Havas nap és szánkózás

Vasárnap kezdett esni és bár idén télen már volt hó, ám mindig csak olyan mini, hogy nem volt érdemes megemelni a szánkót. Na pláne, Apa meg mindig csak négykor vagy később ér haza, a vaksötétbe meg ugye hova már...

Na de most!! Lett jó nagy hó, ami délelőtt kettesben még nem volt vicces (mármint Dorkának és nekem), vagyis Dorkának vicces volt a sok zötykölődés, csak nekem nem. Pedig muszáj volt elmenni a házidoktoromhoz hétfőn tíz és egy között, mert akkor osztják az influenza elleni bökit, így hát végigkínlódtam magunkat a belvárosig meg vissza. A végére már vizek vertek, de tökre lenyugodtam, mert rájöttem, jobban járok, ha bohóckodom a lánykámmal útközben, minthogy a hülye hókupacokat szidjam. (Hordozó is eszembe jutott még reggel, de aztán gyorsan elvetettem, mert féltem, hogy ha esetleg megcsúszok, akkor mindketten zakózunk, az meg nem bulis.) Szóval a babakocsi a végére már vicces volt, pláne, hogy az utolsó negyven percet már nem hóban, hanem esőben tettük meg...

Dorka jó nagyot aludt délután (fél négytől negyed hatig), aztán uzsonnázott. ApaBóbi ekkor felvetette, hogy itt az ideje a szánkózásnak és bár sötét van, de köszönhetően a nagyon kiváló polgármester-helyettesünknek (aki közlevele szerint személyesen gondoskodott a lakóházak közti világítótestek cseréjéről), most már látni is lehet az utca felénk eső részén is (áldott jó ember, nemde? Kár, hogy csak most jutott eszébe a harmincéves rozsdás kandelábereket kicserélni, hogy jövőre választások lesznek...), szóval jó lesz nekünk itt a házak között huzigálni a bébit. A szánkót ugye még valamikor októberben vagy novemberben vettük a teszkóban egy leárazás alkalmával, amit aztán Ricsi még elvitt a céges szomszéd asztalosokhoz, hogy erősítsék meg mindenféle csavarokkal, úgyhogy már épp ideje volt bevetni ezt a spéci járgányt. Itthon nagyon gondosan megterveztünk mindent, hogy ne a hóban-hidegben kelljen bénázni azzal, hogyan is rakjuk a pokrócot meg a gyereket, sőt még overál nélküli próbaülést is csináltunk a hulla laza próbabébivel:

Aztán lementünk és irány a szűz hó! És bár annyira nem volt jó (mármint a hó frissessége), mert méterenként besüppedt Dorka alatt, ám én hülyére röhögtem magam a szánkó után menve. Ekkor apa megfogta a szánkót Dorkástól és elkezdte kézzel tologatni egy jó 10-15 méteren oda vissza, amivel klasszul ledöngölte a havat. Ezután már kicsit csúszós is lett ez a rész, úgyhogy egy igazi frankó kis szánkózó terepet készített a lánykának. Itt már megkaptam én is a húzózsinórt és róttuk a köröket fel s alá. Arra emlékeztem, hogy Hanna nem igazán jött lázba tavaly az első szánkózásától, úgyhogy hasonlóan merev és bambuló arcra számítottam én is, ám Dorkanyuszi még annak ellenére is vigyorgott, hogy az arcába csöpögött az ónos eső. Édes kisbabám! Nagyon cuki volt és nagyon kis vidám. Látszott rajta, hogy tetszik neki, persze még pluszban bohóckodtunk is. Jókat kuncogott és nagyon lazán elfeküdt a szánkójában. Csak a telefonom volt nálam, az is két kép után lemerült, úgyhogy ennyit sikerült megörökíteni a kisgyermekből:

Jó húsz perc után szedtük ki a szánkóból, majd ölbe vettem és mielőtt felmentünk volna, felvettem egy marék havat és megmutattam neki, mi is ez a sok fehér izé. Roppantul érdekelte... Csak nézett rám és vigyorgott ismét, úgyhogy szerintem ha egy marék homokot mutattam volna neki, az is hasonló reakciót váltott volna ki belőle. Szóval elkönyveltem, hogy a mi gyerekünk mindennek örül, mert mint már említettem vala, hálás gyerek.. :)

Hát így. Megyünk mi még majd nagyobbat is szánkózni, de egyenlőre ez is bőven jó, hisz még ülni sem tud Dorka rendesen. Mindenesetre újfent nagyon köszönjük a drága jó Dédikének a szánkót! ♥