Húsvéti hosszú hétvége Anyuékkal

Csütörtökön este Anyu és Apu megérkeztek hozzánk végre Kanizsáról. Már nagyon vártam ezt a hétvégét, mert sajnos azt sem tudom, mikor voltak nálunk utoljára...

Szokásukhoz híven annyira felpakoltak mindenfélével, hogy csak kétszerre tudtunk felpakolni a lakásba. Nagyon jó volt, hogy már csütörtökön megérkeztek, mert így volt két olyan napunk is a hétvégén, amikor nyitva voltak a boltok és volt lehetőségünk volt utánajárni olyan dolgoknak, amik hiányoztak még KisBóbita szobájából.

Ennek fényében péntek délelőtt elindultunk beszerző körútra. Négy fő dolog volt, amit szerettünk volna még venni a babaszobába: mennyezeti lámpa, éjszakai lámpa szopizáshoz, falipolc és szőnyeg. Azt kell mondjam,  nagyon hatékonyak voltunk, mert már az első napon a dolgok háromnegyedét sikerült beszerezni: a lámpákat a Praktikerből, a polcot pedig a Möbelixből szerváltuk. Már csak a szőnyeg hiányzott, ami elég nagy fejtörést okozott, mert egy 260x240-es felületet szerettem volna beborítani. Ilyen méret pedig ugye csak padlószőnyegből van, kész szőnyegből nincs. Mivel a győri Diegoban az eladó olyan volt, mint a hátramenés és az sokkal jobban érdekelte, hogy hogyan nem lehet a problémát megoldani, így azt a boltot teljesen elvetettük. Végül is péntek este eldöntöttük, hogy elmegyünk Móvárra, az ottani Diego vagy Dr. Padló készletében volt már csak bizodalmunk. Szombat délelőtt aztán szerencsére megoldódott a keleti kérdés, hála az óvári Diego-s eladó srácnak, akinek az áthidaló ötlete nagyon klassznak bizonyult és mindenki megelégedésére sikerült szőnyeget vásárolnunk.

Íme a képek a péntek-szombati szerzeményekről:

A mennyezeti lámpa (fehér) egyenlőre még dobozban van, a jobb oldali képen látható falnak támasztott polc pedig zacskóban, ezek felszerelésére a héten fog remélhetőleg sor kerülni, tekintettel arra, hogy a húsvéti ünnepek alatt bizonyára nem díjazta volna a lakóközösség, ha ütvefúró zaja mellett kellett volna főtt sonkát fogyasztania... A szőnyegek önmagukért beszélnek, finom puhák, jó kis kosztűrő színük van és nagyon jól megy a bútor- és a fal színéhez is. A kis éjjeli lámpa pedig alapjáraton bari nélkül lett vásárolva, ám a szombat délutáni Anyus-Árkádos túra alkalmával sikerült háromszázért beújítani ezt a kis tüneményt, amit aztán gyurmaragaccsal felaplikáltunk a lámpa talpára. Szerintünk nagyon cuki és ilyen lámpája bizony nincs senkinek, az tuti!! A fenti dolgokért pedig ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Apunak, KisBóbi papájának!

Mint említettem szombat délután volt elmentünk még Anyuval kettesben az Árkádba, nézelődtünk és vettünk neki csini ruhákat a CéundÁban, levásárolandó a még karácsonyra tőlünk kapott ajándékutalványát. Aztán - mint aki jól végezte dolgát - ettünk egy fagyit is, így sikerült negyed kilenc után hazaérnünk. Jó kis nap volt ez is!

A vasárnap kis főzéssel és pihenéssel telt, ám ekkor kerítettünk sort családilag a kórházi csomag összeállítására is. A fenti képen látható piros-fehér, narancssárga és rózsaszín táskák már csak arra várnak, hogy ha szükséges, akkor ApaBóbita felkapja őket és már indulhatunk is a szülészetre. Pár dolog hiányzik már csak (szőlőcukor, fél literes vizek és keksz), amiket majd holnap még beszerzek, és kész is lesz minden. A most el nem pakolt dolgokat - mint pl. telefontöltő és fényképezőgép - fel vannak szépen írva, hogy azokat öt perc alatt össze lehessen kapni induláskor. Reméljük, minden megvan, ami kellhet. A nap végén anyuval és apuval felszereltünk még KisBóbita ajtajára az ajtódíszt is, ami nagyon aranyosan mutat a helyén! 

Ma reggelre aztán már csak a pillangós dísz felrakása maradt, amit anyu szuperül felgyógyított a függönyre, így teljes lett a boldogság. Ebédeltünk, még egy kicsit beszélgettünk, aztán anyuék készülődtek és hazaindultak. Mikor lekísértük őket, elsírtam magam és még a késő délután folyamán is többször kijött a könnyem, annyira szomorú voltam, hogy hazamentek. Olyan nagyon jó volt, hogy itt voltak, hogy el sem tudom mondani! És annyira nagyon sajnálom, hogy olyan messze vagyunk egymástól... Nagyon jó emberek és nagyon-nagyon szeretem őket és tudom, hogy ők is nagyon szeretnek minket. Ricsi is tökéletes vőjelölt és vendéglátó volt szerintem, folyton csak ugrált anyuék körül és szinte mindent levett a vállamról. Nagyon hálás vagyok neki és büszke vagyok rá!

Miután Anyu és Apu hazaindultak készítettem pár fotót a szinte már teljesen kész Dorka-szobáról:

Ami tehát még hiányzik: a mennyezeti lámpa és a pelenkázószekrény fölé a polc felfúrása, valami minimális dekoráció a falra (egyáltalán nem akarom agyoncsicsázni, mert szerintem néha a kevesebb több), az ágynemű és a baldahin kimosása-vasalása (vaterán vettem és egyenlőre csak a kép kedvéért került a leendő helyére, aztán leveszem, mert nem akarom most még, hogy ott porosodjon), illetve szeretnék még egy fonott kosárkát a polcos szekrénybe, hogy a baba kis csörgő-zörgő játékait egyben tudjuk kezelni, továbbá a fali polcra két kisebb kosárkát lázmérőnek, vitaminoknak, kisollónak.

Jelentem: így állunk most, 32 hetesen és 4 naposan. És azt hiszem, nem állunk rosszul. S bár van még pár feladat, remélem, max. két héten belül mindent abszolválunk és onnantól már csak várjuk, hogy a lánykánk birtokba vegye a kis lakosztályát. Reméljük, hogy neki is annyira fog tetszeni, mint amennyire nekünk és amilyen nagy szeretettel készítettük számára...

Ezúton is nagyon köszönjük mindenkinek a segítséget, akik közreműködtek abban, hogy most itt tartunk és még egyszer nagyon köszönöm Anyának és Apának, hogy eljöttek hozzánk a hétvégén!!!!