szép lassan a házunk közelében. Több, mint fél órát aludt így, majd amikor felébredt, kicsit körülnézett, hogy mi történik, majd rám nézett hosszan, aztán elmosolyodta magát, mintha azt mondaná: "Anya, ez jó volt!" Annyira jó érzés volt!! A világ legnagyobb marhája vagyok, hogy ezt eddig kihagytam az életemből...

Itt szunyókált még a vásárlás után

Mikor hazaértünk, elégedett mosolya tovább tartott, így úgy gondoltam, itt az ideje, hogy immáron negyedik alkalommal bepróbálkozzam nála a sárgarépával. Eddig háromszor csúfosan megbuktam, legutóbb tegnap, amikor a krumpli-alma kombóhoz hozzákevertem a nagy reményekkel vásárolt Hipp-es zsenge bébirépapürét (hittem, hogy ennél nincs finomabb és édesebb készítmény és nem tévedtem). Kisbabám roppant udvariasan elfogyasztott belőle öt kanállal, miközben folyamatosan kidolgozta a szajrét a nyelvével, szinte több jött ki a száján, mint amit beraktam. Aztán mikor a hatodik kanálnál még meg is borzongott, leálltam a cuccal és inkább megszoptattam. Hát ennek kezdtem neki újra ma és úgy döntöttem, hogy ha ma sem, akkor tényleg hagyom pár hétig a répa-témát. Nos, ugyanebből a főzelékből (persze nem a tegnapi, hanem új, de ilyen összeállításban) ma 70ml fogyott el, fintorok, borzongás és kínos mosolyok nélkül, nagyra tátott szájjal, sütőtökevéses formában.... Éljen a Hipp és a Gremese MT!! :)) Végre megkapta a babám a szükséges répavitaminját, én pedig boldog voltam, hogy nem megy kárba a 160 Ft-os répapüré fele ☺..

Olyan kis édes volt kaja után, hogy muszáj volt megint lefotóznom:

Gyönyörű édesbabám

❤Ilyen napunk volt ma...❤