No comment

A déli séta alkalmával beugrottunk Dorottyával menüért a közelben levő kis étterembe (igggen óccsóér: 650 ill. 550Ft-ért van menü és mind minőségre, mind mennyiségre megfelel számunkra), mert eszembe jutott. Míg vártam a csomagunk érkeztére, Dorka békésen nézegetett a babakocsiban. Ekkor mellettünk termett egy közel 60-as "úriember", megszemlélte a gyerekemet majd a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

Pasi:  - Alszik?

Én: - ?????

Én: - Nem!!! Nézelődik!!!

Pasi: - Fiú?

Én: - ????????????

Én: - Kicsoda??? Ő???? Rózsaszín kabátban, lila, virágos satyiban, fülbevalóval????!!! IGEN!!!!

A pincér csaj azt sem tudta, hova bújjon, annyira kellett röhögnie... Asszem erre szokták emlegetni az Istent, meg az Ő állatkertjének méreteit illetve a "Ha hallgattál volna..." című örökbecsűt...

Még mindig a hozzátáplálás...

Több komment is jött a múltkori írásomra, melyben a védőnőmtől kapott instrukciókat taglaltam a hozzátáplálás témakörben. Kezdtem annyira elbizonytalanodni, hogy ismét elővettük a dzsolidzsóker védőnőismerőst (Ricsi kollégájának felesége) és beszéltünk vele. Következőre jutottunk:

• Teljes kiőrlésű liszt egyenlőre stornó, kb. még pár hónapig biztos nem adunk ilyet 
• Joghurt majd csak 10 hónapos kortól
• Sajt, túró 8 hónapos kortól
• Bab, lencse, káposzta, karalábé puffasztanak, ezért az is csak később, szerintem ráérünk azt is 10 hónapos kor után
• Bár ő említette a ht. kekszet, hogy adhatok nyugodtan gluténkedni, de ezt továbbra sem fogok, ebből nem engedek
• Míg Dorka nem kevesli a kapott tejet és ilyen szépen gyarapszik, egyenlőre marad a szopizások száma, később azért lehet már vacsira is a maradék főzelék

Hát így. És bár ugye lehetne már sokmindent, ma megint sütőtök volt csirkével... :)) Csak annyira szeretem látni, ahogy falja... :)) (Azt hittem tegnap még, hogy ma majd paradicsomos szószt készítek, de rájöttem, hogy nem teltek le a kekszes tesztnapok, úgyhogy még holnaputánig nincs új íz.) De biztos ezt is túlgondolom...

Babaúszás

Még ki sem bújt, de már tudtuk, hogy szeretnénk járni, mert jó lesz az neki. Aztán mikor már háromhónapos lett, AnyaBóbi lőtt neki a Vaterán minike úszópelust és elkezdtünk keresni helyszínt. Kitaláltuk (főleg én), hogy a S.K. féle úszóakadémia legyen, mert láttam Hannánkat ezen szervezet keretében uszizni Pesten és nagyon összerakott, szervezett koreográfiának tetszett. Aztán kiderült, hogy a helyszín, ahol eddig voltak, már nem működik, így egyenlőre szünetelnek Győrben, de keresik az új babaúszás helyet. Edit (akivel egy szobában voltunk a nőgyógyon Dorka születésekor) szólt, hogy indul újra az úszás a Termálban. Az első időpont nagyon nem volt nekünk jó (csüt. reggel 9 - esélytelen a nyolcig alvó gyerekkel, kocsi nélkül), így felhívtam magam S.K-t és megkérdeztem, hogy mit kezdjek a héthónapos koragyerekemmel, ha szeretném hozzá vinni úszni. Beszélgettünk sokat, majd mondta, hogy menjünk vasárnap fél 10-re, majd csütörtökön 10-re. Na, hát ma volt az a bizonyos első, vasárnap fél 10-es időpontunk.

Úgy izgultunk már tegnap este, mintha nem is tudom, hova készülnénk. Én a saját izgalmamat kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mikor általános isiben mentünk osztálykirándulásra "nagybusszal". Az maga volt a világ kalandjainak netovábbja!!! Persze Dorkának most volt a legérdekesebb éjszakája az elmúlt két hónapot tekintve (kétszer is fent volt és fél 6-kor már alig akart visszaaludni, szopizás után csak ugrált a térdemen és vigyorgott meg magyarázott), szóval 8-kor ébreszteni kellett, de szerencsére Apa nagy mosolyt kapott, mikor finoman megcirógatta. Időben érkeztünk, így volt időnk jól megnézni mindent. A medence, ahol mi voltunk, erre az időre (9-10-ig) le van zárva az "idegenek" előtt és csak a babaúszás résztvevői vannak a vízben. Abban a vízben, amit aznap reggel frissen fertőtlenítenek vmi speckó szerrel, ami nem klór, így tökéletes a bébiknek. A hőmérséklete miatt kicsit féltem, hogy nehogy hűvöske legyen Dorkanyuszinak, mert a delfines hőmérő mosolygós tartományának felső fertályában szokott Ő itthon mártózni, ami 35-37 fok, ám szerencsére nem volt miért aggódni, mert a víz 36 fokos. Mit ne mondjak, én is élveztem... Szóval kicsit néztük még a nagyobbakat, akik 9-re mentek, majd Judit, az úszásos lány szólt, hogy menjünk be nyugodtan. S mivel egy kicsit az előző csoport éneklős befejező részére be is mehettünk a vízbe, így mi összesen több, mint 40 percet "úsztunk".

Dorka kiválóan viselt mindent, egyetlen hangja sem volt, az sem kottyant meg neki, hogy többször le lett locsolva a feje. Egyenlőre ugye neki ez a merülés, pár alkalom után viszont bizonyára Őt is lemerítjük a víz alá, mint a többi kis társát. Megtanultam, hogy s mint lehet és kell Dorkát fogni és húzkodni a vízben, közben mondókáztunk, énekeltünk, úsztattuk a babákat jobbra-balra, Angyalkám pedig szuperül viselte. Az idő nagy részében valami mindig volt a kezében, hol egy vízi játék, hogy egy labda, melyeket nagy műértéssel rágcsált, így igazán kiválóan érezte magát. Rém büszkék voltunk rá, igazán ügyes volt!! 

Gondoltuk, hogy a foglalkozás végeztével majd jól elájul és már a kocsiban elalszik. Na ja... fél 11 után hazaértünk és volt vagy fél 12, mire elaludt. Addig vigyorgott, beszélgetett és ahányszor letettem hanyatt, annyiszor fordult a hasára. Nem sokat zavart be a bioritmusába ez a reggeli csobizás... 

Úgy örülök neki, hogy ilyen jól érezte magát és remélem ez a továbbiakban is így marad. Nem egy óccsó mulatság sajnos, de úgy vagyok vele, hogy egyel vagy kettővel kevesebb játékot kap majd karácsonyra. Ez az a befektetés, ami hosszú távon csak a javára válik. Már nagyon várom a következő úszást, Dorkanyuszi igazi sportember lesz!!! 

ui.:Malacka AnyaBóbit nem kritizáljuk, majd megszépül, ha nem szopiztat!!

Új táplálékok, glutén bevezetése

Tegnap volt a védőnő. Azon túl, hogy kitárgyaltuk, Dorka milyen ügyesen fordul már meg, elmondta, hogy átlépve a 7. hónap küszöbét már irtó sok új dolgot fel lehet venni a lányka étlapjára. Annyi mindent mondott, hogy kértem, inkább azt mondja, mit nem lehet, az egyszerűbbnek tűnik...

Ennek jegyében tegnap és ma már cukorborsófőzeléket ebédelt a kishölgyem (igazából ezt már eddig is lehetett volna, de ezt mindenképpen ki akartam már próbálni), nagyon bejött neki. Itt most csaltam egy kicsit, mert magamhoz képest galád módra bébiételt adtam neki. Úgy gondoltam, ha ízlik neki, akkor oké és bármikor szíves örömes paszírozom neki jobbra-balra a borsót, ha kell egyesével, körömmel, de ha szembeköp vele, akkor inkább nem bajlódom... Lehet, hogy kényelmesnek tűnik a gondolatmenés, de tényleg nem a lustaság, hanem a praktikum vezérelt. A lényeg, hogy fogok én még borsót izélgetni neki, mert nagyon fincsinek találta, ma már 100 ml-t is hagytam, hogy benyomjon. Új dolog, hogy délután majd behozzuk a gyümölcsjoghurtot (natúr Danone Activia sk. gyümimaszatolással), tejpépet egyenlőre még nem látom szükségesnek. Aztán jöhetnek majd az új főzibetétek is, pl. sajt, túró és min. 12 perces tojássárgája. Ezen kívül paradicsom, brokkoli, karfiol meg még egy csomó minden. Aztán meg most már a vitaminok jobb felszívódása érdekében zsiradékot is bevezetünk (minike étolaj illetve vaj). Mindenképpen törekszem majd a változatosságra.

Aztán ami még fontos lépcsőfok, az a glutén bevezetése, mert az eddig elmaradt (és őszintén szólva, kicsit úgy tűnt, hogy ha nem említem meg a védőnéninek, lehet, hogy elfelejti mondani...). Szóval abban maradtunk hogy a tízórai gyümölcsbe rejtek majd jól lereszelt kekszet elsőre. Mondtam, hogy háztartási kekszet és babapiskótát nem fogok, erre mondta a babakekszet és hogy állítólag a Mülleres jó. Hát nem jutottam el a Müllerbe... De nem bánom, már nem is fontos. A belvárosi bioboltban vettem bio zablisztet és egy recept alapján elkészítettem Dorkanyuszi első gluténtartalmú ételét, az Ő saját babakekszét. Ez nem tartalmaz mást, mint (egyenlőre) fehér és zabliszt keverékét 1/3-2/3-ad arányban, két almát és két ek. étolajat meg egy pici vizet. Kikevertem, megsütöttem, és íme:

Legközelebb már lesz itthon teljeskiőrlésű liszt is és akkor azt keverem a zabliszttel. Nincs benne semmi adalék, cukor, E betű, csak a natúr valója. Nagyon törekszem arra, hogy ne tömjük a gyereket semmi olyannal, ami nem jó. Persze egy idő után elkerülhetetlen lesz, hogy kevésbé egészséges dolgok kerülnek majd elé, de nem itthon és általunk. Szóval ez. Büszke vagyok rám, nem szép, de hasznos keksz lett ez.

Mert nem a levegőbe beszélek...

íme hát az elmúlt két hét tornáinak és huple-zásainak eredménye:

Ezek délután készültek, spontán. A reggeli két hasonló akcióját fel sem tudtam venni..Egyenlőre a jobbra perdülés preferáltabb művelet. Sebaj, menni fog ez.
Szóval bizonyítékunk van róla, hogy a bébi profi forgó. :))

7, azaz hét hónapos

Dorottya hét hónapos. Hihhhetetlen. Most sütöttem neki (Apának) a mini barackos tortát a hathónapos szülinapjára...

Méretei: szerintem 68 cm és 7750g. Mert mi ennyit mértünk, holnap majd tanácsadáson úgyis más adatok lesznek. 

Ismertetőjegyei: okos, ügyes és szép.

Eszik:

• reggel szopis anyatejet
• délelőtt (11 körül ) gyümölcs (már evett almát, körtét, szilvát, barackot, banánt. Minden bejövős), utána szopi
• délben (kettő körül) főzelék (már evett krumplit, répát, sütőtököt, cukkinit és csirkemellet, ebből a cukkinit kipökte...), utána szopizik
• délután öt körül szopis anyatejet
• este nyolckor szopis anyatejet
• éjjel 4-5-6 órakor (mikó hogy) szopis anyatejet

Napirend:

• reggel nyolc körül kel, majd játék és torna
• 10-fél 11 körül szundi. Ennek mértéke vagy 20 perc vagy másfél óra. Nem tudom, mikor mit dob a gép. (Amúgy húgommal épp beszéltük, hogy ezek a gyerekek ezt tudják. Vagy 20 percet alszanak, vagy másfél órát, vagy ezek egész számú többszöröseit. Ez ilyen. Népi megfigyelés.)
• 11- fél 12 körül tízórai, majd séta egy-fél kettőig. Séta közben 20 perc bólintás
• Kettő körül ebéd, majd lájtos játék és torna
• 15-17 óra között szundi
• 17 óra körül uzsonna, majd játék és torna ezerrel
• 18.50 körül 20 perc szundi (opcionális, már sokszor elmarad)
• 19.30 fürdés
• 20 óra vacsora és alvás hajnalig

Fenti tevékenységek természetesen módosulást szenvednek egy-egy tanácsadás, Kerekítő, Gézengúz-torna, bandázás esetén, illetve ez is olyan, mint a szépség: múlandó. Jelenleg most ez van, aztán majd biztos változik hamarosan újra és akkor én is úgy alakulok, ahogy a lánykának jó. Amúgy a változtatás jogát naponta fenntartja. A délelőttök szoktak kicsit ide-oda csúszni attól függően, hogy épp mikor kel (volt már fél 7 is, de fél 10 is, persze ezek szélsőségek), de a délutánok már szinte állandóak.

Tud már:

• egy és két kézzel minden után nyúlni
• tárgyakat egyik kezéből másikba átrakni, azokat forgatni
• hátról hasra fordulni (párszor csinálta még csak meg csont nélkül, de nagyon ügyes)
• hasról hátra fordulni (egy tökéletes gyakorlatot mutatott be ebből eddig, de aszonták, hogy akkor már tudja)
• szépen tartani magát ölben
• sokat és hosszan hason lenni és közben karjaival kinyomni magát
• folyton folyvást mosolyogni és közben az orrát felhúzni, amit imádok
• gurgulázva kacagni
• arcáról kendőt lehúzni és utána vigyorogni, mikor mondjuk, hogy kukuccccccs
• labdán hason és háton egyensúlyozni
• hason fekve tolatni
• segítséggel ücsörögni (persze egy kicsit azért imbolyog, mert még nem elég erősek a kis hátizmai)
• gyümölcsöt, főzeléket és husit enni ügyesen, tisztán és ipari mennyiségben (de nem hagyom, mert még szopiznia is kell)
• Anyát a nap bármely percében megríkatni csak a puszta létével, bájával, huncut vigyorával és mesebeli szépségével

Szereti, ha:

• Apa kezeit és lábacskáit összefogva a hátán görgeti jobbra-balra
• az ölembe veszem és hangosan cuppanó puszit adok neki
• Apa megérkezik a munkából
• közelítek felé, ha már nem látott pl. 10 perce
• a Cickom-cickom vagy a Hopp Juliska kezdetű dalocskákat meghallja
• megpuszilgatjuk a talpát
• meglátja a "másik babát" a tükörben
• Apa és Anya körülötte van és játszanak vele
• az Apától kapott Tigris közelít felé és beszél hozzá (gy.k. én beszélek)
• ENNI KAP

Majd még kiegészítem a listákat, ha valami eszembe jut, csak hogy nyoma legyen.

Sosem szerettem senkit ennyire a világon, mint Őt. És ez így van már hét hónapja...

Maszat

Az úgy volt, hogy vasárnap délben (kettőkor) Dorkának ebédre sütőtök-alma-csirkemell vegyesfőzeléket szervíroztam. Angyalka falta ezt is szépen (pipihusi is bejövős), ahogy szokta, száj nagyra nyit és szépen lenyeli a kaját, maszatolás szinte alig van. Ahogy az lenni szokott, épp aznap dicsértem meg telefonban a mamájának, hogy milyen tisztán eszik..

Kb. a tizedik kanálnál tartottunk. Száj nyit, Anya kanalat betol, Dorka bekap, aztán fura, szemösszehúzós arc ééééééés egy hatalmas tüsszentés.... Persze automatikusan becsuktam a szememet, majd mikor kinyitottam, csak döbbenten nézni tudtam. A lánykámnak még a homloka is narancssárga pöttyös volt, az etetőszékről, a ruhácskájáról és az én ruhácskámról (karomról) nem is beszélve. Hogy hogyan tudta magát homlokon tüsszenteni, nem tudom, de megtette. Szóval döbbent csend lett pár másodpercre. Csak néztük egymást és egyikünk sem tudta, hogy most mi van ilyenkor. Aztán Dorka teli szájjal elkezdett vigyorogni és akkor belőlem is kitört a nevetés. Majd jött az a szitu, amikor már azon röhögsz, hogy a másik hogyan röhög...

Régen nevettem ekkorát is ilyen jót. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen esemény lesz az apropója, de nem bánom. Nem bántam azt sem egy percig sem, hogy sikálhattam le a gyereket, a széket és magamat, mert nem bírtam haragudni egy pillanatra sem. Nem is volt miért, hisz Kicsi Bóbickám nem is tehetett semmiről.

Kép nincs róla (sajnos). Ha lenne, az azt jelentené, hogy a gépünk is narancssárga lenne...☺

Újabb torna hétvégi eredményekkel

Péntek lévén ismét mentünk a "dédelgető" csoportba. Most Gabi, a csopi vezetője nem tudott jelen lenni, helyette Móni, az intézmény vezetője tartotta az órát. Vele már ugyebár találkoztunk akkor, amikor első ízben felkerestük a Gézengúzt, ő mérte fel Dorka állapotát.

Tegnap kicsit lájtosabb gyakorlatok voltak, és többet is beszélgettünk. Ismét a mi lánykánk volt a legidősebb és bár nem ő tudta a legkevesebbet, mégis Móni eléggé figyelt rá. Az óra végén kicsit el is beszélgettünk, és a vége az lett, hogy hétfőn áttárgyalják Dorka dolgait a többi konduktorral egy értekezlet keretében és jövő pénteken, amikor újra megyünk, átbeszéljük, hogy hogyan kellene tovább lépjünk, merthogy szerinte a csoportos torna túl általános Dorottya számára, speciálisan neki kellene egy feladatsort összeállítani, amit aztán gyakorolnunk kellene. Szerinte látszik, hogy tud a Nyuszifül sokmindent, de valahogy mégsem akarnak nála igazán beindulni a dolgok. Erre a beindításra kellene egy kicsit rásegíteni. Felajánlotta, hogy egy hétre hozzunk haza (bérbe) egy Huple-t, amit amúgy a tornán is használunk és kiválóan fejleszti az egyensúlyt és az idegrendszert (amiben Móni Dorkánál egy kis éretlenséget tapasztal). Az itthoni torna mellett pedig további feladat, hogy minden órában tíz percet kell ebben a cuccban eltöltenie, persze aktívan. Elég nehéz ezt kivitelezni, mert a Dorka elég sokat alszik napközben, ezenkívül evés után egy jó fél órán át még nem szívesen teszem bele, mert nem akarok viszontlátni a félgömbben semmit a kajából... Mindegy, természetesen lehetőség szerint igyekszünk minél több időt eltöltetni vele az eszközben. Egyenlőre egy hétre béreltük ki, aztán majd még meglátjuk (és persze a konduktorok is meglátják, milyen haladást sikerül nála elérni).

A hétvégén nagyon sokat tornásztunk Dorkával (kissé nagyképű megállapítás így ez a királyi többes, ugyanis Dorka dolgozott leginkább, mi csak segédkeztünk...). Bízunk benne, hogy főként ennek köszönhetően vasárnap estére már többször sikerült mindkét irányba átfordulnia Babácskának, ezen kívül újra nagyon ügyesen tolat és kepesztet mindenért. Nagyon-nagyon sokat kell vele foglalkozni illetve foglalkoztatni, mert hajlamos a lustizásra, de ha beindul, akkor irtó aktív és alig lehet leállítani. 

Nagyon büszkék vagyunk rá, nagyon sokat ügyesedett a hétvégén...

Pár videó készült róla, de persze, hogy amikor érdemben mutatott valamit, betelt a memóriakártya... Azért a meglevőkből készítettem egy egyveleget. Sok gyakorlat nincs még megörökítve, de rajta vagyunk. Egyenlőre a kivitelezésre fordítunk nagyobb hangsúlyt és sokszor ketten is kellünk hozzá (mármint Apa és én), de valahogy majd azt is filmre vesszük, csak hogy lássa majd később Dorka is, milyen kis ügyesen fejlődött a mozgása.
Még így is hosszú a videó, pedig sokat vágtam, de számunkra nagyon kedves:

Édesügyes Dorkanyuszim... 

