Már többször beszéltünk róla, hogy Krisztit le kellene fotózni majd a pocakjával, mert eddig senki sem tette nagyon és én szívesen vállalnám a fotós szerepét. Kedd délután kerítettünk erre sort.
Mivel munkából hazafelé menet mentem, így azon túl, hogy nálam volt a fényképezőgép és az új objektívem, nem sok előkészületet tettünk. Egy-két héttel korábban már néztem pár képet a neten, hogy ötleteket merítsek beállítás terén, de ott már nem volt annyi minden a fejemben. Egyetlen fix ideám az volt, hogy egy szál vmilyen virággal mindenképpen lencsevégre kapom. Na, ki találja ki, hogy mi volt az egyetlen, ami nem valósult meg?
Egy nagy rögtönzés volt az egész. Krisztit állítottam, ültettem mindenféle pózba, közben én is kerestem magam számára a megfelelő szöget, beállítást (a gépen is és magamon is), így én is álltam, ültem, sőt feküdtem is a cél érdekében. Ő meg mivel kedves, szó nélkül tűrt mindent a legnagyobb türelemmel. Innen is köszönöm még egyszer!
Remélem, hogy sikerül elérni azt a szintet, amit a nagy fotósok mondanak: Az elkészült száz képből kb. 20-ra mondják azt, hogy maradhat, aztán ebből 10 lesz az, amire azt mondják, hogy "na, ez jó lett!" Majd leszokom arról, hogy azt gondoljam, hogy minden kattintás tökéletes képet szül. Ilyet még a nagyok sem tudnak, így csak remélem, hogy a délután folyamán született legalább 10 vállalható kép...
Még folyamatban vannak az utómunkák és Krisztit is meg kell kérdeznem, hogy feltehetek-e pár képet majd ízelítőül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése