Maszat

Az úgy volt, hogy vasárnap délben (kettőkor) Dorkának ebédre sütőtök-alma-csirkemell vegyesfőzeléket szervíroztam. Angyalka falta ezt is szépen (pipihusi is bejövős), ahogy szokta, száj nagyra nyit és szépen lenyeli a kaját, maszatolás szinte alig van. Ahogy az lenni szokott, épp aznap dicsértem meg telefonban a mamájának, hogy milyen tisztán eszik..

Kb. a tizedik kanálnál tartottunk. Száj nyit, Anya kanalat betol, Dorka bekap, aztán fura, szemösszehúzós arc ééééééés egy hatalmas tüsszentés.... Persze automatikusan becsuktam a szememet, majd mikor kinyitottam, csak döbbenten nézni tudtam. A lánykámnak még a homloka is narancssárga pöttyös volt, az etetőszékről, a ruhácskájáról és az én ruhácskámról (karomról) nem is beszélve. Hogy hogyan tudta magát homlokon tüsszenteni, nem tudom, de megtette. Szóval döbbent csend lett pár másodpercre. Csak néztük egymást és egyikünk sem tudta, hogy most mi van ilyenkor. Aztán Dorka teli szájjal elkezdett vigyorogni és akkor belőlem is kitört a nevetés. Majd jött az a szitu, amikor már azon röhögsz, hogy a másik hogyan röhög...

Régen nevettem ekkorát is ilyen jót. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen esemény lesz az apropója, de nem bánom. Nem bántam azt sem egy percig sem, hogy sikálhattam le a gyereket, a széket és magamat, mert nem bírtam haragudni egy pillanatra sem. Nem is volt miért, hisz Kicsi Bóbickám nem is tehetett semmiről.

Kép nincs róla (sajnos). Ha lenne, az azt jelentené, hogy a gépünk is narancssárga lenne...☺