A pénteki ultrahang eredményeként hétfőre vártam, hogy megbetegedjek.
A hétvége, de leginkább a vasárnap katasztrofális volt. Teljesen magamba voltam zuhanva, lelkileg úgy össze voltam törve, mint a ropi. Anyuval (mamával:)) és mamával (dédivel:)) is beszéltem telefonon és mindkétszer elsírtam magam. Szegényeimm nem tudták, mi bajom lehet. Elmondtam nekik, hogy Csilluék miatt sírok. Anyu még kérdezte is, hogy azért sírok-e, mert nekünk még nincs babánk, mire én mondtam, hogy egyáltalán nem azért, de tényleg! Hanem nem tudom a boldogságomat másként kifejezni... Úgy bömbiztem végig a hétvégét, mint egy idióta. Szerintem rosszabbul viselem a lányok hiányát, mint a saját anyám, aki mégiscsak nagymama lett, én meg csak egy nagynéni. De valahogy nem is tudom megmondani, mit érzek. Sose gondoltam volna, hogy ez a csipet lányka és az anyukája ekkora boldogságot fog okozni nekem.
Anyuval egyébként ez lett a kedvenc fotónk Hannáról, a "kisfókáról":
Aztán Ricsi egy kicsit kirángatott ebből a pöce lelki állapotból és a hétfő már jobban telt. Belevetettem magam a munkába, de közben azért sokat jártak a lányok a fejemben. Anyuval beszéltem telefonon, aki elmondta, hogy Csillunak végre úgy néz ki, megindult a teje, de most már inkább mellvédő kenőcsre van szüksége (olyanra, amit nem kell lemosni), úgyhogy behasítottam egy patikába és vettem neki. Aztán délután, miután végeztem a munkával, beugrottam hozzájuk a kórházba a krémmel és egy doboz ananászlével. Hanna aludt a szobában, de annyira, hogy Csillu nem akarta felébreszteni, hogy kihozza. Persze, jó lett volna, ha láthatom, de fontosabb volt az ő kettejük szempontja: Ha Hanna alszik, addig sem sír, ami pedig mindenkinek jó - neki is és az anyukájának is. Így csak Csillu jött ki beszélgetni az ajtóba. Olyan jó volt, hogy többször megölelgettem és megpuszilgattam, még pityeregtünk is egy kicsit, úgy örültem neki.
Hazafelé menet már éreztem, hogy fájdogál a hasam, aminek örültem, mert reméltem, hogy ez már "az" a fájdalom. Valójában estére realizálódott, de megérkezett, amit vártam. Mivel este betegedtem meg, így a hétfő 0.napnak számít. Reggel aztán 8 után pár perccel hívtam a Kaáli-t, hogy Itt vagyok, megjöttem, szúrhatnék? És hát a válasz: IGEN! Beleférünk a keretbe!!! Gyorsan megkérdeztem azt is, hogy mi van olyankor, ha a 6.napra van előirányozva nekem az első vérvétel és uh, de ez húsvét vasárnap. A válaszért délután kellett újra telefonálnom. Végül szombatra lett előrehozva mindez fél 8-ra és 10-re az uh. A hétfő reggel levett vérem eredménye is meglett (bár kicsit kalandosan jutottam hozzá, miért is ne...), úgyhogy holnap reggel beadom magamnak az első szurit! Egy kicsit izgulok miatta, de ezt is biztosan abszolválom majd...
Szóval a lényeg, hogy véééééégre indulhatunk..... És egy hónap múlva... Jó lesz minden!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése