Nagyon fura érzéssel ébredtem. Nem tudtam, hogy ilyen a nagynéniség. Nem is tudom, hogy tudnám visszaadni; egész délelőtt olyan fojtó érzés volt a torkomban, többször kijött a könnyem is és folyton a két lány járt a fejemben. Azt hiszem hasonlót érez az ember, amikor szerelmes. Hogy szinte fizikailag fáj a másik hiánya, és ez a hiányérzet most az újdonsült párosra irányul. Délelőtt takarítottam, mostam, főztem és izgultam. Annyira vártam már, hogy mehessek Pestre, hogy azt el sem tudom mondani. Kinyomtattam egy olyan tegnap készült képet, amin mindhárman rajta vannak, beletettem egy keretbe és magammal vittem. Úgy gondoltam, talán örül a kishúgom, ha ránéz az éjjeliszekrényére és látja magukat kívülről is, családként. Vettem még indulás előtt három Cserpes joghurtot is, mert Csillu mondta a telefonban, hogy az előző nap vitteket már megette és nagyon ízlett neki. Aztán vettem még szoptatós teákat is, hogy Janinak legyen utánpótlékba is, ha főzi a nejének, mert már csak egy adagnyi volt otthon. Aztán elindultam.
Negyed négy körül értem be, pár perc múlva megérkezett Jani is. Hanna többször is sírdogált, nehezen viselte, ha Csilla beletette a műanyag szekérbe. Illetve nem is a szekérrel volt baja, hanem egyáltalán azzal, hogy nem érezhette az anyukája közelségét és melegét. Szegény Csöppem az ottlétemig még mindig nem evett semmit, de cukros vizet azért már ivott, nehogy kiszáradjon. Én úgy próbáltam segíteni a jelenlegi helyzeten, hogy megpusziltam a pici arcát. Bár nem hiszem, hogy ettől kevésbe lett éhes, de ha neki is olyan jó érzés volt, mint nekem, akkor már megérte. Nem hiszem, hogy van még bármi is a világon, ami annyira puha, mint a bőre!
Azt hiszem, ez az a helyzet, amit nem hittem, hogy lesz valaha is: nem tudok mit mondani. Szerintem Csillu nem tudja igazán, hogy mi zajlik le bennem, mennyire repes a szívem, ha látom őket. És nem csak akkor, ha Hannára nézek, hanem főleg akkor, amikor őket együtt látom. Csillu olyan nyugodt és csak fogja az ölében azt a kis csomagot, aki alszik és csak simogatja a hátát. Olyan boldogság látni őket, hogy tényleg nem tudom szavakkal kifejezni...
Ma is készítettem "pár" képet, szóval beszéljen inkább pár fotó helyettem...
Az utolsó kép az egyik kedvencem. Óráról órára formálódik ez a kis Drága, és ezzel egyenesen arányosan Csillu is talán ugyanígy regenerálódik. Itt jegyzem meg, hogy már most kisebb a hasa, mint tegnap... Pár hét és ugyanolyan lesz a formája, mint terhesség előtt! Mivel azért most még láttam hasat a teste elején, a biztonság kedvéért megérdeklődtem, hogy biztosan nincs-e benne még egy baba, mert ha igen, akkor azt nagyon szívesen átveszem...
Szóval ők az új szerelmeim...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése