Hölgyike-transzport

Lehetőségem nyílt arra, azaz jobban mondva engem ért a megtiszteltetés, hogy volt szerencsém Hanna kisasszonyt és anyukáját elfuvarozni egy egyhetes kikapcsolódásra, melyet a vidéki rezidencián kívántak eltölteni.

Kedden, értekezlet után elmentem értük, majd ebéd után elindultunk. Az út nem lett rövid. Sem időben, sem távolságban... Már a kocsiba pakolás sem volt egyszerű, mert mire mindent sikerült bezsufizni, addigra kiderült, hogy az előretolt hátsó ülessornak köszönhetően a bébit nem lehet beszíjjazni a hordozójával, mert nem ér be az öv. Kipakolás-újrapakolás. Addigra már a leány elveszítette az addig mérhetetlen türelmét és visítani kezdett. Mivel utána már hamar indultunk, így az autó kellően elringatta a kis hátsóját, így megnyugodott, majd el is szunnyadt. Indulást követően nagyon hamarosan kiderült a rádióból, hogy az autópálya Kanizsa felé vezető oldalán baleset van kis torlódással. Nem baj - mondtuk - , mire odaérünk, addigra feloszlik! Útközben tankoltam is, és mikor visszaszálltam a kocsiba, addigra már a hírek útzárról és öt km-es torlódásról szóltak. Így az utolsó pillanatban és lehetőségnél kihajtottunk a pályáról és indultunk a 7-es főút felé. Mivel azonban nem voltunk ezzel a gondolattal egyedül, így kb. 30 perc alatt sikerült a kb. 2 km-es utat megtennünk... Összesen kb. 8 km-t kerültünk, ami majdnem egy óránkban került.  Alap esetben ez nem is lett volna akkora probléma, ha nem egy közel 4 hónap Csöpp ücsörög a hátsó ülésen, aki addigra már 3 órája nem evett. Ezt kb. negyed óra elteltével tudtunkra is adta. Felébredt, és rettenetesen elkezdtett sírni szegény. Szerencsére hamarosan meg tudtam állni egy benzinkúthoz, ahol Csillu meg tudta etetni a hátsó ülésen. Kicsit szürreális volt, de szükség törvényt bont! Mennyivel jobb volt így a helyzet, mintha pumpálgatni vagy melegítgetni kellett volna még az uzsonnát...  Kaja után pedig szinte azonnal újra álomba szenderült. A vége az lett, hogy mintegy 4 és fél óra alatt sikerült megtenni a Budapest-Nagykanizsa útvonalat.

Anyuékhoz érve aztán minden oldalról nagy volt a boldogság! Már nagyon vártak minket, Janka és Adrienn is ott voltak, így őket is sikerült lencsevégre kapni.

 

Csibefej Hanna a várakozásokon felül teljesítve mindenkire mosolygott, vigyorgott és nyoma sem volt annak, hogy bármitől vagy bárkitől is egy kicsit is idegenkedne.

Közben elhoztam a dédijét is Palinból:

Az idő legnagyobb részében kiválóan viselkedik (bár mindig jól viselkedik),

de sajnos előfordul, hogy valami miatt néha nekibúsul és akkor sírdogál egy picit...

Arany kis Csibefejem annyira kiütötte magát a nagy utazással (jelzem, még soha életében nem utazott ekkorát, mint az én sofőrségem által..), és annyi új élmény és impulzus érte, hogy mikor késő délután elaludt, olyan volt, mint egy kis oposszum, aki tetszhalott állapotot vett fel. Többször is megnéztem, lélegzik-e, mert gyakorlatilag meg sem mozdult . Aztán fürdetésre felkeltettük, amit nem igazán díjazott (visított egy sort újra), ám  evéssel, fürdéssel (ez felnőtteknél zuhannyal-cigivel) kb. negyed óra múlva már újra durmolt a kis hálózsákjában az új utazóágyban. Az anyukája másnap azt mondta, hogy reggel 6-ig aludt... Jófajta Csibefej...

Nagyon sajnálom, hogy nem láthatom gyakrabban Őt/Őket és nem lehetek napi szinten részese a kis cseperedésének. Így viszont jobban szembeötlő a változás. Nagy baba, nagyon okos, nagyon ügyes (hason fekve úgy kinyomja magát, hogy simán kikandikál a babakocsiból és körülnéz, hogy mi a helyzet a placcon! ) és nem utolsó sorban ő a legszebb majdnemnégyhónapos kislány a világon! Egy igazi bájos-édes cukorfalat, aki mindenkit levesz a lábáról a mosolyával.

Hát ő az én legdrágább Csibefejem!