Mi ugyebár vasárnap indultunk Harkányba, anyuékhoz pedig hétfő reggel érkezett a kedves szakmunkás, aki elvállalta, hogy a jelenleg meglevő cserépkályhát lebontja és újra rakja, tekintve, hogy már öregecske és ráfér. Miután emberünk végzett, megérkeztek az újabb szakik, a festők, aki pedig a konyha-étkező-előtér szentháromság falainak festését voltak hivatottak abszolválni. Megtették. Így adott is volt a feladat a nagy harkányi láblóga után: kiganézni a festők után.
Persze, volt ott azért fóliával takargatás, de hogy hol, azt nem tudom, mert gyakorlatilag Ricsivel mindhárom helyiségben térden csúszva mosogató szivacs dörzsijével vakartuk ki a járólap fúgákból a festékpöttyöket... Isteni mulatság! Aztán a konyhaszekrény, az ajtókeretek, ablakok... A lényeg, hogy nem unatkoztunk, a péntek-szombati programunkat bőven biztosította. Ricsi közben reggelente még a mamánál is ténykedett nem keveset, így úgy döntöttem, hogy én személy szerint a hét hőse címet adományozom neki. Vivát Ricsi!!
Vasárnap késő délelőtt indultunk vissza Győrbe. Nagyon rossz volt. A mamától való búcsúzkodáskor még én is elpityeredtem magam. Aztán anyuéktól is búcsút véve autóba ültünk és haza indultunk. Szinte egész úton nem szólaltam meg. Valahogy most jöttem rá istenigazából, hogy akik igazán, feltétel nélkül szeretnek, azok nagyon messze vannak tőlem. Ricsi is szeret, és Ő is a családom része, de a családom mindig a családom marad. Úgyhogy szegény Ricsinek kell egy csomó mindent pótolnia itt, a Győrben.. Persze, a mamám főztjét még Ő sem tudja pótolni... Azt ennyire szeretem, mint ahogy az otthoniakat is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése