Holiday 2011 - Harkány 1.rész

Szóval két hete pénteken is azzal kezdtem a napot, hogy megnéztem, milyen kuponajánlatok érkeztek a neten. Az aznapi: Dráva Thermal Hotel- Harkány****. 3 nap-2 éjszaka, félpanzióval két fő részére 24.990Ft. Hm. Asszem ez nem olyan rossz... Kanizsa is útba esik (ha útba ejtjük), pihenünk is, félpanzió is van, nahát! Gyorsan megbeszéltem Ricsivel és mivel akár több kupont is lehetett venni, így kettőre be is neveztem. Így történt tehát, hogy júl.31-től aug.4-ig Harkányban tömjük a fejünket és áztatjuk az áztatni valónkat!

Vasárnap érkezés után elmentünk Siklósra (körbejártuk a várat és fotóztunk), Villánykövesdre a háromszintes pincesorhoz és Villányba (pincenézőbe), majd visszatértünk "megenni a félpanziót" (kedves Zoli kollégám dumája).

 

 

Hétfőn délelőtt a wellness-ben nyomtuk az ipart: úszkálás, gőzfürdő, infra-és finn szauna, sókamra - egyszóval kánaán. Délutánra úgy gondoltuk, hogy elmegyünk újra tüzetesebben megvizsgálni Siklóst, de Ricsinek más ötlete támadt. Felfigyelt egy Máriagyűd-táblára, amiről vmi kegytemplom-féleség jutott eszébe. Menjünk oda. Itt az a jó, hogy minden érdekesség 20km-en belül van, Máriagyűd konkrétan 5km. S bár nem vagyunk vallási fanatikusok, sőt egyáltalán semmilyen vallásnak nem hódolunk, azért csak elballagtunk.

A templomhoz érve készítettünk pár fotót, bent azonban nem lehetett. Volt bent egy olyan kis helyiség (külön kis kápolna szerű hely), ahol egy Mária szobor állt (ezt az egyet sutyiban lekaptuk-homályos is lett),

a falon pedig egy csomó márványtáblán köszönték meg emberek tucatjai a kedves hölgy segítségét. És bár nem szoktam imádkozni, ez elgondolkodtatott. Míg Ricsi a templom főhajójában ült egy széken, addig én a kis helységben kucorodtam le és valamiért úgy gondoltam, talán megérne egy próbát, ha én is intéznék pár szót a Mária-szoborhoz. Aztán mikor kijöttünk a templomból, Ricsi megkérdezte: Te is azt kérted, amit én? Hát persze. Mindketten egy egészséges babát kértünk. Nemi meghatározás nélkül. Csak egyet és egészségeset. Nem szeretnénk mást... Aztán pár fotót még készítettünk a templomkertben, majd Ricsi buzdított, vegyek vmi kegytárgyat. Mondtam, hogy hagyjon már, nem kell nekem semmilyen angyal (a sajátunknál úgysincs szebb), meg mindenféle szentes cucc, nincs is hova kirakni, nem illik sehova. Azért odamentünk az árus hölgyhöz, akinél egy nem hivalkodó kis szobrocskát találtunk, amit mégis megvettünk. Mert azért mégis hiszünk azért benne egy kicsit...

Közben Ricsi mondta, hogy van feljebb valamilyen Kálvária-izé is (olyan képek, amelyeken Krisztus utolsó útját mutatják be), de ő nem találta eddig. Nosza, azért kerekedjünk fel és nézzük meg, hátha megtaláljuk. Megtaláltuk, hamar. A képek egy-egy kis tégla építményben voltak kiállítva egy meredek domboldalban és minden egyes alkotás Zsolnay porcelánból volt. Nagyon szépek. A domb közepe füvesítve, nagyon nyugodt, csendes hely. Míg Ricsi a gépet kattogtatta, leguggoltam a fűbe és csak néztem. Először csak úgy körbe meg szét, aztán koncentráltan a pázsitra szegeztem a tekintetemet. Nem hittem el, amit látok. Négylevelű lóhere! Biztosan az? Biztosan. Letéptem. Ricsi először azt hitte viccelek. Nem vicceltem. Még sosem találtam életemben sem négylevelű lóherét! Annyira megörültünk neki, el sem hittük, hogy ilyen szerencsénk lehet! Aztán a biztonság kedvéért jó alaposan átnéztem a füvezet nagy részét, mondván lehet, hogy itt minden lóhere ilyen, úgyhogy nehogy már azt higgyem, hogy ilyen kis jófej vagyok, közben meg... De nem. Az összes többi 3levelű volt. Gyorsan betettem a személyimbe lepréselni a kis növénykét.

Máriagyűdről eljőve azon filóztunk, hogy az egész kirándulásunk a véletlenek sorozata. Igazából eszünk ágában sem volt Máriagyűdre menni, max. Villányban akartunk volna beborozni.. Aztán nem nagyon szoktunk tempolomba mászkálni, pláne nem imádkozni, de valahogy mégis oda vitt az utunk és fohászkodtunk mindketten ugyanazért, anélkül, hogy megbeszéltük volna előre. A kis szobor egy új jel volt a sok giccs között, ám a megnézzük-nenézzük-najó kálvária-képekhez is a sors keze vezetett minket. És arra mekkora esély van, hogy egy kb. ezer négyzetméteres területen épp egy négylevelű lóhere mellé guggoljak le? Nem tudom, de nagyon a nullához közelít... 

Autóba ültünk, elindultunk visszafelé, miközben még mindig a szerencsés véletleneket veséztük ki, amikor is a semmiből előttünk termett egy gólya az út közepén... Ricsi nagyot fékezett, aztán a gólya elindult jobbra, aztán balra, eléggé megkavarodott csórikám, de ezért jól megnézett minket. Na, ezt már tényleg nem hittük el... Kicsit sok volt aznapra a véletlen. Mindenki abban hisz, amiben akar. Mi igazán semmiben (vagyis én azért a gondolat teremtő erejében igen), de azért úgy döntöttünk, akár tetszik-akár nem, ezt az aznapi sorozatot nem hagyjuk figyelmen kívül! 

Ma délelőtt ismét a wellnessben lógáztunk, majd 11-re a masszázs-helyiségben volt jelenésem. A tegnapi gőzfürdőm közben Ricsi furmányos módon foglalt nekem időpontot mára, így annyi volt már csak a dolgom, hogy az aromaolajat kiválasszam (narancsos-fahéjas lett), illetve élvezni a negyven perc relaxáló gyúrást. Bizonyisten, jól esett! Aztán újabb gőz-infra-uszoda kombináció, most pedig csendespihenőt tartunk (Ricsi lassan 4 órája alszik...).

Később talán Beremendre megyünk (van vmi Zsolnay kiállítás), vagy ki tudja. De igazán kit is érdekel?! Pihenünk, vagy mi a szösz?!