Az első ciklusnapon ugyebár elmondták, hogy akkor nem a hatodik napon, hanem az ötödiken, azaz szombaton menjek vérvételre és uh-ra. Erre a napra nagyon kíváncsi voltam, mert hát kicsit tartottam attól, hogy milyen hatása van ennek az injekciónak. Pláne, hogy még csak négyszer "kezeltem magam" vele. A böködés egyébként már úgy megy, mint az ágybavizelés. Most már különösen, hiszen semmi egyéb teendőm nincs köszönhetően az azonos dózisoknak, mint kihúzni az adagológombot a toll tetején, bebökni a tűt a hasamba és belenyomni a szervezetembe az adagomat. Kb. fél perc pakolással és fertőtlenítéssel együtt.
A reggeli vérvételre fél 8 előtt érkeztem, csak egy lány volt előttem a férjével. Hamar végeztem is, pedig még beszélgettünk is egy kicsit. Aztán még maradnom kellett, mert elvégeztek rajtam egy tisztasági vizsgálatot is (mint kiderült azért, hogy ha esetleg lenne valamilyen hüvelyi fertőzésem, azt még gyorsan kezelni lehessen). 8 után 10 perccel már újra itthon voltam, majd 9 után Ricsivel kettesben visszamentünk az ultrahangra. Szokás szerint várni kellett, most kb. másfél órát... Addig remekül elbeszélgettem egy mellettem ülő lánnyal, aki már a harmadik beültetésére készül, kedden lesz a leszívása. Sok mindent mesélt, nagyon kedves volt.
Nagy sokára rámkerült a sor. Míg a szokásos félpucér, ámde bokazoknis sztoriban nyomtam a kezelőágyat, azon filóztam, mi lesz, ha esetleg nem fejlődött egyetlen normális tüszőm sem és esetleg rám nem hat ez a szuri? Annál is inkább, mert bár az elmúlt napokban többször is éreztem, hogy a szokásosnál jobbán fájdogál és szurkál mindkét petefészkem, egyéb rosszullétem vagy tünetem nem volt. Nem híztam egy dekát sem, sőt, köszönhetően a diétának, egyre jobban érzem magam a bőrömben. A túlstimulálást így kapásból elvetettem, márháthiszen nem érzek semmi extrát. Mindezek közepette megérkezett Boga doktor. Lábak szét, hajrá. Kissé kellemetlenebb volt a szokásosnál is az ultrahangfej bennem léte, amit kicsit furcsálltam. Aztán elkezdte mondani az asszisztens hölgynek a maga megszokott módján a monitoron tapasztalt dolgokat. Amikor rátért a bal oldali petefészkemre, úgy sorolta a számokat, mintha lottósorsoláson ő nyúlt volna bele a gömbbe: 6,8,9,13,12,7,9 és még ki tudja, mi nem. Azt sem tudtam, miről beszél! Mivel csak későn fogtam fel, hogy már azonnal a tüszők méretét mondja, nem tudtam az elejétől számolni, hogy hány darabot diktált be a hölgynek. Ám mire felocsúdtam, áttért a jobb oldalra, merthát ugye olyanom is van... Ott kb. ugyanezt előadta. Aztán megköszönte a részvételt, öltözhettem. Teljes kamilla! Szerintem minimum 10 tüszőm kezdett érni, de lehet, hogy még több is, bár a darabszámra nem tért ki később sem. Punkciókor úgyis kiderül, de az tuti, hogy nagyon sok... Kimentem a kezelőből, majd Ricsivel felmentünk Boga doktor után a szobájába, hogy elmondja a továbbiakat.
Itt jött a következő meglepetés: új kisbarátot kaptam, aki Cetrotide névre hallgat.
A meglevő Gonal-F társaságában ezt is magamba kell szúrni holnap és holnapután reggel, ám ez már nem toll, hanem rendes szuri... Azt hittem, lefordulok a székről. Megkérdeztem, mennyire kell ehhez segítség, vagy ennek a végén is van gomb, amit megnyomok és kész? Boga doktor megnyugtatott, hogy persze, ennek is van, úgyhogy meg tudom csinálni egyedül is. Akkor meg semmi gond, megoldjuk, mint mindent! Elmondta, hogy kedden reggel újra jönnöm kell vérvételre, délelőtt pedig ultrahangra, hogy megnézzük, hogy állunk akkor. Köszi, viszlát, irány a patika.
Az újabb meglepetés a gyógyszertárban ért, amikor a hölgy odahozta a pénztárhoz a két dobozkát, benne a két napra való szurival és közölte, hogy akkor ő most 19.980 Ft-ot szeretne tőlem kérni... Kisebb infarktus után nyújtottam a kártyámat, mert hát mit tud tenni az ember lánya, ha gyereket akar, fizet. Újabb huszas. De nem baj! Kinek mit hoz a nyuszi, nemde?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése