A húsvét a család mellett a Gonal-F és a Cetrotide bűvöletében telt. A belövőtollas Gonal már nagyon flottul ment, ám az elborzasztó Cetro-s szett új kihívást jelentett vasárnap reggel.
Ricsi - mint fő írástudó - nagy műgonddal áttanulmányozta a leírást, megnézte a szerelési illetve kapcsolási rajzot, majd nekilátott a szerkezet összeszereléséhez. A kis poros üvegcsébe belenyomta a sárga végű tűvel a fecskendőben levő folyadékot, óvatosan feloldotta a port, majd visszaszívta a vegyületet a injekciós fecsibe. Majd tűcsere jött, kipöckölte a felszívott maradéklevegőt és egy kis folyadékot is, akár a nagyok, aztán használatra készen átadta az eszközt, hogy akkor lőjem be a hasamba. Nem mondom, hogy nem kellett nagy levegőket vennem előtte, de végül is beszúrtam a jó erősen összecsippentett hurkámba. Ricsi halált megvető bátorsággal nézte, hogy a folyadékba nem keveredik-e vér, mert akkor le kellett volna állítani a műveletet. Végeredmény: A küldetést csont nélkül teljesítettük. Az öröm felhőtlen volt! Nagyon büszkék voltunk magunkra: egy új akadályt ugrottunk meg. Én Ricsire külön büszke vagyok, mert alapjában ő retteg az ilyesmiktől, de olyan sok lélekjelenlétet tanusított a napokban, hogy le a kalappal előtte. Simán végig bírja nézni, ahogy beadom a szurit és figyeli, nehogy vérezzek. Csak ámulok, mennyire jól helytáll és tényleg örülök, hogy át tudta lépni a saját korlátait. Olyannyira belejött a dologba, hogy hétfőn is (és azóta kedden és szerda reggel is)ő állította össze a kis szettemet. Ebben is úgy mozgunk, mint egy jól működő gépezet fogaskerekei.
Az új konzultációra kedden került sor. Reggel fél 8-kor újra vérvétel, majd 10:45-re volt időpontom ultrahangra. Gondolom már mondanom sem kell, 12:15-kor szólítottak a vizsgálóba... Amint bekerült az uh-fej a helyére, és elhangzott az első szám, már számoltam is magamban. Az első adat a nyálkahártyám volt: 7,8mm. Nyolcadik ciklusnapon egyáltalán nem tartom rossznak, beültetéshez 5-6mm-től már jó, úgyhogy rendben vagyunk. Aztán megint jöttek a lottószámok, csak már magasabb kategóriák: 12,15,16,18,19,stb. Összesen a két fészekben 15 fiókát számoltam össze.. Nem volt vmi kellemes a vizsgálat, mivel már amúgy is egyre jobban feszített a hasam és fájt a mellem (amúgy ezek a tünetek csak egyre rosszabbak az idő előrehaladtával). Mindenesetre úgy gondolom, nem rossz eredmény ez, nemdebár? De majd úgyis a végjáték lesz a lényeg A doktor ott helyben közölte is velem, hogy akkor pénteken lesz a punkció, de majd a szobájában elmond mindent! Hurrá!!! Már pénteken!!! Ezek szerint a doktor is jónak ítéli az eddigieket...
A szobában aztán kaptam még két receptet: további két Cetrotide-t valamint két ampulla Gonapeptyl-t (Ez két db előre összeállított fecskendő, amit csak szúrni és nyomni kell. Már nem jelent problémát). Kedden még kellett lőnöm egy Gonal-t és egy Cetro-t, aztán ma (szerda) reggel a másik Cetro-t, a két Gonapeptyl-t pedig ma este 21:30-kor kell egymás után beadni. Ez lesz a tüszőrepesztő, amik időzítetten min.36 óra múlvára tolják ki a tüszőrepedést. Csütörtökön már nem kell semmi szuri, csak várakozunk. Aztán péntek reggel 9-re kell mennünk a Kaáliba és 9:30-kor megtörténik altatásban a Kicsikéim leszívása. Közben majd Ricsi is leadja, amit neki kell, hogy kezelés után kb. 4-5 óra múlva megtörténjen a kettőnk sejtjeinek egyesítése. A továbbiakról biztosan majd utána fognak minket tájékoztatni, de szerintem szombaton fogjuk megtudni, hogy mikor kapjuk vissza a picikéinket... Addig is sokat iszom (vizet), zabálom a méhpempőt (szerintem ezért lesz klassz a nyálkahártyám), Apajelölt pedig issza a Proxeedet.
Nagyon izgalmas! És bár izgalmas, mégis nyugodt vagyok. Ha minden jól megy, akkor május elsején, anyák napján már én is "anyuka" leszek! Ha ténylegesen még nem is, de többszörös, akár 8-10-szeres anyukája leszek a pöttöm kis embrióinknak. Lehet, hogy kicsit idiótán hangzik, de tegnap délután csak feküdtünk Ricsivel az ágyon és arról beszélgettünk, hogy mennyire várjuk már a babákat és hogy még sehol senki, de már most nagyon szeretjük azokat az apró kis embriókat is... Nagyon szentimentális hangulatban voltunk...
Nagyon kell, hogy ők is akarjanak annyira ragaszkodni, mint amennyire mi ragaszkodunk hozzájuk. És ha megígérik, hogy ők is mindent megtesznek, hogy velünk lehessenek, akkor mi meg azt ígérjük meg, hogy mi leszünk a legjobb szüleik a világon, akiket csak el tudnak maguknak képzelni... Nagyon várunk Benneteket!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése