...halvány fogalmam sincs, mi a túró volt. '77. augusztus 19-e akkor is péntekre esett és Anya bizonyára tök mással volt elfoglalva, mint az idei augusztus 19-én. Várta, hogy megszülessek. És én jó gyerek voltam már akkor is, szót fogadtam. Kisebb voltam, kimondottan szép és hamvas bőrű. Mára csak a pufók test maradt az akkori mivoltomból.
Az idei szülinapom egy közepesen erősen jó szülinapnak volt mondható. Első köszöntőgyerekem természetesen Richárdom volt, aki az örökbecsű Halász Jutka slágerrel (gy.k. : Boldog születésnapot) ébresztett és sok-sok puszival. Aztán a reggel egy csomó üzenettel folytatódott, amiket a fészbúkon kaptam. Olyan emberek is meggratuláltak, akikre álmomban sem gondoltam volna. Nagy találmány az internet, mindenki láthassa! És bár nem nagy kunszt elvileg rábökni egy "Felköszöntöm" gombra és odaírni valakinek, hogy Boldog szülinapot, mégis jó érzés, hogy ennyien vették a fáradtságot. Nagyon jól esett. Aztán persze a hozzám közelebb álló személyek telefonon és sms-ben köszöntöttek fel, többek közt a fórumos lányok is, ami szintén nagyon jó érzés volt. Igazán nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek a szülinapnak, legalábbis az évek számát tekintve, míg Kriszti barátném fel nem hívott azzal, hogy nyugodjak meg, mert a 34 közelebb van a 30-hoz, mint a 40-hez... Kérdem én, minek ellenség, ha az embernek ilyen kedves barátnője van...?
Aztán anya is felköszöntött, bár ő nem az a köszöntő-gyerek típus. Ő "csak" megszült, úgyhogy ha úgy vesszük, talán őt kellene ünnepelni, hiszen ő döntött arról, hogy világra hozza az emberiség eme kiváló példányát: Engem.
Úgy gondoltam, meglepem magam valami kiváló elfoglaltsággal a becses nap alkalmából és olyan dolgot fogok csinálni, amit nagyon szeretek. Ez pedig nem más, mint a babaruha-sopppping!! Irányba állítottam magam a plázás turkáló felé és behasítottam. Bár mindkét családi apróságnak igyekeztem volna mazsolázni, egy gyakorló anyuka (akivel egy perc alatt összehaverkodtam a bébirucis teknők fölött) rádöbbentett, hogy a másfél éves fiúcskáknak való ruhák utáni sikertelen kutatás általános tendencia. Úgy tudnám kb. érzékeltetni a túrás folyamatát, hogy míg átforgatok 20 db bármit, abból 19 kislányos és 1 fiús. Alkalmi barátnőm irigykedve figyelte, ahogy válogattam a jobbnál jobb farmerszoknyákat és virágos gatyókat és a végén már pakolt is nekem egy csomót, hogy ezeket feltétlenül nézzem át... Az eredmény: újabb 4 farmergatyesz, 4 pamutnaci, 4 szoknya és egy baglyos-csibés felső az én kis Csibefej Hannámnak. Szebbnél szebb darabokból áll a kollekció, volt olyan farmerszoknya, amiről én vágtam le itthon az eredeti cetlit. Szerintem egytől egyig hibátlanok. Nagyon örültem a zsákmánynak! Imádom ezeket a kis cuccokat kézzel mosogatni, öblögetni és vasalgatni... Remélem, a kis mademoiselle-nek és anyujának is olyan örömet szerzek vele, mint amekkora örömmel adom nekik!
Apropó Csibefej anyukája: Csillut felhívtam beszámolandó a hadizsákmányról. Ő felköszöntött és elmondta, hogy küldött nekem egy videót a fb-on. Hazaérve megnéztem és nagyon-nagyon örültem neki, mert már reggel óta ez a dal ment a fejemben: Alma együttes - Ma van a szülinapom Akkor hallottam először ezt a dalt, amikor Hanna egy nyűgös pillanatában előkerült a laptopból. Cuki dal, nagyon bírom!
Aztán délután kaptam egy nagyon szép csokrot is, amit meg is örökítettünk.
Persze az öregségem megéneklése egy újabb kiváló alkalom arra, hogy a fotómasinával különféle kísérleti képek készüljenek:
Voltunk Plázában, ettünk a Pepében, kaptam puszikat, virágot, objektívet és kedves szavakat. Így telt a szülinapom napja. És mivel nem szeretem, hogy csak egy napig tart a szülinapom, így az én drága Richárdom vasárnapig tartó szülinapi rendezvénysorozatot szervezett nekem. 
Hát mondja valaki, hogy nem egy kincs ez az ember!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése