Már most látszik, hogy Ricsi a modern apukák pártját fogja erősíteni. A hétfő délutáni beszerzőtúráról Tesco-s fagyasztott bölénnyel tért haza...
Na jó nem! De hozott annyi mindent, hogy roskadásig lett a hűtő a finom falatokkal! A fehérjedús étrend jegyében rengeteg joghurtot, főleg a székletelősegítős fajtát, natúrt, gyümiset, ivókásat, kanalazósat. Aztán paprikát, fincsi pulykasonkákat, teljes kiőrlésű kenyeret, echte vajat és egy csomó babavizet, merthogy nemámhogy mást iszom... Fincsi a babavíz, meg nátriumszegény, meg is iszom belőle két és fél litert legalább naponta, ahogy kell.
A hétfő délután és a kedd gyakorlatilag teljes ágynyugalomban telt (pisi+kaja kivételével). A szerda nagy részére is a vízszint volt a jellemző, akkor már viszont beiktattam pár edény elmosogatását is. Csütörtökön szintén pihi, ám akkor már megálltam egy pöttyet a vasalódeszka mellett is és áthúzkodtam pár pólót, majd újra leheveredtem. Rájöttem, mekkora királyság ez! Kicsit teszünk-veszünk (csak nagyon kicsit és nem hajoldozva), aztán sokat pihenünk! Zsír!!
Az addig eltelt időszakra egyébként a borongós, esős időjárás volt főképp jellemző, így nem is esett túlzottan nehezemre, hogy ágyban maradjak. Csütörtök délelőtt aztán már nagyon szépen kisütött a Nap és a nap további részében fenn is maradt ez az állapot. Köszönhetően a téglaépítésű, ámde távfűtéses kombinációjú lakás adottságának, ez az az időszak (és még a szep.közepe-okt.közepe intervallum), amikor gyakorlatilag a lakás bármely szeglete alkalmas lenne jegesmedvék tartására természetes élőhelyük mímelése gyanánt... Ilyenkor van az, hogy jobb szeretünk az utcán tartózkodni, mint otthon, mivel a lakásban a steppelt kabát az általános viselet, odakint pedig simán lehet flangálni egy szál pólóban is... Ennek folyományaként nagyon megörülve a napsütésnek, kisöndörödtem egy kicsit az erkélyre, hogy napkollektor módjára magamba szívjak egy kis meleget. Leültem az egy szem kis roskatag kempingszékünkre és csukott szemmel elmerengtem a világ nagy dolgain.
Először is (ezt már szerdán, ágyban fekve is megtettem) Kismálnát jó alaposan felöltöztetve betettem az ő kis babakocsijába, aztán elindultunk sétálni. Olyan élethűre sikerült az agy-séta, hogy még arra is figyeltem, hol kell megemelni a kocsi első kerekeit, hogy fel tudjunk kaptatni a járdára. (Itt jegyzem meg, hogy fogok majd írni a polgármesternek egy dorgáló levelet az akadálymentesítés tárgykörében! ) Szóval csak sétáltunk, Málnus végig aludt, sütött a nap és nagyon boldog voltam!
A séta után a második dolog, ami eszembe jutott az az volt, hogy milyen irgalmatlanul kényelmetlen ez a szék és miért van az, hogy nekünk nincs egy normális, lábtartós, dönthetős székünk, mikor az gyakorlatilag nélkülözhetetlen darabja egy tisztességes háztartásnak! El is döntöttem, hogy ha törik, ha szakad, márpedig lesz olyanunk, hogy tudjak napfürdőzni az erkélyen (vagy egyáltalán csak kényelmesen hesszelni..). Szóval mikor Ricsi megérkezett délután a munkából és a bevásárlásból, megkértem, hogy menjünk már el a Kikába és nézzünk nekem egy ilyen hiperszuper széket. És persze, hogy elvitt! Az autóba beszállva szédültem egy kicsit, aztán ez még egy darabig így is maradt, de nem túl sokáig. Mire az üzlethez értünk, természetesen elmúlt, ahogy kell Az első szék, amit kinéztem, hogy a célnak megfelelne, hirtelen harmincakárhányezer Ft-ba került, úgyhogy gyorsan elsomfordáltunk. Aztán a többi is klassz volt, és árban lényegesen szimpibbek, ám nem lehetett őket összecsukni, ami viszont nálunk nagyon nem jó megoldás, mert az erkélyünk erkély és nem terasz, szóval kb. 2,5 négyzetméter. Úgy éreztem, a lehetetlent szeretném már megint, amikor is Ricsi rátalált! Tavalyi modell, féláron, egyszem utolsó, narancssárga, dönthető és bár lábtámasza nincs, úgy gondoltam, na bumm, elérakom az Ikeás 900Ft-os kisszékünket és arra teszem a tappancsomat. Kipróbáltam: mint egy álom! Köszi, megvesszük! Volt rajta egy szivacsos párna is (rágumizható), de azt 3500-ért nagyon vékonykának találtam, mígnem nagy kutakodások közepette megtaláltuk a mi kis csíkosunkat 2300-ért és ráadásul legalább kétszer olyan vastag, ha nem háromszor! És ezen nem is volt fecskesz@r, mint a másikakon, origi zacsiban vettük meg. Hazaérve felállítottuk és pár percet ücsörögtem is benne. Csak pár percet, mert addigra már azért hűvös volt odakint is. Szóval ő az:
Ennek a megtestesült csodának köszönhetően a péntek délelőtt nagy részét is már az erkélyen töltöttem és meg is pirult egy kicsit a pocakom és a lábam.
