Közhely, de tényleg igaz. Mintha tegnap este rongyoltunk volna fel Pestre annak hírére, hogy Csilla és Jani bementek a kórházba, mert Hanna megindult kifelé... Aztán eltelt egy év és köztünk él egy hatésfél hófehér fogú, vigyorgós, pápázós, tipegős, fújtatós, csücsörítős gyönyörűség. Imádjuk mindahányan!
Bár a tényleges születésnap vasárnapra esett, az ünneplést szombaton tartottuk. Viszonylag időben érkeztünk, felvettük útközben anyut és a mamát, apu pedig már csütörtök óta a tetthelyen tartózkodott. A fiúk lufit fújtak, a lányok beszélgettek és közben persze minden Csibefej Hanna körül forgott.
Aztán míg mi ebédeltünk, az ünnepelt szundított egyet, ébredés után azonban szép ruhát öltött. S miután ő is evett, kezdetét vette az ajándékbontás és a Csilla által s.k. készített fondant bevonatos, málnás-csokis-emeletes torta felszeletelése. Itt jegyezném meg, hogy le a kalappal a húgom előtt, irtó szép és finom lett a torta és nagyon-nagyon ügyesen megoldotta a kivitelezését!
Ezt követően volt még szappanbuborék-fújás, egyedül jövés-menés bemutató, móka és kacagás. Természetesen készültek közben képek is:
Nagyon jó nap volt, majdnem 7 óra volt, mikor hazaindultunk. Mikor beszálltunk az autóba, elkezdtem pityeregni, aztán hazafelé is többször kijött a könnyem. Tudtam, hogy legközelebb már csak akkor láthatom őket, amikor KisBóbita megszületik és eljönnek hozzánk. Félreértés ne essék, ez nagyon jó lesz majd akkor, de most sokáig nem látok senkit a családomból és ez nagyon rosszul érintett. Olyan messze van mindenki, aki igazán szeret és szeretek (kivéve persze ApaBóbita)!
A szombati nap egy igazi családi nap volt, melyet egy igazi Tündér társaságában tölthettem és megbizonyosodtam affelől is, hogy nekem van a legjobb családom a világon! Csak nagyon hiányzik mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése