Így neveld a sárkányodat, avagy alvásnövelő csodafegyver két (vagy több) gyermekes anyukák számára

Vannak jobb és rosszabb éjszakák. Mert pl. tegnapelőtt éjjel Bori az este 10 órás evése (és 11 órás tényleges letétele) után négykor kelt először szopizni, aztán meg hétkor. Mondhatnánk, hogy hűűű, mekkorát aludtál akkor anyukám, de ehhez hozzájön nekem Dorka, aki szinte menetrend szerint megjelenik a nappali ajtajában fél egykor, átcsetteg a szobán, felmászik a bal oldalamra az ágyra, hasra veti magát és alszik egy-két órácskát, majd elkezd nyöszörögni, forgolódni, nevetni/sírni/kiabálni hangosan többször, reggelig. De ez tényleg a jó éjszaka akkor is, mert Borival nincs "gondom". 

Aztán meg van az olyan éjszaka, mint az, amelyik az elmúlt éjjel volt. Borinak alvás este 11-től, Anya alvása 11-től. Dorka átcsetteg fél egykor, Dorka betakargat, eligazgat. Bori ébred enni negyed kettőkor, visszaalszik fél 3-kor (☹). Dorka ébred háromkor sírva, semmi se jó, forgolódik, hánykolódik, visszaalvás szinte sansztalan mindkettőnknek, még szerencse, hogy Bori szundikál... Aztán Bori kel négykor enni és ismét nem alszik vissza szopi után, csak hosszas ringatásra ötkor. Amint leteszem a fejem, Dorka fordul kettőt és mikor be akarom takarni, érzem, hogy csupa nedves az egész hasa, mert megint átázott a pizsije. Dorkának ruhát és pelust szerez, átpelenkáz, öltöztet, visszaaltat, Anya lefekszik, ekkor már fél hat van... Anya ébred 7-kor, mert Dorka kel és noszogat, hogy reggel van már nagyon és ideje mindenfélét csinálni... És akkor Anya elnyúl a kanapé karfája felé és előveszi ezt:

Mivel Dorka már kiválóan kezeli ezt a készséget, lehet további háromnegyed (!!!) órát sunyni, persze közben hallom az összes M2-s mese nyitó- és záró zenéjét, Dorkát "énekelni", megfejtéseket mondani, de mégis édes a pihenés.. Aztán mikor már a Másik is jelentkezik, hogy biza éhes, akkor már tényleg nincs mese, kelni kell. Így nevelem én szépre, jóra és okos dolgokra az én nagyobbik sárkányomat. 

Vesse rám az az első követ, aki nem csinált még cifraságot. Ja, nem így kéne, meg nem kellene távkapcsolóval elcsitítani a gyereket és lopni ezzel egy kis pihenőidőt, meg nem kellene úgy aludnunk sem ahogy tesszük... Mert hogy mi most úgy alszunk, hogy este Anya és Bori elalszik a nappaliban a kanapén, Dorka a saját ágyában a lánykaszobában, mellette Apa a földön, szivacson. Aztán Dorka átjön éjjel, így a vége az, hogy Apa egyedül a csajszobában a földön, a nappaliban pedig Dorka-Anya-Bori (balról jobbra haladva). Ja, nem így kéne, de így van és míg túlélésre játszunk, addig így is marad, vagy addig mindenképpen, amíg Apán kívül más is át nem alussza az éjszakát. Nyilván én nem játszom (még vagy két évig), úgyhogy a lányokon a sor. 

Szóval mára a jelmondat: Éljen a távirányító és éljenek az azt önállóan kezelni tudó gyerekek!! ☺

Bori 1 hónapos státusza

Tegnap Borcsink kereken egy hónapos lett. Csütörtökön voltunk tanácsadáson, ahol adatokat is kaptunk róla. Dorka ismét nagyon szépen viselkedett, kapott kacsás matricát és színezőlapot is. Doktornéni mindkét kislányt megdícsérte, a nagyobbat a magaviseletéért és a hozzáállásáért, a kisebbet pedig a paraméterei miatt. Bori immáron 54 cm és 4700g. Súlygyarapodása meghaladta az egy kilót is a születési súlyához képest, amin szinte meg sem lepődtem, mert ebben is (mint oly sok mindenben) hasonlít a nővéréhez. Amúgy minden rendben van a Kisasszonnyal, két hét múlva újra megyünk egy súlymérésre. Amit eddig nem láttam, az a Bcg oltás reakciója, de most már az is kezd megmutatkozni a bal karján, úgyhogy talán elkerüljük majd anno az ismétlőt. A doki ismét le"kövér"ezte Borit, nyilván a szó jó értelmében... Igazán azért nem nagyon értettem, hogy miért mondja rá, mikor számunkra a kellemesen és izlésesen hurkás baba látványa egyáltalán nem meglepő, Dorka is épp ilyen volt alkat szempontjából is, aztán mikor kimentünk öltözni, megláttam a mellettünk levő "fakkban" vetkőző kislány vékonyka végtagjait és kicsi pocakját, akkor rájöttem, hogy ja, igen, hozzá képes valóban "husi" a mi Borcsánk. De Ő így szép nekünk, meg hát van-e jobb dolog, mint hurkás babalábakat puszilgatni?♥
Egy friss videó a mi kis Pufifánkunkról:

Tegnap egyébként meglátogatott minket Csillu, Hanna, Irénke mama és Laci papa is, és egész nap együtt voltunk. A csajok rengeteget játszottak, volt sok vihánca meg futkosás. Nagyon jó volt, hogy itt voltak.. 

