Mert nyolc hónapja már annak, hogy ez a kis Tündér megszületett. Nem is tudom most már, milyen volt az élet, amikor Ő még nem volt. Más, kevesebb, mert Ő mindennek értelmet ad, még egy hülye mézeskalácsnak is. Nagyon más lesz most a karácsony és épp emiatt is várom már nagyon.
Tegnap voltunk tanácsadáson, Dorka maga a 72cm és 8200g-nyi Gyönyörűség. A súly textilpelussal mért szám, ma este fürdésnél csinálunk itthoni, hófordulós mérést is csak a statisztikák miatt.
A hozzátáplálás változatlanul remekül zajlik, múltkoriban már egy komplett bébiételnyi (190g) spenótot tolt be, akkor arról épp készítettem is egy videót. Először úgy gondoltam, kritikán aluli, hogy galád módon belecsap a spenótos kanalat tartó kezembe, aztán másodszorra is úgy gondoltam. Harmadszorra meg - mivel láttam, hogy szinte felbecsülhetetlen mértékű károk keletkeztek, szóval már tök mindegy a ruhájának - levettem még az előkét is és nagy mókát csaptunk. Könnyesre nevettem magam, nagyon jó volt, Dorkának is nagyon tetszett! Gyümölcsből is minden jöhet (benne az sk. keksszel), főzelékek továbbra is töretlen sikert aratnak. Újként egyedül csak a paradicsommártást vezettem be neki, majd mostantól kezdek inkább csak a héthósan ajánlott dolgokhoz, biztos ami biztos. Az általam készített paradicsomoskrumli csirkével vagy pulykával nagy sikert aratott, úgyhogy már háromszor is evett ilyet. Az étkezések rendjén kicsit változtattam úgy, hogy délután (uzsonnára) kap Dorka főzeléket, így minden második étkezés napközben szopizás. Ezt azért csináltam így, mert kezdett igencsak rosszul szopizni uzsonnatájt, én pedig kezdtem aggódni, hogy így elég-e a folyadék, amit bevisz. Mert cumisüvegből nem kér semmit (vizet sem), így hát jött a pohár. Már egyre ügyesebben fogyaszt belőle vizet, persze azért még jut a nyakába is egy kicsi. A lényeg, hogy így jobban eloszlanak a szopizások és eszik is mindig mindent rendesen. Doktornő szerint ne erőltessem ezt a szoptatás dolgot, már így is bőven jó, hogy eddig szopott Dorka. Nos, nagyon nem értek egyet és míg így is meghízza a heti kb. száz grammokat, pár hétig így is maradunk. A doktornéni azt mondja, majd jól megszívom, mert egyéves kora körül meg majd megérem leállítani a lánykát... Hát ebben sem értünk egyet, mert tudom, hogy Dorottya nem egy cicibolond gyerek. Maximálisan csak étkezésre "használja" illetve csipkedni és/vagy karmolni (amit imádok!!), sosem áztatott még szét, mert egyszerűen "felül" az ölemben és jelzi, hogy részéről ennyi. Most is állítom, hogy nekem lesz rosszabb az elválasztódás, mert Ő már most mutatja jeleit erre való hajlandóságának.
Mozgásfejlődéssel úgy állunk, hogy teljes természetességgel fordul mindkét irányban hátról hasra, vissza azonban még mindig nem igazán jellemző (bár most egy percen belül kétszer is megtette). A négykézlábra állás és így rugózás szintén nemhogy mindennapos, de kis túlzással szinte mindenperces tevékenység, mert reggel így kel és este a kiságyban is ezzel zár. Hirtelen irtó sok energiája lett, minden érdekes (ez korábban is így volt, de nem a "tettlegességig") és szegénykémet szinte már sajnálom az utóbbi napokban esténként, mert lefekvéskor is folyton jár a keze-lába, látszik, hogy fáradt, de nem bír leállni és Őt magát is zavarja. Kis kezeivel kb. egy hete elkezdett már nem csak nyúlni, hanem püfölni is mindent, ami tetszik neki és élvezi, hogy csattog. Így van az, hogy csupa önfejlesztés okán és nem kevésbé szívszeretetből kioszt nekünk is pár maflást, szívesen csapkodja a karomat és a mellkasomat. A rágás továbbra is favorit, sokszor minden úszik a nyálban, legyen az hordozó vagy rágóka illetve minden, amit Dorka rágásra alkalmasnak ítél. És valójában nem nagyon van olyan, amit nem annak ítél, úgyhogy nagyon kell figyelni, mit adunk a kezébe vagy annak ügyébe. A fürdés kezd egyre nehezebb lenni, mert folyton fel akar ülni, és mivel az egyedül csücsizés még nem megy, így nem kis móka segíteni az Ő kis mozdulatait a vízben töltött időben, és még kényelmetlen is. Nem neki, nekünk...
Az alvás normál körülmények között jól megy, bár az elmúlt napokban az esti elalvás a fenti okokból kicsit nehezebben ment, ám rendre fél6-6 óra körül ébredt először, majd szopizás után visszaaludt még fél 9-ig. Nappal két rövidebb, 20 perces, majd egy hosszabb, kb. másfél órás alvás jellemzi. A tegnapi nap este aztán még extrémebbre sikerült, olyannyira, hogy kis is kellett vegyem kétszer is Dorkát a kiságyból, olyan keservesen sírt, majd második alkalommal már a nagyszobába is átvittem magunkhoz. Ott azért megnyugodott és a vége az lett, hogy megint együtt aludtunk (Dorottya és én). Az éjszaka szörnyű volt, fél egy és három óra között fél óránként sírt fel keservesen, nagyon nehezen tudtam csak visszaaltatni, és csak legutoljára tudott rendesen szopizni, mert a korábbi kísérletek során pár korty után fájdalmasan sírt fel újra. Nagyon-nagyon sajnáltam szegényt és csak reméltem, hogy nem betegség bújkál benne megint. Aztán felötlött a fogacska gondolata is, minekután az előző két hete jelent meg, így az is időszerűnek tűnt. Ma délután aztán megláttuk és ki is tapintottuk Apával, úgyhogy most már tényleg ki merem jelenteni, hogy kibújt Dorkánk második fogacskája is, így a hóforduló örömére:
Sokat beszélget, egyre többet, ma délután már igazi halandzsát nyomott le olyan komolysággal, hogy csak lestem. Tényleg hiszem, hogy mesélt nekem valamit, csak Anya nem olyan okos, mint Dorka, úgyhogy nem értettem egyenlőre. Apropó okos. Annyira értelmes a tekintete és olyan figyelmes minden iránt, hogy nem győzöm csodálni, milyen érdeklődő kislány. És persze imádnivaló, mint ahogy eddig is és gyanítom, ez egyhamar nem fog változni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése