Kicsit új Dorka

Kb. egy hete kezdődtek a változások. Első jel az volt, amit már jeleztem is: dec. 22. óta már csak kétszer alszik napközben, ami most már minden napot jellemez. Éjjel most korábban kel, kettő felé, aztán meg 6 és fél 7 között és aztán még visszaalszik fél 8-8-ig. Onnan aztán már nincs apelláta, kelni kell nekem is. A második ébredésnél (fél 7 körül) szintén szopizik úgy, mint éjjel, így 8 után már nem is nagyon akar tőlem semmit, hiába is kínálom, valószínűleg azt a félhetest fogjuk fel most már reggelinek. Így aztán észrevettem, hogy estére már egyszer nem igazán volt elég a tejem (legalábbis úgy tűnt, hogy szívesen evett volna még), ezért a hét közepétől az étrend is változott: Dorkanyuszi megismerkedett a tejpéppel, amit uzsonnára fogyaszt. Vettem neki a Dm-ben közeli lejáratos féláras nesztlés gyümiset, gondoltam nem veszem meg a drágát, ha szembeköp vele. Hát nem tette. Falja. Ezt is, mint mindent. És ez is kicsit új, legalábbis a kaja mennyiségek.

Délelőtt 10-kor tízóraira simán elfogyaszt 150-180 ml gyümölcsöt keksszel, majd ebédre fél kettőkor akár a 200ml bármilyen (számára adható) főzelék lecsúszik. Fél három- három körül alszik - jó esetben (ha nem zavarja meg semmi) - másfél-két órát, aztán öt körül uzsonnázik tejpépet, amiből szintén betol 150-200 ml-t. Ezt követi a tombolás fürdésig, mert különben nem lehet vele bírni. Igencsak mozgékony lett ez a kis jószág és nagy gondot kell fordítsunk arra, hogy levezesse az energiáit, mert különben az esti alvás igencsak kínlódósra veszi magát. Szóval fürdés után szopizik még jócskán, aztán szundi kettőig, amikor szintén teljesen leszív. Nem mellesleg nagyon jól belejött az ivásba és már mi is kezdjük megszokni, hogy evéskor az ivás is legyen mindig kéznél. Elfogadta a cumisüveget és most már van, hogy kétszer is meg kell töltenem egy nap vízzel, olyan szépen fogyasztja. Ez az irgalmatlan mennyiségű kaja aztán szépen távozik is, mert van, hogy napjában háromszor is találunk csomagot a pelusokban...

Szemmel láthatóan napról napra értelmesebb és jobb a köztünk levő kommunikáció. Egyre többet berreg és beszélget, sok az ededede, rengeteget vigyorog, kuncog és göcögve nevet, egyre okosabb. Iszonyat energiái lettek valahonnan a semmiből, az eddig tök nyugis lányka most folyton pörög és folyton rugózik, az elmúlt napokban pedig egyre ügyesebben halad már előre a kiszemelt tárgy megszerzése céljából. 

Ami pedig tényleg új, hogy kifejezetten látszik az anyaigénye. Kezdte a szentestés fadíszítésnél. Álmomban sem gondoltam, hogy előfordulhat olyan, hogy Apával kettesben nem tudnak majd elmenni sétálni...De lett. Aztán meg látszott másnap is és azóta mindig. Azt valahogy mintha érezné itthon, hogy a lakásban vagyok és ha nem is lát ugyan, de akkor nem olyan vészes a dolog. Idegen helyen azonban muszáj, hogy a látóterében legyek, mert eltörik a mécses. Így volt ez Kati mamánál és első este Kanizsán is. Aztán később enyhült, de pl. otthon is Ricsi kiment Dorkával az udvarra, s míg én csak felrántottam a csukámat és felvettem a kabátomat, hogy megyek utánuk, már nekiállt krokodil könnyeket hullajtani. Mikor kiértem, abbahagyta. Ez most ilyen. Meg az is ilyen, hogy ez eddig egyedül, kiságyában elalvó kislányunk nem akar elaludni egyedül a kiságyában, mert nagyon vágyik a társaságunkra. Az első ilyen este még itthon zajlott, jó egy órán át járkáltam át hozzá, hogy túl van pörögve és lenyugtatom a kiságyban fekve. Aztán rájöttem, hogy nem megy. Már majdnem kipurcant a fáradtságtól, de akkor is csak rugózott a kiságyban és nyüsszögött, de nem akart elaludni. Ekkor feladtam és áthoztam a nappaliba hozzánk, a mi ágyunkba. Mellé feküdtem, Ő letette a buksiját, behúnyta a szemecskéit, megmarkolta az ujjamat, majd még kétszer rám pislantott, hogy tényleg megvagyok-e, aztán elaludt. Egyetlen perc alatt, minden túlzás nélkül. Aztán ez ment a köv. este is, akkor már látszott, hogy itt valami nagyon megváltozott Dorkában, nagyon igényli a jelenlétemet még alváshoz is. Megadtam magam és újra és újra velem aludt, Apa pedig Dorka szobájában szivacson. Elférnénk hárman is a két méteren, de Ricsi fél, hogy benne nem munkál úgy az anyai ösztön és megfeledkezne arról, hogy nem csak ketten vagyunk az ágyban és ráfordulna a lánykára éjjel... Otthon, Kanizsán már szét sem nyitottuk az utazóágyat, mert tudtam, hogy semmi értelme nem lenne letenni a szorongó gyereket szinte padlószintre, akihez aztán körülbelül hétmilliószor belehajolhatnék az ágyba, hogy simizzem a hátát, s végül kivegyem, mert hiábavaló lenne az egész. Így kicsiBóbi ott is mellettem aludt, ApaBóbi pedig külön ágyon, de még külön szobában is (sajnos volt rá lehetőség, mert ugye Csilluék nem jöttek...). Ma van az első este, hogy kihasználtam Dorkanyuszi igencsak fáradtka mivoltát és galád módon betettem a kiságyba szundikálni. El is aludt szépen nyolckor, de azóta már felébredt, s én eddig kb. hétszer vagy nyolcszor voltam bent nála visszaaltatni. Egyenlőre elég a kezem és a hátsimi, meglátjuk mi lesz még az este folyamán, de ha nagyon nem megy, nem erőltetem. Nekem az a jó, ami neki jó. Ezért sem tudtam eddig még egy sort sem írni, mert az egyik kezemet folyton fogta ez a kis Manócska esténként... És persze mindemellett a legkisebb fényforrásra is rugózás és mókázás volt a reakció, úgyhogy csak az utcai lámpa fénye lehetett esténként a szobában, szóval hamar volt pizsilövés minden elmúlt nap...

Rengeteget változott, de ez így is van jól, hiszen nő, fejlődik, okosodik, ügyesedik. Csak valahogy még nekünk is sok egy kicsit, olyan sokáig volt minden statikus körülötte. Szigorúan véve mondhatjuk, hogy a súlyán és a hosszán az elmúlt hónapig nem sok minden változott látványosan, mert folyton csak feküdt és úgy, ahogy letettük. Most meg... De jó ez. Nagyon jó. Mert az élet rendje és olyan büszkék vagyunk rá!!