Mai újdonságok

Ami nem újdonság, hogy Dorkanyuszi továbbra is tolat. Mondjuk ma kevesebbet tette, mert minden egyéb módon foglalkoztattam, ez a tevékenysége kissé háttérbe szorult.

Tennap este reménytelve néztem meg a "köpönyeget", hogy mára is olyan pocsék időt jósolnak-e és mikor láttam, hogy csírája sem lesz a napos időnek, elkönyveltem, hogy itthon fogunk megrohadni a lakásban... Erre délelőtt gyönyörű napsütés kerekedett és így is maradt egész nap (persze este, mikor sötét lett, már nem sütött... nem is tudom, lehet, hogy elköltözünk Győrből, ha ez így megy itt...☺) Így nekibátorodtam és miután Dorottya elfogyasztotta a tízóraiját (alma-körte - gyümölcsből szerintem ipari mennyiséget tudna elfogyasztani), nagy műgonddal kiválasztottam a kimenőruháját, felöltöztettem és felkötöttem magamra a mei tai-ba. Előtte persze tartottam egy főpróbát és bár a kötözés alatt nem volt őszinte a mosolya, mikor megindultam vele a lakásban, nagyon belelkesedett. Szóval kapott kantáros overálnacit meg vastag kardigánt és a lábára egy mamuszkát. Annyira meg volt lepődve, hogy meg sem bírt szólalni. Édeském csak forgatta a fejét és rettenetes érdekelte minden. Az utca, amiből eddig csak babakocsi magasságból látott bármit, most még elevenebb lett. Minden után tekerte a fejét, mindent erősen meg kellett nézni. Nem akartam messze menni, csak a környéken terveztem hurcolni kicsit a popóját, mert hamar haza akartam érni, ha esetleg elszakadna hirtelen nála a cérna. Elmentünk a fél pár csizmámért a cipészhez, elmentünk a Vásárcsarnokba zsemléért és husiért, majd még a szokott étterembe is bementünk menüt venni. Mindezt kb. fél óra alatt lerendeztük, ezalatt Dorka meg sem nyikkant. Figyelt és figyelt. Aztán egyszer csak észrevettem egy pillantást, amiből tudtam, hogy álmosodik. Nem nyűgösködött, nem feszengett, nem csinált semmit, amivel sürgette volna, hogy tegyem le. Csak a mellkasomra hajtotta az addig feszesen tartott fejecskéjét és elaludt... Ebből tudtam végérvényesen, hogy jól érzi így magát. Mivel ekkor már hazafelé tartottunk, még azt is megtehettem, amit babakocsival nem: felvittem Dorkástól a zsákmányt a lakásba, majd mivel nem akartam felébreszteni a frissen elaludt bébit, lementem még és sétálgatni kezdtem szép lassan a házunk közelében. Több, mint fél órát aludt így, majd amikor felébredt, kicsit körülnézett, hogy mi történik, majd rám nézett hosszan, aztán elmosolyodta magát, mintha azt mondaná: "Anya, ez jó volt!" Annyira jó érzés volt!! A világ legnagyobb marhája vagyok, hogy ezt eddig kihagytam az életemből...

Itt szunyókált még a vásárlás után

Mikor hazaértünk, elégedett mosolya tovább tartott, így úgy gondoltam, itt az ideje, hogy immáron negyedik alkalommal bepróbálkozzam nála a sárgarépával. Eddig háromszor csúfosan megbuktam, legutóbb tegnap, amikor a krumpli-alma kombóhoz hozzákevertem a nagy reményekkel vásárolt Hipp-es zsenge bébirépapürét (hittem, hogy ennél nincs finomabb és édesebb készítmény és nem tévedtem). Kisbabám roppant udvariasan elfogyasztott belőle öt kanállal, miközben folyamatosan kidolgozta a szajrét a nyelvével, szinte több jött ki a száján, mint amit beraktam. Aztán mikor a hatodik kanálnál még meg is borzongott, leálltam a cuccal és inkább megszoptattam. Hát ennek kezdtem neki újra ma és úgy döntöttem, hogy ha ma sem, akkor tényleg hagyom pár hétig a répa-témát. Nos, ugyanebből a főzelékből (persze nem a tegnapi, hanem új, de ilyen összeállításban) ma 70ml fogyott el, fintorok, borzongás és kínos mosolyok nélkül, nagyra tátott szájjal, sütőtökevéses formában.... Éljen a Hipp és a Gremese MT!! :)) Végre megkapta a babám a szükséges répavitaminját, én pedig boldog voltam, hogy nem megy kárba a 160 Ft-os répapüré fele ☺..

Olyan kis édes volt kaja után, hogy muszáj volt megint lefotóznom:

Gyönyörű édesbabám

❤Ilyen napunk volt ma...❤

Most meg mit csinál?

Nem tudom, el lehet-e kiabálni, hogy mit CSINÁLT meg egy gyerek. Azt sem tudom, csinálja-e még majd, de az tuti, hogy ma többször voltunk szemtanúja. (Csak amolyan kis szösszenet az előző bejegyzéshez, melyet Mia és Liz is kommentált)

Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy Dorottykánk nem sokat mocorog az x és az y tengely mentén. Kapálózások voltak, sokszor nagy örömében és magát produkálandó a sarkait a talajhoz/pelenkázóra szegezve felrúgta magát és ennek nagyon örült a család apraja-nagyja. Még aprócskaként keresztbe-kasul forgott a kiságyban és reggelre a leglehetetlenebb helyzetben szoktuk találni, ma viszont az van, hogy szinte ahogy leteszem este, úgy találom reggel. Változás esetleg annyi, hogy nem jobbra néz, hanem balra. Még álmában is ilyen kis nyugodt.