A 4 hetes, a 28 hónapos és a 37 éves

Tegnapi Bori már 4 hetes lett, pénteken pedig 1 hónapos ifjú hölgy lesz. Pocakja egész jó, folyamatosan kapja az Infacolt, amitől nagyon ügyesen büfizik, de ha egyszer-egyszer elmarad, akkor sincs gond, azt hiszem, erre is meg kell "érni" valahol. Délelőtt szinte egy végtében alszik, aztán persze ennek megfelelően délben érzi szükségét a leginkább a nézelődésnek és a nyűglődésnek. Ennek köszönhetően vannak azok (mert most már párszor megesett) a kellemes szinkron-altatások, amikor Dorkát és Borit együtt rázom a szopifotelben, bízva abban, hogy mindenki aludni fog déltől háromig, én pedig tehetem velük ugyanezt. Ehelyett Bori kikerül a nappaliba üvölteni, Dorka elalszik a lányszobában, aztán megyek ki Borihoz ringatni meg nyugtatni, illetve ha olyanja van, akkor együtt nézegetni, beszélgetni-becézgetni. Mire újra elálmosodik és elalszik, addigra jó 10 percen belül tuti, hogy ébred a nővére, így egyre inkább kezdem a végemet járni, mert most már tényleg nem tudok nappal sem pihenni egy kicsit sem. Este, fürdés környékén vannak azok a tipikus, szinte megmagyarázhatatlan sírások, aminek a vége-időpontja tök bizonytalan, rosszabb esetben akár hajnali egyig is elnyúlik. Ilyenkor semmi sem segít. Eddigi max. egyben átaludt idő négy és fél óra volt, nyilván ebből én nem ennyit aludtam, hiszen ilyenkor jön Dorka a felriadásaival, kiabálásaival és Őt kell nyugtatgatni. Így átlag 3-4 órát alszom éjjel, ez este 10 és reggel 6 között értendő, mert olyankor már Dorka is kel (fel nem fogom, miért kellett ezt az új szokást felvenni) és menthetetlenül indul a nap. Bori amúgy egyre cukorborsóbb, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy immáron most már Ő is a család tagja, mintha mindig is így lett volna. Szerencsés kislány, mert Dorka nagyon szereti (egyenlőre) és igyekszik "gondoskodni" Róla. Apa remekül bánik Vele, sokkal nyugodtabbnak és türelmesebbnek látom, mint anno Dorkával volt, nem pánikol be, ha sír a kislánya, mert a gyerek amolyan természetes velejárójaként tekinti a sírást, ahogy én is. Már nem futunk könnybe lábadt szemmel a kislánykához minden nyekkenésre, hogy jaj, mi lehet a baja, ehhez is az kellett, hogy kétgyerekes szülők legyünk. Nyilván szándékosan nem hagyjuk ordítani, de más a helyzet már nagyon. Apán amúgy kiválóan lehet szunyókálni, Bori ezt napi szinten bizonyítja, és milyen igaza van... Apa pedig boldogan válik ilyenkor kanapévá. Ma pedig az történt, hogy délután, miközben a karomban tartottam, azt vettem észre, hogy most már határozottan és szemmel láthatóan nem az arcom kontúrját figyelte, hanem a szemembe nézett és ahogy beszéltem hozzá és mosolyogtam Rá, Bori visszamosolygott, kétszer is... Ritka édes mosoly ez számomra, ki is jött a könnyem, annyira boldoggá tett vele. Édes Kisbaba, nagyon szeretjük Őt is...

Dorka holnap 28 hónapos lesz. Egyre higgadtabb, persze a dackorszak azért dackorszak még mindig, de már nem nyomja magát olyan durván, mint akár egy hete is akár. Nagyon szeretem, mikor itthon van Apa velünk, mert minden nap nagyon hiányzik napközben, de az is tény, hogy nagyon jól elvagyunk a hétköznapokon Ricsi hazaérkezéséig. Sokkal jobban, mint ahogy vártam vagy reméltem. Dorka nagyon aranyos, néha úgy segít Bori körül, hogy egyszerűen nem zavar és már ez is jó. Simán megy a napi rutin egyenlőre, remekül viseli, hogy Borit etetem, pelusozom, öltöztetem, ellátom, sosem akadályoz semmiben és nem kéri, hogy ezt vagy azt ne tegyek. Tudja, hogy megvan mindig az Ő ideje is és erre tényleg figyelek is. Együtt reggelizünk, aztán pedig összeszedem a csajokat és megyünk a játszira vagy akár bevásárolni. És akár motorozva is. Mert szót fogad, megáll a kereszteződésben, ha előre is megy, visszanéz, hogy hol tartunk Borival és ha megunta a mocizást, jön mellettem aranyosan és segít tolni a kocsit. Nem eszetlen, nem vinnyog. Nagyon aranyos. Az alvása viszont továbbra is katasztrófa. Sajnos a homeós bogyók jótékony hatásáról egyenlőre nem tudok beszámolni, mert múlt pénteken berekesztettük egyenlőre az adagolásukat. Történt ugyanis, hogy csütörtök éjjel sikerült egy jókorát hánynia a Nagylánynak, aztán hajnalban meg olyan szintű hasmenése volt, hogy ágyat is kellett takarítani mindenféle óvintézkedés ellenére. Olyan durva volt, hogy ilyet még nem láttam. Aztán péntek kora délutánig semmi, majd háromtól hétig megint három olyan hasmenés, hogy a harmadiknál már sírva is fakadtam, mert a leányka alig tudott a szobától a fürdőig kikecmeregni, annyi folyadék volt a pelusában. Ott és akkor meg voltam győződve róla, hogy tuti kórház lesz a vége és lepergett előttem az életem is, hogy hogyan és ki és ottalvás és nem mehetek és egyáltalán... Aztán ügyeletre mentünk és semmi extrát nem mondtak, szerencsére a baj hamar el is múlt, de akkor a diéta mellé a homeós bogyók adagolásának felfüggesztését és megszavaztuk Apával. Ma este konkrétan pedig elfelejtettem odaadni neki, de újra kezdem, mert szörnyű, hogy milyen rosszul alszik és mennyire nem tudja kipihenni magát. Amúgy nappal nem látszik rajta igazán semmi, folyton futna-szaladna és főként ugrálna. Az biztos, hogy valami sportra járnia kell majd iskolás korában, mert alig győzzük lekötni az energiáit. Roppant okos és értelmes, villámgyorsan vág az esze, a dumája pedig egyre hatalmasabb, írni kellene a beszólásait, dehát... Csillutól kapott ugyebár wc-szűkítőt is, de igazából egyenlőre leginkább dísznek van az is. Tuti, hogy menne már neki a pisi-kaki miatti szólás, de azt látom rajta, hogy minél inkább agitáljuk, hogy próbálja kia az eszközeit, annál inkább nem akarja. Most mondjuk ügyesen ráült a hasmenés alkalmával a wc-re és maradt is egy darabig, mert megkértem, hogy tartózkodjék ott, amíg kidobom a csúnyán telerittyentet pelusát. Nagyon bőszen feszített amúgy, le is kellett fényképezni, hogy Ő már milyen nagylány, de magától esze ágában sincs ráülni, pedig mondtam neki, hogy csak az mehet majd oviba, akinek nincs pelusa. (Mindenáron ovis akarna már lenni, bálványozza őket...) De ez sem hat. Mindegy, még senki nem ment úgy suliba, hogy pelenkás lett volna, majd ez is eljön egyszer. Tuti, hogy ha rákap, pár nap alatt abszolvál majd mindent, ahogy ismerem. Ilyen típus.

Bár néha roppantul kiakasztó tud lenni a hisztijeivel, töretlenül imádjuk a Nagylányunkat!!!

Ami pedig engem illet... Tegnap 37 éves lettem... Régebben reméltem csak, hogy elérek idáig, aztán az elmúlt időkben nem voltam benne annyira biztos, hogy lehetek majd két kisgyerek anyukája. A sors kegyes volt, megadatott. Nagyon boldog vagyok ettől, valóban tán a legboldogabb születésnapom volt. Nem volt semmi extraság, csak együtt voltam a családommal, Apa nagyon kedves és figyelmes volt, még a szokottnál is több figyelmet kaptam, legalábbis így éreztem. Még a hasfájásom is kevésbé volt kellemetlen talán... Ja, a hasfájásról még nem is írtam eddig, de majd legközelebb arról is, ezt most tán nem is itt kéne (nem egy leányálom ez a mostani császáros gyermekágyi időszak).. Meg nem is én vagyok annyira a fontos. Fáradt vagyok, de egyre kerekebb minden...♥

Csináltam csokis túrógolyót, ennél többet

Ajándék a lányoktól,...

..., ahogy a felirat is mutatja

37 évesen a kislánykáimmal ♥♥♥

Karikás megoldás

Igen, meg kell várni hordozással a gyermekágyi időszak végét. Aztán jön az, amikor megjössz újfent a délelőtti sétából, a Nagyobbiknak ebédet kellene szervírozni, a Kisebb közben felébred és sírni kezd, de a Nagyobbik már fáradt is, meg mindenkinek aktuális lenne egy peluscsere is, meg te is ennél, de leginkább innál valamit és hamargyorsan a Nagyot le kéne mielőbb fektetni, mert már megint hatkor kelt...

Ekkor jut eszedbe legkevésbé, hogy még a felénél jársz ennek a bizonyos hat hétnek. Felkaptam az előző nap érkezett karikás "kisbéka" kendőt, nyilván nem tökéletesen, mert ezt is egyszer láttam csak a youtube-on, hogy van a csínjabínja, Kisgyereket beleraktam, aztán uccuneki. Dorka kapott ebédet, elpakoltam, ettem-ittam én is (!), Dorkát átöltöztettem, mindezt úgy, hogy Bori kb. a kendőbe helyezést követő második percben bebólintott. Aztán letettem a kiságyába a Kicsit, elaltattam a Nagyot és mindenki boldog volt, pláne én! I ❤ Little Frog karikás kendő!!!

Hétvégi látogatókról, a dolgos hétköznapokról meg végre a homeós tanácsadásról

Vasárnap a húgom és párja jöttek hozzánk látogatóba, most látták még csak először az új gyerekünket. Borcsi kapott pelustortát (húgom készítménye), külön egy csomag pelust is meg popsitörlőt. Dorka sem maradt ajándék nélkül (amit külön nagyon köszönök!!!, mert  mindig annyira próbálok figyelni a lelkére...), kapott ugyanis wc szűkítőt (ezúton is köszönöm az egyéb felajánlásokat!), amit persze csak megnézett, ráült, de azóta is annyi neki és hát a szenzációt, egy Minnie-s esernyőt. Gyakorlatilag ez kezdte oldani benne az ébredés utáni tartózkodást, mikor megkapta, már kezdett felbátorodni. Fel-le parádézott vele, este a fürdőkádba is vinni kellett magával úgy, hogy Apa zuhanyoztatta, Ő meg nagy bőszen alatta tartózkodva nem ázott meg... Sztori folyományaként hétfőn gumicsizmát is be kellett szerezzek neki a közeli babadiszkontban. Volt egy piros alapon fehér csillagos, amiben még bélés is van, megpróbálta, jó neki. Megkérdeztem: "Na, jó lesz Kicsim?" Mire Ő: "Hmm, Minnie-s nincs?" Ejnye... Szóval lett ez egy ezresért, úgyhogy most már jöhet az özönvíz, Dorka felkészült.

Visszatérve a látogatókra, ahogy az ilyenkor lenni szokott, húgom is rácsodálkozott ismét, milyen csöpp is tud lenni egy újszülött (aki tegnap már "öreg" háromhetes lett amúgy) és bár kijött kicsit a gyakorlatból, egy ilyen kicsi ölbevétele is olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Jól elbeszélgettünk, míg itt voltak, Csilla meg is állapította, hogy mennyivel másabb vagyok most, mint Dorka születése után, sokkal nyugodtabbnak és "lazábbnak" lát, ami így is van. Remélem, hamarosan újra jönnek, talán két hét múlva, akkor már Hanna, Anya és Apu és jönnek velük...

Aztán jött a hétfő és mi elapátlanodtunk, Apának ugyanis újra egész napra csatasorba kellett állni. Nem mondom, hogy borzasztó és nem bírom egyedül, de hogy nagyon hiányzik, az tény. Megszoktam már kicsit, hogy itthon van, hogy Velünk van, és annyi mindenben segített, hogy csak na. Szinte mindig kitalálja a gondolataimat, nem kell neki szólni, hogy készítsd elő/össze ezt vagy azt, Dorkát gardírozza maximálisan és szombat reggel például miután lement a piacra bevásárolni, hazatérve hamar megpucolta az ablakokat, mert olyanja volt... Dorka nagyon összenőtt Vele, nagyon szeretek Rájuk nézni, olyan aranyosak együtt. Apa teljes egészében átvette Dorottya esti összekészítését, és a Nagylány már nem is hiányol fürdésnél. Ez nagyon nagy könnyebbség nekem, mert így el tudom látni Borit rendesen. Az Ő fürdetése az enyém, aztán pedig megetetem, addigra Apáék is végeznek a locsizással. Akkor átadom Borit Apának, ha nem aludt el (és általában nem teszi) és az esti tejecskét már én adom Dorkának, mint korábban is és én vagyok Vele, míg elalszik. Aztán már ketten rázzuk a Kiskisasszony hátsóját, ugyanis most ez lett a módi, hogy kb. 9-től fél 12-ig megy a sirdogálás és nem jó semmi. Az is tény, hogy a kakilás sokkal nehezebben megy neki, mint Dorkának ment anno, és sajnos ilyenkor nagyon húzza magát szegény. Mivel megjött a Mia által ajánlott babamasszázsos könyv, idő hiányában tegnapelőtt még csak belelapozgattam és elkezdtem kicsit lelazítani Borit. Akkor még csak a lábmasszázsig, mint első mozzanatig jutottam el, de szemmel látható volt, ahogy a síró baba lassan megnyugszik és figyelni kezd. Aztán kicsit megmasszíroztam a pocakját, amúgy a magam módján (odáig akkor még nem jutottam el a könyvben) és a lábacskáit nyomogattam óvatosan, lassan, de határozottan a hasához. Erre kéremszépen kakil három löketben. Olyan büszke voltam magamra, hogy ihajj, de sokkal nagyobb volt a boldogságom, hogy elmúlt a hasfájás oka. Mert most már látható, hogy nem a gázok (büfi, puki) zavarják, hanem az, ha nem kakil eleget. Ha viszont igen (mint ahogy tegnap délután is), akkor nincs is akkora gáz és bár most is volt egy kis műsor este 9-től, ám nagy bőszen már negyed 11-kor ágyban feküdtünk. Aztán lehet, hogy ő másként dolgozza fel a tejet, nem egyformák a babák, az biztos. Védőnő tanácsára most igyekszem minden etetés előtt lefejni egy kevés tejet, mert szerinte az elöl levő tejben (ami a szomjoltó, vizesebb rész) található a több laktáz és legtöbbször ez szokott gondot okozni a babapocaknak. Igazán így sem az igazi, de hát megpróbálunk mindent, hogy minél elviselhetőbb legyen Aranykámnak ez az átmeneti időszak. Mert tudjuk, hogy az, hipp-hopp ülni fog meg járni, visszabeszélni, amit már alig várok, de mégsem akarom sürgetni az időt. Amúgy mozgás: Borcsi nagyon szépen emelgeti és tartja sokszor a fejecskéjét hason fekve, aranyomnak muszáj is, mert nem mindig bírom felkapkodni egy-egy nyekkenésre. Emellett már kétszer is elfordult, hogy kínjában hasról hátra fordult :) Nyilván semmi tudatosság nem volt benne, de lehet, hogy nem lesz vele annyi aggódnivalónk ezen a téren, mint Dorkánál volt, ha direkt csinálja, ha nem...

