9 hónap kint...

..., hét és fél bent. Olyan sok helyen olvastam ezt a jópofa kis gondolatot, hogy "9 hónap bent, 9 hónap kint", de ugye Dorkára ezt nem igen tudnánk ráhúzni. Hétésfél hósan kellett volna erről írni egy frappánsat, de akkor - őszintén - eszembe sem jutott. Majd legközelebb :)

A tény viszont tény marad: Gyermekcse 9 hónapos ma háromnegyed kettőtől. Édes KisbabaDorka... Bár most annyira nem vicces vele az élet, mert pl. tegnap este nyolctól (amikor is felvette a szundipozíciót az ágyában) fél 12-ig írd és mondd 8 alkalommal mentem be hozzá, mert iszonyú keserves sírással ébredt és csak egyszer volt hatásos a hátsimi, a többi hétszer ölben aludt vissza. Aztán féléjfél után már mellettem volt az ágyban és negyed egy után már az ölemben is rítt keservesen. Ekkor jött az Apája a fájdalomcsillapítóval, mert egyértelmű volt, hogy másként nem bír a lányka aludni. Az epres Nurofen finom. Meg kicsit hatékony is, mert fél egykor elaludt és egész negyed négyig így maradt. Akkor szopizott, majd újra csak ringatva tudott elaludni. Tette ezt hét óráig, de fél 11-kor már elaludt, a sétát sem várta meg és még a tízórai sem kellett neki, mert majdnem kiájult az etetőszékből. És ez megy lassan egy hete, szóval nem vicces, meg kicsit fáradt is vagyok már. Jó, nagyon. Pedig most már többször szundikálok vele délután, mert a Vekerdy Tamás (okos pszichológus) is mondta, hogy sírva kéri az anyukákat, hogy ne vasaljanak, inkább szunnyadjanak a bébivel, mert a bébinek kipihent, jófej anyura van szüksége. Hát legyen. Szóval most már létrán mászunk fel a vasalnivaló ruhakupac tetejére és azon alszunk délutánonként...

Fenti sirámokat leszámítva azonban Dorka még mindig egy igazi vidám, mosolygós cukorfalat gyöngyvirág, aki eddig is volt. A mászással nem haladtunk tovább egyenlőre, továbbra is elfelejti, hogy van bal karja, mert csak a többi végtagját pakolja szép egymásutánban előre, aztán hasra esik. De felmegy újra négykézlábba és így halad tovább. Ami kell neki, azt megszerzi, de továbbra is el bír bíbelődni egy kis akármivel akár húsz percet is. Roppant akkurátusan forgatja, csavargatja, erősen koncentrálva szemügyre veszi minden apró részletét, közben pedig szuszog. Mert a koncentrálás fárasztó. Mini dolgokat is képes felcsippenteni és mindent csapkod, ami tetszik neki, közben pedig rendkívüli módon vigyorog. A legújabb most az, hogy négykézlábból teljesen a talpára áll, aztán leguggol, majd vissza, szinte bokafogásba. Továbbfejlesztett verziója ennek az, hogy négykézláb-bokafogás-oldalra kiülés. 

Még egyenes háttal egyedül nem tud ülni, de így is nagyszerű :)

Tegnap már egész ügyesen megült így támaszkodva, ma pedig már egy pillanat alatt kapta maga alá a lábait és csinálta meg ugyanezt. Persze ilyenkor (mint minden ügyes mozdulatnál) felnéz, megnézi, hogy láttuk-e és irgalmatlanul elkezd vigyorogni, mert hogy büszke magára, teszem hozzá joggal. Akárcsak mi Őrá. Istenem, ha elgondolom, hogy másfél hónapja még ujjongtunk, hogy megfordul egyedül, most meg ahhoz képest milyen kunsztokat csinál... Ó, és tegnap este már felmászott a lábamra is, amikor ültem. Ha pedig a térdemen ül és megfogom a hónalját, akkor feláll és teli talpon ácsorog (meg persze büszkén vigyorog közben). Nem tudom (remélem), hogy most a fogacska előbújása okán-e, de rengeteget szopizza az ujját. Nagyon ujjszopizós, sokszor még a helyettesítésnek szájába dugott cumit is kiszedi és beteszi helyette az ujját. Nem örülök, de meg nem verhetem.  Próbáljuk lekötni a figyelmét mindennel, hogy ne a szájában matasson.

Az elmúlt pár napot nem nézve mindent megeszik, amit elé teszek, legyen az borsó, spenót, sütőtök vagy akár karfiolfőzelék, szereti a tejpépeket, az összes gyümölcsöt és most már a joghurtot is. Villám gyorsan eszik, nagyon kell igyekezni, hogy nehogy "éhezzen" két falat között... Nagyon nem szereti, ha törlöm a száját és már egyedül leveszi az előkét. Ez utóbbit akkor is, ha nem szeretném...

A múlt héten már 8450g-ot mértünk itthon, ma újra mérünk, bár most azon sem csodálkoznék, ha kevesebb lenne, amennyire nem ment szegénykémnek az evés a héten...Zömmel 74-es ruhákat hord, bár akad még pár nagyobb 68-as is és 4-es pelusba pipil és kakil. Szerencsére az emésztése és a kiválasztása nagyon jól működik, minden nap minimum egyszer van kakás pelusa, ideje utóbbi időben változó. Most már tényleg csak kétszer alszik naponta és az időbeosztás a reggeli kelés függvénye, de kb. ilyen egy nap:

