A szülinapi rendezvénysorozatom második napja alkalmából az ország vezetése idén is megrendezte Budapesten az augusztus 20-i programokat vízi- és légiparádéval, Ízek utcájával, koncertekkel, felvonulásokkal, országtortával és tűzijátékkal. És mivel így tettek, illetlenség lett volna épp nekünk nem részt venni az ünnepségen, így szombat délelőtt legnagyobb örömömre nyakunkba vettük Budapestet.
Okosan kitaláltuk az odaérkezést, a többi cselekedetünket az abszolút sponteneitás vezérelte. Letettük a Déli-Pu. mellett egy kis utcában az autót és megtámadtuk a metrót. Azért döntöttünk a Déli mellett, mint bázis, mert a piros metró vonalán volt a legtöbb dolog, ami érdekes lehetett. Szóval az aluljáróban a jegypénztárnál gyors osztás-szorzás után vettünk egy-egy napijegyet és irány a földalatti vonat. Bár már én is régen ültem metrón, de Ricsi különösképpen élvezte. Ez a metrózós dolog eléggé kimaradt az ő életében, így ennek köszönhetően a nap jókora hányadát ezzel az utazási formával abszolváltuk.
Először is elmentünk a Kossuth térre azzal a céllal, hogy részt veszünk az aznapi parlament-látogatáson. Mikor odaértünk, gyors ütemben letettünk a tervünkről, miután megláttuk, hogy a komplett Kossuth teret állja körbe a bejutni kívánó publikum. Kiegyenesítve a sort szerintem kb. 500m-es lehetett... És ugye nem úgy van, hogy szépen sorban szállingózik be mindenki, hanem 40-45 perces turnusokban engedik be az embereket, úgyhogy lehet, hogy még éjfélkor is akadtak páran, akik várakoztak.. Ellenben megnéztünk egy épp akkora aktuálissá vált díszőrség-váltást és a katonazenekar is játszott jópár taktust. Nyomtunk (99%-ban Ricsi) "néhány" képet, aztán újra metróra szálltunk. Apropó fényképezés: szerintem Ricsi azért is élvezte annyira a napot, mert jó sokat lehetett gyakorlatozni a masinával.. A nap folyamán csináltunk legalább 400-500 képet, ennek kb. 95%-át az én kis szipálmártonom..
Szóval metró, Batthyányi tér, Ízek utcája. A felszínre feljőve jobbra-balra sátrak, bennük ételek-italok. Nem voltunk túlzottan elragadtatva, de azért nagyjából megnézegettünk mindent. Ittunk egy szörpit (az sem volt nagy szám), aztán elkezdtük kutatni, hol osztják azt a bizonyos kecskeméti barackos kölestortát, ami az év országtortája lett (mint az én szülinapi tortám..). Megtaláltuk. S bár nem ingyen volt (450Ft/db) és egy 10 percet sorba is kellett állni érte, de nekünk megérte. Nagyon igazi volt benne minden, nagyon jó arányban. Utólag sok negatív kritikát hallottunk, hogy mennyire szar volt, meg rossz lekvárral volt töltve és a tetején is kompót volt.. Hát a miénk nem olyan volt, az tuti. Rájöttem, hogy nem egy szériából kaptunk, úgyhogy aki előtt állt sorba (pl. délelőtt), az biztos, hogy egy másik cukrász által készített sütiből kapott. Szumma-szummárum: nekünk nagyon-nagyon ízlett a torta! Aztán szép lassan megérkeztek a hajók és a repülők is a parádéra, de az egész nem volt egy fergeteges akármi. Megnéztük, néha mondtuk, hogy hűűű, meg háááá, de gyakran nem fordult elő.
Ezzel le is zártuk a parádét, ideje volt újra metróra szállni!
Köszönhetően a korlátlan napijegynek, elkacsáztunk a Hősök terére, majd ott pár fotó után elsétáltunk a városligeti tóhoz. Csónakázni sajnos nem sikerült, mert nem akartunk még ott is sorban állni a ladikokért, így leültünk a tó partjára és ittunk egy kávé-kapuccsinót. Nagyon jól esett minden: a látvány, a kávé, a viszonylagos nyugalom, a kellemes napsütés, a szellő és nem utolsó sorban az ülés.. Álltunk addig annyit, mert szegény csóri díszőrség...
A szieszta után elmetróztunk az Oktogonra, ettünk, majd séta az Operáig. Onnan átmentünk a Vörösmarty térre nézegelődni,
majd újra metróztunk egyet, csak úgy, a nagyvilágba. Átszálltunk, kiszálltunk, beszálltunk. Ricsit irtóra élvezte! Aztán a Nyugatinál átszálltunk a 4-es villamosra, mellyel a Moszkva térre (ja, már Széll Kálmán - nem tudom, mi a bánatnak kellett átnevezni szegényt) mentünk, majd onnan újra a Batthyányi térre. Kicsit szédítőnek tűnhet, de addigra már este 8 óra volt. Szóval ott vártuk meg a tűzijátékot is. Kiváló hely volt, épp az új kivilágítását mutató Parlamenttel szemben, és mind a négy kilövési helyszín tökéletesen látható volt. S bár mindig a vége a legizgibb, 3 perccel fél 9 előtt odaosontunk a metrófeljáróhoz, ahol a hasonló gondolkodású szemfüles családok már szintén osonkodtak. Mindezek folyományaként szinte üres metrókocsival jutottunk vissza a Délibe. Olyan volt, mint a Mátyás királyos mese: láttuk is, meg nem is a tűzijátékot. De mivel Ricsi még nem volt pesti parádén, így állítása szerint már így is sokkal többet kapott, mint eddig valaha is.
11-re értünk haza fáradtan, de egy igazán eseménydús és roppant kellemes nappal a hátunk mögött. Nagyon-nagyon jól éreztem magam!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése