Kanizsai kiruccanás, mozgásfejlődés, kajahogyállás

Múlt vasárnap Ricsi levitt minket Kanizsára, hogy ismét lent tölthessünk egy hetet. Ő visszajött a dolgozóba, aztán pénteken jött le újra. Jó volt, de már megint kevés volt...

Az első három napon Anya dolgozott, így az időnk nagy részét a papával töltöttük. Dorka nagyon jól összehaverkodott Vele, biztos vagyok benne, hogy Ő is amolyan "papafüggő" lesz, mint a többi unoka a családban. Csütörtöktől már Hanna, Csillu és Jani és velünk voltak egész vasárnapig, Dorkának szemmel láthatóan nagyon bejön az unokatestvére és viszont. Annyira édesek voltak együtt!! :)) Már alig várom, hogy igazán együtt tudjanak játszani! Persze meglátogattuk a dédipapát is a temetőben. Olyan nagyon rossz, hogy csak föntről láthatja a dédunokáit...Annyira el tudok ettől szomorodni... És vajon a mamámnak hányszor juthat ez eszébe, mikor a lányokra néz, hogy de jó lett volna, ha ezt is együtt érhették volna meg... De most már Dorka is volt a dédipapánál és kicsi koszorút is vitt neki. Kedves kislány.

Szerdán délután elmentünk egy anyu által szerzett hölgyhöz, aki Pető Intézetes volt anno és tornásztatással foglalkozik. Nagyon hasonló dolgokat csinált (szinte fele annyiért), mint a gézengúzosok, de ezt most Dorka végigsírta. Anyu egy kicsit meg volt rökönyödve, hogy miket csinál a hölgy az unokájával, de nekem egyáltalán nem volt fura, csak az, hogy a lányka ennyire sír. Tudtam, hogy NEM FÁJ neki egyetlen mozdulat sem, így nem értettem, hogy ez most mi. Aztán a hölgy egy idő után odaadta, hogy nyugtassam meg a babust, ha szeretném. Mikor átadta, éreztem, hogy jéghideg a keze. És mivel a szobában sem volt az a gatyarohasztó idő, egyértelmű volt, hogy fázik a lányom. Nagyon sajnáltam, mert a gyakorlatok igazán jók voltak, de emiatt már elvetettem az újra menés lehetőségét. Örültem, hogy a végén nem lett náthás a kicsinyem. Mindenesetre nagyon jó tanulság volt, mert a gyógycsaj szerint Dorkának nincs semmi baja, a lemaradása leginkább a koraszülöttségéből adódik. Emellett pedig kicsit lusta és szerinte kissé "jó húsban van"... Elgondolkodtató. Persze a súlya nem, mert azért nem fogom fogyóztatni senki kedvéért, de hogy kicsit lusta, az biztos. Illetve inkább olyan kényelmes típus. Most már a napjai nagy részét nem a járókában tölti, hanem szőnyegen és játszószőnyegen és körül is rakom pár játékkal. Ezt kérték a koraszülött utógondozáson is, merthogy ezzel ösztönzöm és biztos nem bír az egyszer egy méteres járókában elfordulni, azért nem teszi. Most ugyanúgy nem teszi a kétszer három méteren. Mutogatok, bohóckodom, fejen állok, segítem, hengergetem, vagy éppen magára hagyom, hátha majd úgy csinálja, mert lámpalázas lenne esetleg előttem/előttünk. De sehogy. Pedig annyira biztos voltam benne, hogy tudná, ha akarná, mert erős. De nem csinálja.

Evés tekintetében sok változás nem történt. Papa szedett egy jó csomó finom almát, amit Dorka előszeretettel falatozott délelőttönként, három nap banán is került mellé. Természetesen így is falta. Aztán újra próbáltam a répát. Nem kellett neki, még almával és krumplival keverve sem. Nincs vele kibékülve. Még nem adtam fel, de egyenlőre hanyagolom. Most hoztunk újabb sütőtököt és egy cukkinit a Déditől. A cukkinit már meg is pároltam és jól összeturmixolva el is tettem a fagyasztóba. Hamarosan megpróbáljuk, mint új főzelék, csak majd keverek hozzá valamit. Ezen kívül a szilva az új gyümölcs, amit Apa vett bébiétel formájában. (Eddig még nem adtam ezen kívül kész bébikaját Dorkának és terveim szerint egyenlőre nem is szeretnék többet. Nem mintha nem enné meg két nap alatt, ha ízlik neki, de élvezem, hogy én magam készítek neki sk. kaját és pontosan tudom, miből készítem azt, mindenféle adalékok nélkül. És ameddig van erre időm és energiám, addig törekszem rá, hogy így is maradjon. Az üveges meg jól jön vész esetén.) Mikor kibontottam, és megkóstoltam, gyakorlatilag lemondtam róla, mert olyan savanykás, hogy összehúzta a hátsómat is. Azért bekínáltam a gyermekemnek, gondoltam eszik egy kanálkával, aztán majd kap barackot, de ha már felbontottam, azért kóstolja meg. Erre kétszer kellett töltenem a tányérját. 4 perc alatt belaffantott belőle 60 ml-t, és még csak el sem fintorodott. Asszem Jedi ez a gyerek. Sütőtökből továbbra is ipari mennyiséget fogyasztana, ha hagynám. Igen, szándékosan tartom vissza a kaját, mert Kanizsán egy alkalommal véletlenül 80ml került a tányérba, amit simán bepuszilt percek alatt, s mikor közöltem, hogy elfogyott, bánatosan nézte az üres tányért. Ilyenkor azért még szerencsére van kedve leszívni mindkét mellemet is... Rettenet, mennyire tud enni... Amúgy mielőtt elmentünk, szombat este gyorsan megmértük a lányka tiszta súlyát, mert kíváncsi voltam, hogy ha hazaérünk, mennyi lesz a gyarapodása. Szóval  múlt szombaton 7210g-ot mértünk, most vasárnap pedig hazaérve 7450g-ot mutatott a mérleg... Gondoltam jaja, de két napja nem volt kaki, azért ilyen sok. Na, tegnap reggel volt, így este újat mértünk: 7470g... Ma pedig (merthogy mindig kedden mérünk) 7540g. Nem tudom, mit mondjak erre. Úgy gyarapszik ez a lány, mint újszülött korában. Nagyon durva... A felkarjain megjelent új hurkácskára mindenesetre megvan a magyarázat... 

Szóval vasárnap este hazajöttünk A Győrbe. Dorka az utat szinte végigaludta, aztán hazaérve még játszottunk kicsit, körbemutattuk neki a lakást, hogy emlékszik-e, hol lakik valójában. Aztán fürdés után, mikor már csak a pizsirugi másik ujja volt vissza az öltözésből, elkapta az ujjamat és miután a szájába tömte, gyorsan hasra fordult a pelenkázón... És aztán még kétszer... Igaza volt a húgomnak: Dorkát kajával lehet motiválni, nem zörgős játékokkal...☺