• Ébredés fél 8 körül, majd reggeli (szopizás)
• Öltözködés, Dorka matat-játszik, AnyaBóbi pakol - reggelizik és Dorkával játszik
• 10-fél11-kor tízórai (gyümölcs keksszel)
• 11-re harcidísz felöltés és irány a séta legtöbbször babakocsival a sétaidő hossza és bevásárlás miatt, de sokszor (pláne ebben a rossz havas útban) Manducával a ringatózás, bújás és más típusú bevásárlások miatt. Séta vége kb. egy óra körül, közben Dorka megejti első alvását fél12-12-től fél 1-1-ig. A hordozóban ugyanolyan nagyokat alszik, mint a kocsiban, nagyon szeretem.
• Fél 2-kettő körül ebéd (kevés szopi - fenntartandó az anyatejtermelést, aztán főzelék, min. 150ml)
• Fél3-3-tól kb. 5-ig alvás. Ez elég változó, sajnos olyan is volt már, hogy csak fél 5-kor aludt el és nyomatta fél 7-ig. Nyilván nem vittük hétkor fürdeni...
• Ébredés után uzsonna (tejpép, joghurt gyümölccsel), majd indul a gyermek fárasztása mindenféle brutál játékokkal: lovagoltatás, hancúrozás, csikizés, olvasás, játékok megszerzése kúszva-mászva stb.
• Negyed 8 körül fürdés, majd 8-kor vacsora (szopizás) és alvás 

Fenti napirend idealizált. Pár nappal ezelőttig ment így, szó szerint, most már a reggeli ébredést nagyban befolyásolja az éjszaki műsor.

Nagyon szereti, ha éneklek és mondókázom neki (szinte folyton ezt teszem), Apa mesét szokott olvasni és bár elsőre megijedt, most már azt is szereti és figyeli, ha furulyázok neki. Még karácsonykor előkereste Kanizsán a papa a régi, általánosban használt furulyámat (jaja, ilyen faintos vagyok, hogy jártam szolfézsra meg furulyázni) és annyira nem is estem ki a gyakorlatból. Arra még nem volt érkezésem, hogy pár kottát lekoppintsak a netről, de fogok, mert most csak pár dalt fújok Angyalkámnak hallás után, mondjuk Ő ezt sem bánja. Persze az ilyen zenei foglalkozások alkalmával Ő sem akar kimaradni a tutiból és egy idő után már Ő akarja fújni a hangszert, de hát nem megy neki. Azért nincs elkeseredve, marad a jó öreg rágcsálás... Amúgy szinte mindent odaadok neki rágcsálás céljából (nyilván itt nem a Domestos-os flakonra és a konyhakésre gondolok, sem a szennyesre), mert hiszem, hogy ez is egy igen fontos módja a tárgyak megismerésének. Dorkának pedig végképp, hisz mindene a rágás. Szerintem a kis testén belül valami kis rágcsáló lakozik, mert embertelen, mit bír napjában véghez vinni rágás címén... Ha mindent tilatanék, szegény már tök depi lenne és elveszítené az érdeklődését. Mostanában már minden nap rövid időre bekapcsoljuk neki a tv-t is (eddig ez nem volt, szándékosan), ilyenkor megnézünk egy-két mesét az M2-n. Főleg Apa és én. Mert Dorkát nem köti le annyira, teszem hozzá szerencsére. Ő ilyenkor a távkapcsolót rágcsálja. Persze fel-felpillant, de inkább rág. Meg szuszog. Édes. Szeretjük a Tesz-Vesz várost, meg Eszes Jess-t, a macskát. Aranyosak. Mondom, Apának és Nekem... 

A szeparációs szorongása hol erősebb, hol enyhébb. Sokszor kéretőzik az ölembe akár játék közben is, ez korábban nem volt. Új továbbá, hogy éjjel sokszor és zaklatottan ébred, ilyenkor ki kell vennem az ágyából és a bal karomba fúrja a fejét. Én pedig átölelem és kicsit ringatom is, mint minibaba korában. Csak most nyolcésfél kiló... Már nagyon jól megedződtem. Nem bánom, mert így szinte azonnal elalszik. Azt gondoltam, hogy Dorka kicsit "hidegebb", nem annyira ragaszkodó baba, de tévedtem. Kezd már most Anyatapasz lenni. Itt jegyzem meg, hogy azért elég jól tudom tenni a dolgomat, ha arról van szó, mert simán eljátszik a szobájában akár nélkülem is, ha olyanja van.

És még valami: ma ebédnél katasztrófa volt. Szabályszerűen hisztizett, pedig evett közben, de csak visított minden kanálnál, persze könnyek nélkül. Én meg visítottam vissza, hogy mi a bánata, meg hogy hagyja abba igen gyorsan ezt, meg hogy köpje ki a kislányomat, akit megevett, mert Ő biztosan nem az, mert az én Dorkám sosem vinnyog ennyire. Aztán jó mérges voltam már és kivettem a székből, hogy akkor kész, ennyi. Akkor láttam meg, hogy tiszta víz volt arany kicsi Csillagom... Egyszerűen melege volt, én meg azt hittem, hisztizik... Nagyon elszégyeltem magam. Letettem a szobájába, Ő pedig elfordult és két perc múlva elaludt. Azóta is alszik. Én meg már várom, hogy felébredjen, mert meg akarom puszilni még százszor, hogy ne haragudjon rám, hogy türelmetlen voltam és amiért nem értettem, miben kéri a segítségemet...Meg hát azért is, mert tényleg a legnagyobb boldogság Ő az életünkben immáron 9 hónapja...

Ma kaptam. Illetve Apa, hogy ne fájjon a dereka fürdetés közben. Anya vaterázta ezt is. Milyen egy Anya?!

Van méhecském. Szép, ugye?

Figyu, Mackó Úr! Te tudsz ilyet? Nem, mi? Na, ugye!!

Hehe, már megint fényképezel?

Szépen néz balra

9 hónap(os) Gyönyörűségünk