Dorka továbbra is nagyon szereti a kishúgát, egyre többször jön és figyelgeti érdeklődve, odabújik hozzá, már nagyon ügyesen simizi is, nem kell rászólni, hogy óvatosan és nyitott tenyérrel simizze, ne az ujjbegyével nyomogassa pl. Bori kutacsát... Szól, hogy "Anya, síj a Boji!!", illetve tegnap pl. kimentem a konyhába, Bori a kiságyban elkezdett sírni, Dorka bent nála a szobában, mikor hallom, hogy ismételgeti a húgának: "Semmi baj Bóócsi, mindjájt jön Anya!!" Most az az új, hogy szorosan odabújik hozzá és összedörgöli Borival az orrát és mondja, hogy "pisze-pisze". ♥ Borinak láthatóan tetszik, észre lehet venni, hogy ha Dorka a közelbe jön, megváltozik kicsit a viselkedése, felélénkül, jobban figyel és olyan, mintha örülne neki, hogy ott van mellette a nővére. Nyilván emlékszik a hangjára a pocaklétből még. Dorka továbbra sem féltékeny, ma reggel pl. átjött a nappaliba, és mivel Apa még itthon volt, Bori az Ő kezében volt. Dorottya pedig megjegyezte, hogy most nem Anya fogja a Borit és nem is a székben ülünk. Hát ja, nem hiába, hiszen elég sokat van Bori ölben, nagyon szereti és ha tehetem, nem is kívánom ezt megvonni Tőle. Aztán van olyan is, amikor mindkettejükkel lenne egyszerre dolog és akkor mérlegelnem kell. Ilyen pl. az ebéd utáni altatás. Az elmúlt napokban sajnos nem nagyon volt olyan, hogy mindketten békésen elaludtak délben és én is sunyhattam volna velük két órát, mert ha egyiket leteszem, kel a másik és mire a másik elalszik, kel az egyik. Ez pech, nekem. Tegnap meg már az is volt, hogy mire Dorkát altattam volna, Bori ébredt pocakfájva. Dorka persze kérte, hogy üljünk be a szopifotelba, hogy az ölembe fekve alhasson el, közben Bori elkezdett sírni a kiságyban. Dorka felállít, Bori felvesz, aztán vissza a fotelba. Borit ringatom a jobb karomban, Dorka befeküdt az ölembe, bal oldalra borulva, Bori ordít, Dorka pedig issza az ebédre kért tejecskéjét. Aztán Dorka meg-meg áll az ivásban és vihog. Mikor megkérdem, mi a vicces, akkor közli, hogy Bori olyan viccesen sír. Igen, szegény nem is sírt, hanem visított már, szinte C alakba feszítette magát hátra kínjában... Hiába kértem Dorkát, hogy feküdjön le az ágyába ügyesen egyedül, mint egy igazi nagylány, persze tett rá nagy ívben, ez a pár perc az övé elalvás előtt. És valahol értem is, miért kívánjam Tőle, hogy megértse ennyi idősen, hogy jó lenne, ha Ő engedne most. Így hát döntést hoztam: kivittem Borit a nappaliba, betettem a mózesbe és otthagytam... Becsuktam a szobaajtót, hogy minél kevésbé lehessen hallani az üvöltését, Dorkát ölbe vettem, aki pár perc alatt elaludt. Az a pár perc szörnyű volt, csendben folytak a könnyeim, mert hallottam, hogy az a másik szerencsétlen kint torka szakadtából üvölt és sokszor levegőért kapkod, de tudtam, hogy hosszú távon így lesz jobb. Aztán Dorkát letettem, kisiettem Borihoz, aki hálásan kapaszkodott a nyakamba, mikor felvettem és megöleltem. Onnantól már nem is sírt, meg még kakilni is tudott. Nem mondom, hogy még használt is neki... A lényeg, hogy Dorka elaludt, Bori megkönnyebbült. Nyilván, amikor Bori eszik, akkor nincs pardon és akkor Dorkának kell háttérbe vonulni, egy evést nem fogok azért elhagyni, hogy Dorka lelkének kedvezzek, de néha/ki tudja hányszor muszáj ilyen kegyetlennek tűnő dolgot elkövetni egyik vagy másik "rovására". Facebook hordozós csoportjából rendeltem a Déditől kapott ajándékpénzen Borcsinak karikás kendőt, tegnap meg is jött, már nagyon várom, hogy csak felkapjam benne a kiscsajt, aztán tudjam hurcolni itthon, meg rövidebb távokra. Gyors megoldás a hordozásra és szuper anyaga van ennek a kendőnek, szép is, szerintem nagyon fogjuk szeretni ezt is.

Meg az is történt, hogy hétfőn délután végre sikerült elérnem a homeós doktornőt és tegnap ötre már mehettünk is. Több, mint egy órát ott voltunk, mindenről alaposan kikérdezett bennünket Dorkát illetően, kicsit át is nézte Őt, aztán végül háromféle szert kaptunk most az alvászavar kezelésére, egy tünetit és kettő alkatit. Első körben most két hétig ezeket alkalmazzuk és meglátjuk, mire hogy reagál. Bár keddre virradóra Dorka csak annyit kelt kivételesen, hogy fél 12-kor inni kért, de tudjuk, hogy nem ez a jellemző és már azt is tudjuk, hogy semmiből nem tudunk semmilyen következtetést levonni. Tegnap este megkapta az első adag tüneti szerét és az történt most, hogy fél 10-től fél 7-ig egyhuzamban aludt. Nyilván ebből sem vonok még le semmit, de őszintén szólva kicsit bizakodom, mert olyan még nem fordult elő, hogy két éjszaka egymás után ilyen jól aludjon. Óriási segítség lenne, mert tényleg az van most már, hogy ha az egyiktől tudnék aludni, akkor a másik miatt nem tudok és fordítva. Ebbe pedig - tudjuk - frankón tönkre lehet menni, a gyerek pihenéséről és idegrendszeri nyugalmáról pedig nem is beszélve. Mindenkinek így lenne jó, ez a lényeg. Szóval két hét múlva konzultálok újra a doktornővel a megélt tapasztalatokról. Bizakodom nagyon ebben is és remélem, hogy akár későbbiekben is egyéb dolgokra is fogunk könnyen Dorkára szabott, egykomponensű alkati szert találni, ha szükséges. Amúgy mintha az elmúlt egy-két napban Dorottya nyugodtabb lenne, talán kicsit kevesebb a hiszti és tombolós dühkitörés, bízom benne, hogy kezd Ő is belerázódni az új helyzetbe, vagy isten tudja, minek mi az oka egy 28 hónaposnál...

Bori amúgy továbbra is cukorborsó, pufókarc, egyre többet nézelődik, nagyon figyelmes kislány. Tegnap délben, amikor Dorka elaludt, a már megnyugodott Borival bementem a kisszobába, leültem a fotelbe. Ránéztem az épp elszenderedett, ölemben szuszogó Borcsira, aztán a "nagyjányos ágyában" fekvő Dorkára és csak pillogtam rájuk oda és vissza. Úgy éreztem, nem is lehetnék szerencsésebb, van két gyönyörű kislányom, mindkettő egészséges és én itt lehetek Velük. Túlcsordul a szívem, ha nézem őket, annyira szeretem mindkettőt... A világ egyik legszerencsésebb embere, immáron kétgyermekes anyuka vagyok...

Az első csajos délelőtt

Tegnap este feltűnt, hogy Bori mindkét mellében jókora csomó van és bár sejtettem, hogy a hormonok miatt van, azért a nagyságuktól eléggé megijedtem, úgyhogy úgy döntöttem, itt az ideje annak a kéthetes súlymérésnek és akkor már megmutatom ezt is a doktornőnek. Ennek szellemében ma délelőtt elindultunk együtt lefelé, Bori és Anya babakocsival a tanácsadásra, Dorka és Apa pedig autóval Apa dolgozójába egy-két órára.

Aztán mikor Dorka ráeszmélt, hogy nagyon nem egy helyre megyünk, Anya pedig megint Boris programot csinál, amiből Ő kimaradni látszik, rettentően elkezdett kapálódzni a kocsiban. Az sem tántorította el, hogy mi orvoshoz készültünk... Annyira megsajnáltam szegényt, hogy mondtam az apjának, szedje ki a kocsiból és viszem magammal. Apa aggódni kezdett, hogy mit fogok majd csinálni a két gyerekkel, de mondtam, hogy azt, amit más is és Ő sem lesz itthon majd minden ilyen szitunál, úgyhogy nosza.  Dorkának elmondtam a játékszabályokat, aztán nekivágtunk. 

Az orvosnál minden jól ment, valóban hormongombócai vannak Borcsinak, egyéb alkatrészei rendben vannak. Doktornő és az asszisztens is többször is megjegyezték, hogy "de jól néz ki ez a gyerek", "milyen kis formás baba", aztán jött a mérlegelés, amitől kicsit tartottam. A vége: 4130g... Na, ennyit a francos mérlegről, soha többé nem teszem rá itthon!!! Doktornő azt mondta, mostanra kellett volna visszanyernie a születési súlyát, ehhez képest Bori épp fél kilóval több... Ezalatt Dorka kisangyal módjára figyelte a vizsgálatot, igazgatta a textilpelust, nagyon jól viselkedett. Kapott is matricát meg színezőlapot, aztán mikor kimentünk öltözni, hozta a babakocsit és várt türelemmel az indulásra. Ezután elmentünk a zöldségeshez, majd az Anyukák boltocskájába wc szűkítőért (most nem volt sajnos), ezt pedig játszóterezés és virágbolti pillangóvásárlás követte. A Nagylányom pedig mindezt példás magatartással abszolválta, ügyesen segített tolni a kocsit, ha kellett, fogta a kezem, nem futkosott el és maximálisan szót fogadott. Annyira büszke voltam rá, hogy el sem tudom mondani és ezt alig győztem mondogatni is Neki... Nyilván lesz ez majd másmilyen is, de most ennek örültem nagyon... Hazaérve is együtt ebédeltek a csajok, kis különbséggel le is tudtam fektetni őket, aztán Anya is alhatott Velük jó két órát... Hát kell ennél nagyobb boldogság az életben...? ♥

A két gyönyörűűűm ♥

Napok a Kéthetessel és a Nagylánnyal

Mondom, hogy bírható, de olyan nincs is, hogy ne lenne az. Vannak jobb és bűnrossz éjszakák, sajnos utóbbiból van több és ennek csak fokozatai vannak. A tegnapelőtt volt eddig a csúcs, fél 12-től hajnali háromnegyed négyig ment a móka Borival, közben pár anyázós jajveszékeléssel megspékelve mindez a másik szobából Dorkával. Olyankor Bori letesz, ordít, Dorkához át - semmibajkicsim, csak rosszatálmodtál, igyálegyetfeküdjvisszajólvanna - , aztán Borihoz vissza, ringatás, ölbenhurci és hasmasszírozás. Merthogy sokat fáj a pocakja. Felváltva kapja az Espumisan cseppet és az Infacolt, utóbbitól kifejezetten herótja van, de ez van sajnos. Ezek hiányában előfordult több, mint fél napos kakimentesség is és akkor mocskosul szenvedett szemmel láthatóan és füllel hallhatóan is. Így maradt ez. Nem tudom, kijelenthető-e egyértelműen, hogy Ő a tipikus hasfájós baba, de az biztos, hogy elég érzékeny a pocakjára. Dorka nem volt hasfájós, remélem túl leszünk ezen is majd egyszer (mielőbb).

Aztán meg van olyan (eddig ez a fehér holló típusú) éjszaka, amikor szépen eszik fél 11-kor, aztán negyed háromkor és majd ötkor meg fél nyolckor. A többi időben meg "csak" Dorkát kell rendeznem és alhatok. Ez maga a mennyország. Pedig ékes példaként itt vagyok, hogy lehet napi 3-4 órányi alvással is létezni, de az tényleg elég vegetatív állapot és hosszú távon meglehetősen veszélyes is, már tapasztaltam. Azért nem bánnám, ha inkább az alvásos éjszakák lennének a gyakoribbak, de tudom, hogy ez nem kívánságműsor. Kedves Napsugaram egyszer azt mondta, hogy minden anyának kijár egy jóalvó gyerek is... Hát, örülnék, ha ez Boriban is tudatosulna, vagy ha nem változik ez az állapot, az mindenképpen azt jelenti, hogy nem Borcsi az utolsóként érkezett gyerekünk... :) A nappali alvásokkal nincs persze baja, jó sokat teszi, ám amikor fent van, nagyon kis érdeklődően vizslat mindent, nagyon figyelmes, akár a nővére. 

Szieszta Apával (a gyermek ruházata kissé eklektikus rossz pisis pelus és éjszakai öltözés okán)

Apropó nővér... Dorka elég érdekesen viselkedik és akkor roppant finom voltam. Napi több ízben tudnám kitekerni a nyakát a hisztik miatt, de (bár nem mindig sikerül résmentesen) igyekszünk türelemmel viseltetni irányába. Amikor azonban szó szerint fejhangon üvöltve áll a szoba közepén és magán kívül tombol, akkor lefagyunk. A dobálózás, csapkolódás, rugdosás sajnos elég gyakran játszik, de leginkább önveszélyes. Borival aranyos ellenben, megy, nézi, mit csinál, tegnap pl. szólt, hogy "Anya, sír a Bori!" és mire odamentem a kiságyához, Dorka már ott volt és bedobta neki a Minnie-jét (!!! - hoppá!!) és mondta, hogy "Tessék, itt a Minike!" Na, ez a testvéri szeretet. Közben meg minket hidegre tesz. Próbáltam már hívni a homeós doktornőt (alvás miatt főként), de egyenlőre nem sikerült elérnem, talán csak szabin van. Nem szedálni akarom a gyereket, csak hátha sikerül olyan alkati szert találni, amivel nyugodtabb éjszakákat tudunk számára biztosítani (ezáltal nekem is, de ez ugye részletkérdés). Meg pl. tegnap már lefeküdni sem akart, mert tudta szerintem, hogy ha Ő lefekszik, akkor Bori lesz a soros, hisz hamarosan kel és Vele foglalkozom. Szóval az eddig ügyesen lefekvő Dorka este nagy ívben elkerülte az ágyát és Apával ketten közel másfél órát küzdöttünk, mire a gyereket sikerült lefektetni. Addig én már szoptattam, büfiztettem és tisztába is tettem a kisebbet, de azt a műsort látni kellett volna, ahogy igyekezett magára vonni mindkettőnk figyelmét... Igyekszünk következetesek lenni, felnőttként, szülőként egymást segítve cselekedni úgy, hogy legkevésbé sérüljön bárki. Figyelünk rá, hogy ne Bori miatt ne lehessen dolgokat csinálni, de néha óhatatlan, hogy elmagyarázzuk, miért is nem vicces a másik feje felett dobálózni és igenis meg kell tanulni, hogy másokra is tekintettel kell lenni. Nem könnyű most, gyakran nézünk egymásra Ricsivel és tátogjuk el, hogy mit is gondolunk épp a kisasszonykáról meg a viselkedéséről, de összeszorítjuk a fogunkat, mert tudjuk, hogy nyilván nem könnyű neki. Azért vagyunk mi, hogy igyekezzünk azzá tenni. Embert próbáló idők elé nézünk, az biztos, reméljük, mindenki megússza ép bőrrel...

