Ez is eljött

Péntek este (úgy látszik egyenlőre állandósulni látszik ez a dolog) szintén elég nehézkesen ment az elalvás a kishölgynek. Szopizás után elaludt az ölemben, én pedig letettem az ágyába. Fél perc után persze már meg is fordult az ágyban és könyörgőn nyüsszögött kifelé, hogy "annnnnnnnnnnnn"!!! Aztán volt már olyan is, hogy "aninini"!!!, mindezt roppant fájdalmasan bírja előadni. (nem mondom, hogy azt mondja "anya", de nagyon hasonlít és egyértelmű, hogy nekem szánja ezeket a "szavakat") Szóval visszamentem hozzá és közöltem vele, hogy oké, most ide leülök az ágya mellé és fogom a kezecskéjét a rácson keresztül, de nem veszem ki. Miután leültem, ki(le)nézett a rácsok között, majd egyetlen pillanat alatt az addig négykézláb levő Dorka két mozdulattal a rács mellett termett, megfogta két kézzel a kiságy peremét és előbb térdelésbe húzta magát, majd kinyújtotta a lábait is fel is állt (nyilván nem nyújtott testtel, hisz egy harminc cm-ről beszélünk). Ez az a pillanat, amikor nyilvánvalóvá válik az ember számára, hogy ebből a pozitúrából tud seperc alatt a gyerek fejjel a padlón landolni... Miután Apa is megcsodálta ügyes lányát, lévén már este negyed kilenc, megágyazott gyorsan a mi ágyunkban Dorkának is, mert közölte, hogy ezek után Dorkanyuszi számára a kiságy a jelen formájában nem használható, úgyhogy a gyermek velem alszik éjjel. 

Tegnap késő délután aztán, miután megjöttünk Ausztriából, nekiveselkedtünk és lejjebb engedtük a Kisbaba ágyát. Nem tudom most még megmondani, hogy hogy szuperált neki az éjszaka, ugyanis tegnap éjjel fél 12-kor újra mellettem kötött ki, miután az előbb húsz-, később tíz-, majd ötpercenkénti fájdalmas, rettegős, krokodilkönnyes felsírásai tarthatatlanok voltak. 

Szóval egyenlőre van egy db közepesen leengedett kiságyunk, egyenlőre dísznek. Eddigi haszon, hogy szépen kitakarítottuk ott is, ahogy már rég nem értem el, kapott új lepedőt (amúgy is szokott) és újfent mosásba került a rácsvédő és a baldahin. A lényeg azonban tényleg az, hogy újabb könnycseppmorzsoló esemény következett be az életemben (persze ez is csak engem indít meg), mert valahogy ez olyan... olyan izé dolog. Valami más lett, ez a kiságy már nem lesz olyan, mint mikor Dorkát hazahoztuk. 

Ez a kiságy már kezd egy nagylány ágya lenni...