Az első otthoni Hanna-vizit egyhetesen

Lehet, hogy ez nem lesz olyan klassz bejegyzés, ezt előre kell bocsássam. Köszönhetően annak, hogy ma délután kb. 2 órán át írtam ezt a bejegyzést, ám a kész állapot után fél órával eltűnt az egész(asszem ez az átlagembert is megviselné, én viszont halmozottan hátrányos helyzetű vagyok, mert már kezdem érezni, hogy kicsit magasabb a hormonszintem a kelleténél és lassan bármire ugrom)... Így újra próbálom írni.

Szóval pénteken reggel anyu és apu már reggel elindultak Pestre. Anyu segédmunkásnak és hivatásos nagymamának, apu pedig csak egy napos villámlátogatásra tette tiszteletét az új unokájánál. Én csak munka után tudtam menni, de így is nagyon örültem, hogy végre újra láthatom a Csöppemet!

Nem mentem üres kézzel: először is Csillunak névnapja volt, így vittem neki egy fémdézsába összeültetett virágkompozíciót (szerintem nagyon kis helyes tavaszi repertoár) illetve egy csomó Cserpes gyümölcsjoghurtot. Azt először a kórházban kapott tőlem, gondoltam, hátha jólesik neki, illetve mástól ilyet úgysem kap, mivel Győr környéki speckó cucc. Annyira ízlett neki, hogy vasárnap is vittem, aztán most már még többet is. Ezen kívül Hanna baba is kapott ajándékot. Mivel az anyukája úgy döntött, hogy a szintén tőlem kapott név-betűket nem a szobaajtóra, hanem a szekrény karimájára rakja, így a kedvenc virágosomnál meglátott kislányos ajtódíszt nem bírtam otthagyni. Annyira megtetszett, hogy azonnal megvettem a Babusnak, épp olyan aranyos számomra, mint amilyen ő!

Amikor odaértem, épp az anyukáján szuszogott, túl volt már jócskán az evésen és a büfin is, de Csillunak nem nagyon van szíve lerakni, olyan jókat alszik a hasán. Apropó has: a húgomnak már szinte alig van hasa. Egy héttel azután, hogy kitolt a sörhasából egy közel háromkilós gyereket, mondhatjuk hogy szinte mintha mi sem történt volna. Persze szerinte nem, de azért lássuk be, mégiscsak. Ha így halad, még egy hét és semmi sem fog rajta látszani, csak annyi, hogy egy bébi lóg le a melléről... Azért lássuk be, nincs igazság a földön. Én még attól is hízok, ha megiszom egy pohár vizet és/vagy ha szívok egy nagyobb adag levegőt a tüdőmbe. Valószínűleg én még szülés után egy évvel is számíthatok majd olyan kérdésre, amiben a hasamban levő ikrek nemére fog vonatkozni...

Visszatérve a babára és az anyukájára, nagyon cukik voltak, ahogy heverésztek:

Aztán Hanna később is aludt, huncutkodott, forgolódott:

Itt jegyezném meg egyébként, hogy bár nincs túl nagy tapasztalatom az egyhetesekkel, de meglátásom szerint kiválóan emelgeti a fejét és nagyon ügyesen tud forgolódni is! 

Aztán evett egyet (nagyon ügyes, még csak egy hetes és már 50, sőt 60 g-ot is kiszippant ám!), és mérlegelés közben még pózolni is maradt energiája :

Aztán Apa ölében újra elszunyókált...

 

 

 

 

 

 

 

...aztán kisnyuszikról és kutyusokról álmodott.

 

 

 

És bár még nincs foga, a foga fehérjét azért már kimutatta:

Egyébiránt alvós pozíciójában szinte egész végig csak bámultuk, hogy milyen szép,úgy mint itt az anyukája teszi...

 

 

Az ott töltött pár óra alatt ért benyomásokat hazafelé az autópályán összegeztem magamban és rájöttem, hogy jelenleg ők (Hanna és ÚjAnya) a két legszebb lény a világon. Ami pedig kifejezetten Hannát illeti, ő mindenképp pályázik a Miss World címre, melyet már kétféle vonatkozásban is tudtunkra adott. Egyrészt alapelve, hogy meg kell menteni a világot (like Superman)...

...másrészt pedig számára is a világbéke a legfontosabb, mint ahogy az egy tisztességes szépségkirálynőhöz illik

Imádatos kis Csibegyerek, az biztos!!