Vasárnap délelőtt hosszas készülődés után nekiveselkedtünk Kanizsának. Mamus sonkával, főtt tojással, húslevessel, sült kétlábú állatokkal (tyúk, kacsa) és rétessel várt minket. Oltári nő, az fix. A maga 74 évével olyan energiával süt-főz-állatgondoz-növénytermel, hogy bárkit megszégyenít. Ettünk, ittunk, sokat beszélgettünk, aztán megpakolva elindultunk Apuhoz, aki Adriennéknél töltötte a délutánt. Ott is kicsacsogtuk magunkat, aztán visszaindultunk. A vidéki levegő jótékonyan hatott rám, nagyon nyugodtnak érzem magam (Mekkora arcom van, méghogy vidéki levegő! Győr is vidék! Maradjunk inkább a környezetváltozásnál...)
Hétfő délelőtt aztán újra felkerekedtünk (ez már csak egy ilyen hétvége volt) és elindultunk meglátogatni a Csaj-Lakot. Érkezéskor Csöppem éppen az ÚjAnyu mellyéről lógott lefele (tisztelettel jelentem, már 70-et is megeszik!), majd miután sikerült a vákuumot megszüntetni a szája és Csillu között, átadtuk az első hivatalos babavizit ajándékot. Ezt még itthon fényképeztem, Hannával nem csináltunk képet, mert nemtommérnem. Szóval pelustorta, amit csináltattunk:
ÚjAnyunak nagyon tetszett, azt mondta, még nem is látott ilyen szépet
Örültem, hogy örül. Csak annak nem örülök, hogy nem tud eleget pihenni. A bébi elég sokat sír, mert sokszor nem tud rendesen büfizni és olyankor marad levegő a pocakjában. Így Csillu feszkózik, hogy Hanna sír, így egyikük sem pihen. Anyu (a régi, Csilláé és enyém) igyekszik türelemmel segíteni, de szegénynek nem mindig sikerül. Bár épp ottlétünkkor volt egy nagyon klassz momentum: Hannababa kapott ivást, MecsekBébi büfiteát, méghozzá pohárból! Úgy lafatyolt aranyom, mint egy pici kutyus Nagyon édi volt. Ezt az új technikás megoldást (pohárból ivás) RégiAnyu modellezte le ÚjAnyunak. Persze ÚjAnyu először azt gondolta, neki is fog menni elsőre, de nem így lett. És nincs is ebben semmi meglepő, hisz senki sem úgy születik, hogy tud mindent rutinból. Erre vannak a RégiAnyuk. Aztán RégiAnyu kezében csak feküdt a Kiscsöpp és haláli nyugalomban nézegelődött. Nagyon jó volt látni milyen kis nyugodt. Szerintem egyszerűen átvette a Mama lelkiállapotát. És ezt látni nagy tanulság volt nekem is. Tudni elfogani a segítséget és ne akarni azt hinni, hogy mindent tudunk. Hát ki tudna jobb segítség lenni, mint az ember saját anyukája, aki ráadásul nem az ostoba fajtából való és nem egy paragép újdonsült nagymama, aki huszonharmincév távlatából még azt is elfelejtette, hogy is kell fogni egy újszülöttet, nemhogy egyéb kunsztokat művelni vele...
Szóval a mi RégiAnyunk határozottan a jobbik nagymama-fajta, és csak remélni tudom, hogy ezt Csillu is mielőbb felismeri és elfogadja még jobban a segítségét. Nem csak a főzés, mosás, takarítás terén, hanem hagyja, hogy Anyunk átvegyen pár apróságot a Pici körül is, hogy azidő alatt Csillu pihenni, aludni tudjon. Meg kell értse, hogy Ő, ÚjAnyuként ugyanolyan fontos tényező a Csillu-Hanna relációban, hiszen azzal teszi a babáért a legtöbbet, ha magának is megadja a legtöbbet (lehetőség szerint). Ha igyekszik többet pihenni, okosan enni, inni, akkor Hanna baba is jól tud lakni, mert lesz bőségesen tej, lesz nyugalom. És a Babusnak most ez a két dolog, amire szüksége van: nyugodt Mami, benne sok tejjel. Neki ez a Kánaán. Na meg persze egy háttérből rájuk sokat gondoló nagynéni...
De menni fog ez, csiszolódás kérdése az egész! Okos lány a húgom, erre is rájön hamarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése