Reggel a szokásos vérvételre bebillegtem a szokásos időpontban. Már előre kész voltam, hogy már megint egy újabb lyuk az egyetlen klassz vénámra... Aztán vv után gyors tisztasági vizsgálat, majd szabadfoglalkozás 10:45-ig.
Köszönhetően a tapasztalati adatoknak és a reggel vérvételre váró emberhalomnak, mindenképpen úgy gondoltam, nem fogok én már negyedkor ott kotyolni a váróban, ráérek időre odaérni. És bár így is túlbuzgó voltam, 10:35-kor nyomtam le az Intézet kilincsét. A legnagyobb meglepetésemre tök üres váró fogadott és a két asszisztens hölgy nagyra nyílt szemei, akik roppantul örültek, hogy megérkeztem és egyikük már el is küldött mosdóba és megkért, hogy ha végeztem, menjek is be a vizsgálóba és vetkőzzek. Soha ilyen még nem történt, hogy ennyire tudják tartani az időpontot (kivéve múlt héten K. doktornál). Szóval gyors pisi után vizsgálóba be, vetkőzés, várakozás. Boga doktor hamar megérkezett, megkérdezte, nincs-e panaszom, aztán jött az ultrahangfej és a számolás:jobb oldalon 7, bal oldalon 8 tüsző, nagyságuk egyenként 7 és 10,5mm közötti (amiket kezdek napról napra jobban érezni..), nyálkahártya újfent siralmas (legalábbis számomra) - 4mm. Aztán öltözés és futás a doktor után.
A szobájában aztán megbeszéltük, hogy továbbra is adjam az eddigi fél Gonapeptyl-t és a Prednisolon tablettát, illetve marad a napi 112,5 egységnyi Gonal. Szerinte kitart a tollban levő cucc, úgyhogy nem is írt másikat. Közölte, hogy pénteken reggel vár újra, akkor megnézzük, hogy állunk. Megkérdezte, van-e kérdésem. Szerinted?! Nekem mindig van kérdésem... Szóval megkérdeztem, hogy tekintettel a múltkori "16 tüszőből 6 petesejt" című nem túl jó eredményre milyen módszerrel kívánjuk ezt javítani, illetve mit tudunk tenni, hogy a nyálkahártyám egy kicsit vaskosabb legyen. Azt válaszolta, hogy a nyálka miatt ne aggódjak, megnő az majd szépen (nekem mindig ez a vesszőparipám!), másrészt pedig belátta, amit én is folyton hajtogattam, hogy valószínűleg előzőleg kicsit hamarabb történt meg a punkció, mint kellett volna, mert bár sok volt a tüszőm akkor is, túl sok volt a kicsi, amikből nem tudott még semmit sem kinyerni, így történhetett meg a 16-ból 6-os végeredmény. Ám most nem csökkenti a dózist, mint utóbb és a kezelésen is nyújtani kíván. Ez mindenképpen megnyugtató volt számomra. És bár jó lenne, ha már vége lenne, azért örülök, hogy tán sikeresebben zárjuk ezt a lombikot és még fagyibabáink is maradnak szép számmal.
Ezekkel az infókkal és egy pénteki fél 8-negyed 10-es időponttal kiballagtam a kapun 11:05-kor. Új B.doktoros csúcsot futottam!!
Hazamentem beadni a kiírt Gonal-kámat, majd elgondolkodtam. Először is azon, hogy majdnem elfelejtettem hazamenni beadni a Gonal-kámat... Másodszor azon, hogy a múlt keddi vérvételes hölgy megjegyzését - miszerint jól szét van már szurkálva a vénám - sietősen el kell felejtenem. Ugyanis már reggel azon variáltam, hogy mi lesz ma a vérvételen, pedig eddig ilyen nem volt még.. Nincs bajom a tűvel, bár nem szeretem, ha böködnek, de nem félek. Ma viszont már kicsit hisztis voltam, hogy miért is kell már megint szétszúrni a karomat... Tudatosítanom kell magamban, hogy mi miért történik. A hasbaszuriknál már a 17. napon járok és azokkal nincs bajom, simán szúrom a napi kettőt. Ez a vénaizé aggaszt csak. Ráadásul ha minden a terv szerint halad, az elkövetkezendő 4 hétben még négyszer vesznek vért, aztán lesz kis infúzió is punkció után, szóval szét lesz roggyantva az egyetlen használható kék csík a karomon.
De mondogatom magamban: Nem érdekel, jó véna nélkül is lehetek jó anyuka. Max. vesznek a kézfejemből. Már az sem izgat. Igazából semmi sem izgat, csak lehessek már a mamija valakinek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése