A potya-4D

30-án délelőtt elmentünk újra a Bem téri rendelőbe (igazából csak meglestük, van-e már ott valaki, mert konkrét időpontot nem kaptunk az új kukkolásra). Hallgatóztam az ajtón, de semmi sem szűrődött ki. Legnagyobb mázlinkra épp jött egy úriember (valószínűleg ő a vezetője az objektumnak) és miután elmondtuk, hogy miért is jöttünk, ő nagyon kedvesen és gyorsan kinyitotta a naptárját és közölte, hogy a kolléganője 3/4 4-kor kezd az első pacienssel, úgyhogy ha félre odamegyünk, biztosan megnéz minket.

Mondani sem kell talán, hogy még nem volt fél négy, amikor beálltunk az ajtóba... Már volt egy egy pár, úgyhogy még át is villant az agyamon, hogy jó, akkor ezeket meg kell várjuk, de majd aztán besurranunk. Erre kijött a kedves hölgy és megkérdezte a párocskától, hogy hányra jöttek és miért. Kiderült, hogy ő már vár egy párt bébinem-meghatározásra fél négyre egy 10 perces uh keretében... A kedves úr délelőtt nemhogy útba igazított, de elő is jegyzett akkor bennünket, úgyhogy a hölgy a párost hátrabillentette és behívott minket!

Befeküdtem, zselé, uhfej. Bóbikánk azonnal megjelent és nem telt bele fél perc, mikor a hölgy közölte, hogy "Ő bizony egy kislány!" Miután több, mint egy hete szoktam a fiús anyuka mivolt gondolatát, tán nem csoda, ha kicsit meglepődve ugyan, de kellő határozottsággal felordítottam, hogy "KISLÁNY?!?" A hölgy még 10 másodpercig helyeselt, majd mondta, hogy "kispillanat!" Nézte forgatta Angyalkámat, de a pozíciója a múlt keddivel volt megegyező: lábak keresztben, köztük köldökzsinór... A további öt percben többször is látni vélte a herezacskóját, úgyhogy a végére már a kislányból egy viszonylag határozottan állított "Kisfiú ő mégis!" lett. Mivel a hölgy nem beszél hangosan és amit mutogatott, azt is nekem tette és méghozzá Ricsinek háttal, így szegény KisBóbita-Apa leragadt a KISLÁNY! sikolyomnál és miközben mi már keresgettük a baba-kukit a nénivel, Ricsi elkezdte szőni a terveket, hogy milyen módon fogja a lánykája mellől elhajtani a hozzá hasonlatos udvarlókat... A kijózanító utolsó mondat aztán helyretette, vagyis inkább bezavarta, hogy akkor mi is a gyerek? 

A kedves hölgy roppant jószándékkal még egy új fotót is akart nekünk adni, de mire a printelésre került volna sor, sajnos a kép elszállt, pedig nagyon cuki volt rajta a bébi! Lett volna egy szemből-fotónk is róla, de annyira nem sajnáltam, mert így is nagyon kedves volt a "cég", hogy tök ingyen megnéztek minket még egyszer. Pénzt ugyanis valóban nem fogadott el a hölgy. Vittünk azonban erre az esetre egy üveg pezsgőt, amitől nagyon meglepődött és meghatódott és nagy unszolás után elfogadta, miután kérte Bóbi-Apu, hogy a csemeténk egészségére fogyassza majd.

Amikor kijöttünk a rendelőből, úgy éreztem, hogy bár sok volt az inkábbfiú verzió, mégis ugyanott tartunk mint előbb. És most jöttem rá igazán, hogy most már aztán tényleg teljesen mindegy, csak a legnagyobb egészségben jöjjön majd a világra május végén. Mi mindenképpen szeretni fogjuk és most már egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy a szobája krém-barna kombináció lesz, amivel biztosan nem lövünk mellé!!