Szépségem ♥

Zsiráflány

A Nagyobbik indulásra kész

Indulás sétálni (Bori itt kicsit olyan bohóckás, de nem az)

Meglepetés ajándék a kéthetes Borcsinak ♥

Ma délben levélcsomagot hozott a postás, címzettje Szalay Bori volt. Nagyon meglepődtem, mert nem számítottam semmire, ahhoz nagyon korainak tartottam az időpontot, hogy máris valami hivatalos levelet kapjon, nem mellesleg a csomag sem volt kicsi... Aztán megnéztem a feladót és teljesen lehidaltam. Petráéktól jött Pestről... Attól a Petrától, akit csak interneten keresztül ismerek, Zizi révén és csak teljesen véletlenül, de személyes ismeretség hiányának ellenére is nagyon-nagyon kedvelem Őket. És akkor ez a lány csomagot küld az én kislányomnak...

Vittem Apának a csomagot, együtt bontottuk ki és mikor megláttam, elkezdtem pityeregni a meghatottságtól. Azt hiszem, nem meglepő... Egy Bori számára készített baglyos párna, a lányok szobájának színeiben..

Nem hiszem, hogy megtalálom a megfelelő jelzőt, amivel illetni szeretnem ténylegesen, ami visszaadná csak kicsit is, milyen örömet okozott Nekünk a figyelmességével....

Nagyon-nagyon köszönjük kedves Török család, köszönjük, hogy ismerhetünk Titeket, köszönjük, hogy így figyeltek ránk és hogy fontos volt Nektek, hogy örömet okozzatok és egy ilyen kedves emlékkel lepjétek meg a kislányunkat!!! Millió puszi érte Bori nevében is!! ♥♥♥

Bori és az új "kis" barátja :)

Első reggel négyesben, meg egy kendős kép

Anya tegnapi távozásával kissé nehezített pályára kerültem éjjel, de megoldódott végül. Dorka okosan átjött, majd visszament a "nagyjányos ágyába" saját kérésére és bár voltak felriadások, azért reggel hétig bírta. Borival újabb érdekes éjszakánk volt, kevesebb volt a sirdoga, de az is tény, hogy az éjjel nagy részét a mellkasomon aludva töltötte/töltöttük, ami roppant kényelmes neki, nekem kevésbé. De én csak az anyja vagyok. Amit szólóban aludtam, az kettő óra volt. Szinte már azt hiszem, felesleges is többet aludni...
Aztán reggel a Nagy átcsörtetett, kereste a húgát, majd befeküdt mellé. Apa lassan vágyai lassan teljesülni látszanak: három nő egyszerre az ágyában...

Aztán meg volt olyan szitu is, hogy gondoltam, felpróbálom a rugalmasunkat és meg is tettem, meg bele is került a kisded, de persze a kötés az még igencsak kezdetleges, mert nem húztam meg úgy, ahogy kellene. Mentségemre, csak egyszer néztem meg a jutyúbos videót és fogok még ezen javítani. Egyenlőre csak jelzés értékű, mert akárhogy is futok-szaladok meg intézek mindent, azért csak kilenc napja volt egy nagy hasi műtétem, szóval nem javallott ilyenkor még számomra a hordozás, de azt már megtudtam, hogy nagyon jól tart a kendő és bár nem fáztunk az együtt töltött kb. húsz percben, jó lesz ez és hasznos lesz ez nagyon!!

Már nem is zavar annyira, hogy rózsaszín, ha ilyen cuki buksi lóg ki belőle

Azt meg nem is írtam meg még, hogy tegnapelőtt ráálltam a mérlegre és eddig 14 kiló ment le rólam... Már csak huszonöt van vissza és szexi leszek. De asszem, az még odébb van, egyenlőre Borcsikát kell táplálni okosan, de azért nem bánom, ha magától leolvad a kilók java...