Délután fél kettőkor aztán elindultam az előre lezsírozott Kaális Fórumos talákozóra! Négyen beszéltük meg, hogy össze tudunk futni, így kettőre mentem Ritáért, akivel áthaladtunk az Árkádba, ott találkoztunk Ketlinnel (aki Anett) és 4 körül Ziziman-nal (aki Dóri). Ettünk sütit, fagyit, cappucciót és közben jókat beszélgettünk, tapasztalat-cseréltünk és csajoskodtunk. Nagyon-nagyon jól éreztem magam és nagyon örültem, hogy sikerült ezt összehoznunk. Egyébként Rita, Dóri és én vagyunk csak győriek, Anett Szegedtől 50km-re lakik, csak itt van most egészen jövő hét kb. csütörtökig, hogy ne kelljen folyton oda-vissza utazgatni a kétnaponkénti vv és uh miatt. Most már hétfőn lesz a punkciója és talán csüt. visszakapja a babóit. Annyira jól éreztük magunkat, hogy kb. 7 óra lehetett, amikor hazaértem. Nagyon kellett egy kis másfajta kikapcs is és olyan jó kis társaság ez! Nagyon sokat segít mindenki mindenkinek, hogy folyton biztatjuk és unszoljuk egymást. Bárki bármit mond, szuper dolog ez a net, az tuti! Csak kinek-kinek más szempontból. Nekem most főleg ezért, mert ilyen barátnőket találtam.
A találkozóról hazaérve egy kicsit fáradtnak éreztem a szemeimet, mert azért mégiscsak jópár órát ültem neonfényben. Aztán mikor vacsora után eldőltem, éreztem, hogy fájdogál a hasam. Már az elmúlt egy két napban is előfordult, de akkor csak jobb és bal oldalt egy-egy pontban, még mondtam is a lányoknak, hogy szerintem vmi nyirokcsomók lehetnek megduzzadva, mert az tuti, hogy nem Málnus szórakozik itt is meg ott is. Aztán tegnap este középen fájt, de egyre jobban. Konkrétan az a menstruációs fájdalom fajta fájdalom volt és nagyon nem örültem neki. Azon rágtam magam, vajon mennyire volt megerőltető, amit csináltam, de azt gondolom, hogy talán a normál életvitel fogalmába bőven belefér, amit Boga doktor is javasolt. Nem tologattam vagonokat a teherpályaudvaron, nem szántottam, nem cipeltem szőlővel teli puttonyt, úgyhogy asszem megteszem, ami tőlem telik. Szerencsére sikerült hamar elaludnom és ma reggelre már tompult a fájdalom.
Egyébként ami még érdekes volt számomra és nem tudtam nem észrevenni, az a mellfájdalom. Húsvét hétfő óta majd' leszakadtak a melleim, még gondoltam is, hogy a hormonok miatt van. Aztán beültetés után két nappal, azaz szerda reggelre mintha elvágták volna (nem a mellemet, hanem a fájdalmat..)! Addig nem bírtam hason aludni, olyan kínszenvedés volt, reggel pedig úgy ébredtem, hogy nem érzek semmit! Kínosan ügyelek arra, hogy ne keressek tüneteket, és tartom is magam ehhez. Vannak azonban olyan dolgok, amiket ha akarom, ha nem, nagyon feltűnnek. A mellfájás megszűnése és az erős menses fájdalom ez a kategória. Amúgy minden okés.
Nagyon remélem, hogy minden rendben lesz és Kismálnus nálunk marad, míg világ a világ meg még három nap, mint a mesében...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése