A 32. heti ultrahang...

..., amire valójában 33 hetes és 1 napos korban került sor. Bár igazából tök mindegy is.

Szóval mivel csütörtökön betöltöttük a 33. hetet is, így már bőven aktuális volt az újabb kötelező uh-t megejteni, melynek napja péntekre, április 13-ra esett. Megint nem mentem korán, ám épp időben! Negyed 11-re értem a kórházba, ahol kihúztam az 509-es sorszámot. Várakozók száma: 27. Király. Természetesen orvosnak híre-hamva sem volt, így vártam. Ekkor kb. 5 perc elteltével az egyik asszisztens nő kiszólt, hogy aki bújt, aki sem, ő bizony lezárta mára a sorszámosztást, így megkér bennünket, hogy aki majd az 509-es után érkezne és nyomna gombot, azzal közöljük, hogy ne tegye, mert ma már nem fog bekerülni... Őszintén szólva ledobott a víz, hogy mekkora mákom van! Így aztán végképp nyugiban vártam a soromra. Közben megérkezett Kanizsáról Csilla barátnőm is (középiskolai osztálytársak voltunk és konzultációra jöttek a párjával a Kaáli Intézetbe), aki míg a párja ügyintézett a városban, addig csatlakozott hozzám az ultrahangra és elücsörgött velem az egyik remekbe szabott ultrakomfortos, fröccsöntött műanyag széken.

Újra negyed egykor sikerült bejutni a vizsgálatra. Mikor a doktor meglátta Csillát is velem, a biztonság kedvéért azért megkérdezte, hogy ugye csak nekem lesz ultrahang, mert csak egy számot hívtak, azt is utolsóként, de megnyugtattam, hogy a barátnőm csak mozizni fog. Megkönnyebbült. Aztán elkezdődött a KisBóbita-mustra, melynek eredményei a következők:

Egy élő magzat fejvégű fekvésben. (Reméljük, most már így is marad)

A lepény a hátsó falon tapad, jó helyen.

A magzatvíz mennyisége átlagosnál több AFI: 20cm (múltkor is ennyi volt, nem változott)

BPD: 87mm

AC: 301mm

HC: 315mm

FL: 63mm

Súly: 2400g

A.umb. RI: 0,6 PI: 1,0  ACM RI: 0,8 PI: 2,6 , Jó áramlás  PSV: 52 cm/s. Norm. érték.

Hydrops-ra utaló jel nem látszik.

Ezek az utolsó, eddig ismeretlen értékek és mérések egyébként a köldökzsinórvér áramlására és a szívre vonatkoznak, de többet nem tudok róla. Annyi biztos, hogy a többi érték jó. Közben a doktornak még arra is volt azért érkezése, hogy bedobjon egy "Jó, akkor látom továbbra is kisfiú!" poént, amitől nekem azonnal vér szaladt az agyamba és fejhangon nyihogtam, hogy MICSODA?! FIÚ?! mire Ő: "Nem ám, csak vicceltem!" Hehe, nagy poén. Persze mondtam, hogy azzal sem lenne baj, ha fiú lenne, de akkor eltüntetem a tündércsajt az ajtóról és leszedem a pillangót is..

Ez a 2400g-os becsült súly pedig nem kicsi, pláne így 33 hetesen és 1 naposan. Tudom, hogy ez valóban csak becsült súly és örülök neki, hogy nem azzal riogatnak, hogy milyen kicsi és fejletlen, de hát nem hiába érzem, hogy egyre nehezebb már a létezés. Ha belegondolok, hogy Andreas a 38. hét elején 2500g-al született, Hanna pedig a 39-en 2950-el, és átlag heti 250g-os gyarapodással számolhatunk, akkor azért nem gyenge a lánykánk...

A lényeg persze, hogy úgy néz ki, minden oké vele és szépen fejlődik, ennél pedig nincs fontosabb, a születését pedig Anya majd megoldja! Azért - bár tudjuk, hogy nem kívánságműsor és úgy fogadunk el mindent, ahogy lesz - mégis, ha lehetne kérni, akkor örülnénk, ha babácska elindulna kifelé, amint betöltöttük a 37. hetet.. Persze, ha nem, hát nem, de azért nem bánnánk...