Most meg mit csinál?

Nem tudom, el lehet-e kiabálni, hogy mit CSINÁLT meg egy gyerek. Azt sem tudom, csinálja-e még majd, de az tuti, hogy ma többször voltunk szemtanúja. (Csak amolyan kis szösszenet az előző bejegyzéshez, melyet Mia és Liz is kommentált)

Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy Dorottykánk nem sokat mocorog az x és az y tengely mentén. Kapálózások voltak, sokszor nagy örömében és magát produkálandó a sarkait a talajhoz/pelenkázóra szegezve felrúgta magát és ennek nagyon örült a család apraja-nagyja. Még aprócskaként keresztbe-kasul forgott a kiságyban és reggelre a leglehetetlenebb helyzetben szoktuk találni, ma viszont az van, hogy szinte ahogy leteszem este, úgy találom reggel. Változás esetleg annyi, hogy nem jobbra néz, hanem balra. Még álmában is ilyen kis nyugodt.

A tegnapi Gézengúz-os foglalkozást ugyebár követte egy késő délutáni gyakorlás, illetve egy kis reggeli torna a játszószőnyegén. Később arra lettem figyelmes, hogy mintha hátrébb lenne a szőnyegen, mint ahova leraktam (a szőnyeg felső harmada). Akkor hagytam még kicsit hason lepkét és egyéb cuccokat rágcsálni, én pedig tettem a dolgom. Kb. 10 perc múlva rákukkantottam és így találtam (kezdetben nagyjából a feje a kép bal szélén volt):

Ez kb. jó fél méter. És cumi sem volt korábban a szájában...:) Gondoltam, jó, bár nem értem, hogy kúszott le háttal a szőnyegről.

Aztán a délutáni torna közben már teljesen egyértelmű volt, hogy módszeresen kúszik hátrafelé. Angyalkámnak mutattam a kiskönyvet előtte, ő pedig elkezdett ezerrel kepesztetni és megindult hátrafelé... Kicsi bogárkám... Erre mondják, hogy nem tudja, merre van előre? Ügyesen dolgozott a karjaival, kinyomta magát, majd emelte a fenekét, lábait békapózba maga alá kapta és tolatott. Sokszor, sokat. Aztán megsajnáltuk és ellentartottunk a lábacskáinak, így rájött, hogy evvel most már valóban a könyvecske felé tud haladni. Óriási üdvrivalgásba csaptunk, mikor elérte a könyvet, Ő pedig ezerrel vigyorgott és rém büszke volt magára!! Annyira cuki volt!! Ezt még egy-két alkalommal elismételtük, de nem erőltetjük. Nem szeretnénk esetleg "rossz fogásokat" alkalmazni, amivel lehet, hogy csak rosszabbat teszünk, mert mondjuk a foglalkozáson majd ezt másként mutatnák. Persze, ha csinálná egyedül és menne neki úgyis, hát nem kötnénk le, de azért nem cél, hogy 24 óra alatt forogjon és aztán gyorsan már kússzon is a gyerek... 

Látszik, hogy Ő is milyen kis lelkes, élvezi ezt a sok ficánkolást és végre van sikerélménye. Mert hát a kis elméje olyan okoska és végre kezdi elérni majd talán rendszeresen, amit szeretne. Annyira élvezte a mai "munkát" (mert neki igenis nem kis munka mindezt végigcsinálni), hogy a fürdés előtti szundiját ki is hagyta. Édes-ügyes Arany KisBóbita Babám... :))