Hétvége, turbógyerekkel

A hétvége nagyon családi lett. Voltak beszerzős tervek, aztán meg... 

Pénteken Tescoba mentünk késő délután. Ügyesen, ahogy kell. Fizetésnapon, hétvége és karácsony előtt. Odaértünk, megláttuk a kígyózó kocsisort, tettünk egy kört a parkolóban, aztán hazajöttünk. Még jó, hogy nem vettem kisestélyit. A vasárnap dettó, csak az Árkáddal. Itt azért próbálkoztunk, két kör volt a parkolóban. Aztán kicsi, halk, mutogatással egybekötött anyázás Apa részéről (mégiscsak gyerek is ül az autóban), aztán irány máshova. Persze, a máshol levő drogériába végre eljutsz, akkor meg nincs olyan pelus, ami neked kell. Kisnő mondja: holnap lesz. Akciós kupon meddig érvényes? Máig. Akkor holnap már nem kell a pelenkád. Nekem se a hangyák hordják össze... Másik bolt? Biztos nem! Jó, hogy idén csak a Kicsinyek kapnak ajándékot, mert befonnám a szemöldököm, az tuti!

Dorka mindezt persze kiválóan viseli. A héten bár nem voltunk igazán sehol, mégis izgalmasan töltötte. Leginkább orrszívással, amit már mesterfokra fejlesztettem, melyhez természetesen KisBóbita is ügyesen hozzáedződött. Ahelyett, hogy sírva menekülne, a hétvégére már odáig jutottunk, hogy a Sterimar láttán felszegi a kis fejét és tartja az orrlukait, hogy "Jöhet, fújhatod!", aztán pedig az orrszívás is sírás nélkül zajlik. Ma már csak kétszer kellett és köhögni sem köhög már, tán egyszer tette a nap során. Azért még adom neki a Sinupretet és a Stodalt felváltva, Angyalkám ügyesen nyitja mindig a száját, ha meglátja az orvosságos kanalat, s már nem is fintorog. Ügyes fajta... Aztán ugye a gyógyulási folyamatba besúvasztotta a Mikulás fogadását és megtekintését, ám ez annyira nem kavarta fel. Kinövesztett két fogat és rengeteget fejlődött mozgás terén. Az elmúlt héten még azt kellett mondjam a pénteki csoportos foglalkozáson Gabi néninek, hogy Dorka jobbra már elég szépen elfordul a hátáról a hasára, balra azonban képtelen. Hasról hátra pedig nem is igazán próbálkozik. És egy gyereknél ennyit tesz egy hét... Szinte hihetetlen, még nekünk is, akik nap mint nap látjuk... A hétvégére már kismilliószor fordult mindkét irányba a hátáról és hasról és átgördült jópárszor hátra, ha épp kedve szottyant. De ehhez nem igen szottyan kedve, mert neki az úgy igencsak jó. Kiváltképp azért, mert (ma délutánra már) négykézlábra lehet a hasalásból állni és vigyorogva nagyokat lehet előre-hátra rugózni!! Aztán meg lehet közben az arcát felfújni és berregni, pukizós hangot imitálni és ezen nevetni. Annyira édes és annyira hirtelen csinált most mindent, hogy nem bírunk betelni vele. Szó szerint csak kapkodjuk a fejünket. 

Tényleg minden egyes nap mutatott a héten valami újat és ez szinte rémisztő. Kicsit olyan, mintha nem is ismerném a saját kislányomat... Pedig de, csak újra és újra meg kell ismerjem az új attrakciójával együtt és meg kell tanuljam/tanuljuk, hogy most már ezt is tudja, és persze egyre óvatosabbnak és körültekintőnek kell lennünk. Mert hát úgy tűnik, hogy a mi kis majdnemmindenmindegy Dorkánk kezd turbóra kapcsolni és az eddig csak elfekvő és nézelődő babából egy folytonjárakezelába lányka lett. Még fura, de nagyon szeretem! Erre vártunk, ezért segítettük... :)

Életveszélyes lett a pelenkázás, a pillanat tört része alatt fordul meg...

Okos feje Apa sapijában

Leleplezve