32. hét

Csütörtökön sikerült betölteni a 32. hetet, így a nagy ijedtség óta már 5 hetet kaptunk KisBóbitától, amit ezúton is nagyon köszönünk neki. Szemmel láthatóan fejlődik, bár igazán én már észre sem veszem, hogy nő a hasam, mert azt gondolom, hogy szinte ennél nagyobb már nem is lehetne, akkora...

Angyalkánk növekedése főként abban nyilvánul meg számomra, hogy érezhetően fogy a mozgástere, mozdulatai egyre inkább hasonlítanak a fészkelődésre és a hullámzásra, ám nem egyszer sikerült már egy-egy kecses mozdulattal belépni a bordáim alá illetve a hüvelyem közelébe, amitől azért könnybe bír lábadni a szemem.. Cukikám rettentő aktív baba, nagyon sokat mozog még mindig, de azért érezhetően növekszik a szunyókálással töltött óráinak száma. Az alvásom még mindig kritikán aluli, bár teszem hozzá gyorsan, hogy ez egyáltalán nem KisBóbi okán rossz, mert ő okosügyes és átalussza szinte mindig az éjszakát, egyszerűen én alszom nagyon felületesen. Asszem ez már elkísér a végéig. A lábaim viszont egyre rosszabbak, néha annyira vizesek, hogy a lábujjaimat alig tudom visszafeszíteni a duzzanattól. Ilyenkor ég és rettentően feszít, ilyenkor még a járás is kellemetlen, mert a talpam is pufi és nagyon-nagyon rossz minden lépés. A legrosszabb pedig az, hogy egyre inkább úgy látom, hogy a probléma állandósulni látszik... Mindegy, a lényeg, hogy egyenlőre még a kellemetlenségen túl negatív élettani hatása nincs a vizesedésnek, többször mérem a vérnyomásomat, hogy nem emelkedett-e és nem kezdődik-e esetleg toxémia. Szerencsére eddig minden oké.

Elkészítettem az aktuális 32 hetes pocakfotót is:

Lássuk be, derék egy példány vagyok... Jó hír viszont, hogy egyenlőre a bőröm nagyon szépen bírja, nincs egyetlen nyúlás-repedés sem rajta és nagyon finom puha is, gondolom köszönhetően a sok kenegetésnek. Kicsit bízom benne, hogy így marad. Bár nem ettől leszek vagy nem leszek bombázó szülés után, de azért nem lehet túl jó, ha ez ember bőre szanaszét szakad..

A lényeg, hogy haladunk és KisBóbita még mindig belülről simiz!