A tegnapi Gézengúz-os foglalkozást ugyebár követte egy késő délutáni gyakorlás, illetve egy kis reggeli torna a játszószőnyegén. Később arra lettem figyelmes, hogy mintha hátrébb lenne a szőnyegen, mint ahova leraktam (a szőnyeg felső harmada). Akkor hagytam még kicsit hason lepkét és egyéb cuccokat rágcsálni, én pedig tettem a dolgom. Kb. 10 perc múlva rákukkantottam és így találtam (kezdetben nagyjából a feje a kép bal szélén volt):

Ez kb. jó fél méter. És cumi sem volt korábban a szájában...:) Gondoltam, jó, bár nem értem, hogy kúszott le háttal a szőnyegről.

Aztán a délutáni torna közben már teljesen egyértelmű volt, hogy módszeresen kúszik hátrafelé. Angyalkámnak mutattam a kiskönyvet előtte, ő pedig elkezdett ezerrel kepesztetni és megindult hátrafelé... Kicsi bogárkám... Erre mondják, hogy nem tudja, merre van előre? Ügyesen dolgozott a karjaival, kinyomta magát, majd emelte a fenekét, lábait békapózba maga alá kapta és tolatott. Sokszor, sokat. Aztán megsajnáltuk és ellentartottunk a lábacskáinak, így rájött, hogy evvel most már valóban a könyvecske felé tud haladni. Óriási üdvrivalgásba csaptunk, mikor elérte a könyvet, Ő pedig ezerrel vigyorgott és rém büszke volt magára!! Annyira cuki volt!! Ezt még egy-két alkalommal elismételtük, de nem erőltetjük. Nem szeretnénk esetleg "rossz fogásokat" alkalmazni, amivel lehet, hogy csak rosszabbat teszünk, mert mondjuk a foglalkozáson majd ezt másként mutatnák. Persze, ha csinálná egyedül és menne neki úgyis, hát nem kötnénk le, de azért nem cél, hogy 24 óra alatt forogjon és aztán gyorsan már kússzon is a gyerek... 

Látszik, hogy Ő is milyen kis lelkes, élvezi ezt a sok ficánkolást és végre van sikerélménye. Mert hát a kis elméje olyan okoska és végre kezdi elérni majd talán rendszeresen, amit szeretne. Annyira élvezte a mai "munkát" (mert neki igenis nem kis munka mindezt végigcsinálni), hogy a fürdés előtti szundiját ki is hagyta. Édes-ügyes Arany KisBóbita Babám... :))

Megint gézengúztunk

A héten már eldöntöttük, hogy a konduktorhölgy által már múltkor javasolt csoportos foglalkozás résztvevői leszünk, legalább egy alkalom erejéig. Persze, mindenki mondja (legalábbis sokan és főleg azok, akiknek már rég forog, kúszik, bukfencel a gyereke), hogy ne legyünk türelmetlenek, majd csinál Dorka is mindent idővel. Nos, nem az időt szeretnénk sürgetni, mert a világért sem. Egyszerűen csak az van, hogy mostanra teljesen nyilvánvaló: Dorottya mozgásfejlődés szempontjából le van maradva és nem csak feltétlenül azzal a bizonyos hat héttel. A koraszülöttségére még rá is fejel a nyugisságával és azzal, hogy egy kicsit lusti is. Szóval úgy döntöttünk, ha lehet, nem  várnánk meg, amíg majd már az orvosok is vakarják a fejüket, a torna sosem árt és szeretnénk mi is gyakorlatot szerezni abban, hogyan tudjuk segíteni itthon is a lánykánkat, hogy beinduljanak nála a folyamatok.

Eddig azért húztuk ezt az egész dolgot, mert tényleg vártunk, hátha. Egyrészt. Másrészt pedig a foglalkozás sajnos elég messze van tőlünk, a kezdési időpont sem a legideálisabb egy féléves számára és autó hijján nagyon nehezen tudtam volna egyedül eljutni Dorkával az objektumba. Most azonban Idesapa szabadságoltatta magát (és ez most már valószínűleg így lesz minden pénteken az év végéig legalábbis) és délután egyre megjelentünk az Alapítványnál.

Az aktuális foglalkozáson össze-vissza hárman voltunk, így nagyon nem vesztünk el a tömegben. A jelenlevő másik két baba egy illetve két hónappal voltak fiatalabbak Dorkánál, de mindegyikük előrébb van már mozgás tekintetében. A feladatok szinte ugyanazok voltak, mint az egyéni foglalkozáson, csak még kicsit többféle is és őszintén szólva ezt még jobban élveztem, mert én/mi csináltam mindent a gyermekcsével, nem pedig a foglalkozásvezető hölgy (persze voltak dolgok, amiket megmutatott, hogy csináljam később majd egyedül, de aztán átadta a lánykát). A múlt heti kanizsai torna gyakorlataival is szinte egy az egyben megegyező dolgokat csináltunk, úgyhogy itt tudtam valójában lemérni a gyereken, hogy volt-e mégis különbség. Nos, nem kicsi... Dorottyka ezúttal szinte végigvigyorogta a foglalkozást, a konduktorhölgy még meg is jegyezte, hogy "hallottam Kingától (nála voltunk korábban), hogy nyugodt baba vagy, de azt nem hittem, hogy ennyire" és minden, de minden zokszó nélkül csinálta a dolgokat és tűrte a gyömöszködést. Istenuccse élvezte. Már ott, a torna végén elhatározás született a fejemben a jövőt illetően, hazaérve pedig át is beszéltük ApaBóbitával, hogy Dorka rendszeres látogatója lesz a foglalkozásoknak. Persze itthon is kell gyakorolnunk, napi 3x15 perc a minimum, amit tornára kell szánni és ismételni játékos formában az ott tanultakat. A délutáni alvás után neki is álltunk és mindenki jól érezte magát. Aztán egyszer csak KisBóbicka fogta magát és a hasáról átfordult a hátára... Most úgy, hogy hozzá sem értünk... Csak egymásra néztünk az apájával és nem akartuk elhinni. Na, hát ennyit számít. Pedig még mondta is Gabi (a foglalkozás vezetője), hogy azok a babák, akik szívesen vannak hason, nehezebben fordulnak át a hátukra, merthát minek is, ha nekik így is kényelmes. Dorka pedig nagyon sokat volt és van hason, sokat kínlódott/kínlódtattam, mire elfogadta és megszerette. Aztán azóta ideje jó részét így tölti, mert nagyon bejön neki. Erre mit csinál? Rácáfol Gabinénire. Merügyes. Persze, azóta nem csinálta, de érthető módon még nem érzett rá igazán a forgás ízére. De majd fog, mert segítünk neki sokat. Most már nem hagyjuk magunkat lebeszélni a fejlesztésről, mert látjuk, hogy KELL fejleszteni és legfőképp érdemes is a ráfordított idő, energia és pénz. Van, akinek ez magától megy, Dorkának kis segítséggel fog menni, de menni fog minden. 

Ma elfutottunk a nagytescoba és vettünk hamar egy olyan gimnasztikai nagylasztit, mert ez is egyike a fejlesztő eszközöknek. Ilyenünk nem volt itthon, kiskendő, csörgő igen. Beruháztunk, 1600 pénz volt. Hűű. Majd készítek úgyis videót is, hogy miket csinálunk. Tényleg jópofaság, jó és hasznos program mindnyájunknak.

Ma meg egyszerűen csak édes:

Ja, azt meg majdnem elfelejtettem, hogy szerdán kipróbáltuk a hintáját. Még pár hete lőttem a Vaterán öt rugóért a tizenötrongyos hintát (össz hibája, hogy a propelleren nincs meg a micimackós matrica) és eddig hanyagoltunk. Most előkerült és "beleültettük". Ez az ülés igazából inkább csak olyan lógás, de nagyon tetszett neki. Egyenlőre csak pár percet töltött benne és csak kis mozdulatokkal hintáztatta ApaBóbi, amit nagyon élvezett a lánykánk. Később majd lejjebb is engedjük, hogy a kis lábaival lökve rugózni is tudjon, de egyenlőre még ez nem olyan lényeges, nem akarjuk a kis gerincét sokat terhelni.

Szóval Őcukorborsósága hintázik:

Kanizsai kiruccanás, mozgásfejlődés, kajahogyállás

Múlt vasárnap Ricsi levitt minket Kanizsára, hogy ismét lent tölthessünk egy hetet. Ő visszajött a dolgozóba, aztán pénteken jött le újra. Jó volt, de már megint kevés volt...

Az első három napon Anya dolgozott, így az időnk nagy részét a papával töltöttük. Dorka nagyon jól összehaverkodott Vele, biztos vagyok benne, hogy Ő is amolyan "papafüggő" lesz, mint a többi unoka a családban. Csütörtöktől már Hanna, Csillu és Jani és velünk voltak egész vasárnapig, Dorkának szemmel láthatóan nagyon bejön az unokatestvére és viszont. Annyira édesek voltak együtt!! :)) Már alig várom, hogy igazán együtt tudjanak játszani! Persze meglátogattuk a dédipapát is a temetőben. Olyan nagyon rossz, hogy csak föntről láthatja a dédunokáit...Annyira el tudok ettől szomorodni... És vajon a mamámnak hányszor juthat ez eszébe, mikor a lányokra néz, hogy de jó lett volna, ha ezt is együtt érhették volna meg... De most már Dorka is volt a dédipapánál és kicsi koszorút is vitt neki. Kedves kislány.

Szerdán délután elmentünk egy anyu által szerzett hölgyhöz, aki Pető Intézetes volt anno és tornásztatással foglalkozik. Nagyon hasonló dolgokat csinált (szinte fele annyiért), mint a gézengúzosok, de ezt most Dorka végigsírta. Anyu egy kicsit meg volt rökönyödve, hogy miket csinál a hölgy az unokájával, de nekem egyáltalán nem volt fura, csak az, hogy a lányka ennyire sír. Tudtam, hogy NEM FÁJ neki egyetlen mozdulat sem, így nem értettem, hogy ez most mi. Aztán a hölgy egy idő után odaadta, hogy nyugtassam meg a babust, ha szeretném. Mikor átadta, éreztem, hogy jéghideg a keze. És mivel a szobában sem volt az a gatyarohasztó idő, egyértelmű volt, hogy fázik a lányom. Nagyon sajnáltam, mert a gyakorlatok igazán jók voltak, de emiatt már elvetettem az újra menés lehetőségét. Örültem, hogy a végén nem lett náthás a kicsinyem. Mindenesetre nagyon jó tanulság volt, mert a gyógycsaj szerint Dorkának nincs semmi baja, a lemaradása leginkább a koraszülöttségéből adódik. Emellett pedig kicsit lusta és szerinte kissé "jó húsban van"... Elgondolkodtató. Persze a súlya nem, mert azért nem fogom fogyóztatni senki kedvéért, de hogy kicsit lusta, az biztos. Illetve inkább olyan kényelmes típus. Most már a napjai nagy részét nem a járókában tölti, hanem szőnyegen és játszószőnyegen és körül is rakom pár játékkal. Ezt kérték a koraszülött utógondozáson is, merthogy ezzel ösztönzöm és biztos nem bír az egyszer egy méteres járókában elfordulni, azért nem teszi. Most ugyanúgy nem teszi a kétszer három méteren. Mutogatok, bohóckodom, fejen állok, segítem, hengergetem, vagy éppen magára hagyom, hátha majd úgy csinálja, mert lámpalázas lenne esetleg előttem/előttünk. De sehogy. Pedig annyira biztos voltam benne, hogy tudná, ha akarná, mert erős. De nem csinálja.

Evés tekintetében sok változás nem történt. Papa szedett egy jó csomó finom almát, amit Dorka előszeretettel falatozott délelőttönként, három nap banán is került mellé. Természetesen így is falta. Aztán újra próbáltam a répát. Nem kellett neki, még almával és krumplival keverve sem. Nincs vele kibékülve. Még nem adtam fel, de egyenlőre hanyagolom. Most hoztunk újabb sütőtököt és egy cukkinit a Déditől. A cukkinit már meg is pároltam és jól összeturmixolva el is tettem a fagyasztóba. Hamarosan megpróbáljuk, mint új főzelék, csak majd keverek hozzá valamit. Ezen kívül a szilva az új gyümölcs, amit Apa vett bébiétel formájában. (Eddig még nem adtam ezen kívül kész bébikaját Dorkának és terveim szerint egyenlőre nem is szeretnék többet. Nem mintha nem enné meg két nap alatt, ha ízlik neki, de élvezem, hogy én magam készítek neki sk. kaját és pontosan tudom, miből készítem azt, mindenféle adalékok nélkül. És ameddig van erre időm és energiám, addig törekszem rá, hogy így is maradjon. Az üveges meg jól jön vész esetén.) Mikor kibontottam, és megkóstoltam, gyakorlatilag lemondtam róla, mert olyan savanykás, hogy összehúzta a hátsómat is. Azért bekínáltam a gyermekemnek, gondoltam eszik egy kanálkával, aztán majd kap barackot, de ha már felbontottam, azért kóstolja meg. Erre kétszer kellett töltenem a tányérját. 4 perc alatt belaffantott belőle 60 ml-t, és még csak el sem fintorodott. Asszem Jedi ez a gyerek. Sütőtökből továbbra is ipari mennyiséget fogyasztana, ha hagynám. Igen, szándékosan tartom vissza a kaját, mert Kanizsán egy alkalommal véletlenül 80ml került a tányérba, amit simán bepuszilt percek alatt, s mikor közöltem, hogy elfogyott, bánatosan nézte az üres tányért. Ilyenkor azért még szerencsére van kedve leszívni mindkét mellemet is... Rettenet, mennyire tud enni... Amúgy mielőtt elmentünk, szombat este gyorsan megmértük a lányka tiszta súlyát, mert kíváncsi voltam, hogy ha hazaérünk, mennyi lesz a gyarapodása. Szóval  múlt szombaton 7210g-ot mértünk, most vasárnap pedig hazaérve 7450g-ot mutatott a mérleg... Gondoltam jaja, de két napja nem volt kaki, azért ilyen sok. Na, tegnap reggel volt, így este újat mértünk: 7470g... Ma pedig (merthogy mindig kedden mérünk) 7540g. Nem tudom, mit mondjak erre. Úgy gyarapszik ez a lány, mint újszülött korában. Nagyon durva... A felkarjain megjelent új hurkácskára mindenesetre megvan a magyarázat... 

Szóval vasárnap este hazajöttünk A Győrbe. Dorka az utat szinte végigaludta, aztán hazaérve még játszottunk kicsit, körbemutattuk neki a lakást, hogy emlékszik-e, hol lakik valójában. Aztán fürdés után, mikor már csak a pizsirugi másik ujja volt vissza az öltözésből, elkapta az ujjamat és miután a szájába tömte, gyorsan hasra fordult a pelenkázón... És aztán még kétszer... Igaza volt a húgomnak: Dorkát kajával lehet motiválni, nem zörgős játékokkal...☺