Ez a tisztességes reggeli vizeletvétel nem nagyon akar menni... Újra felébredtem, most hajnali fél ötkor azzal a reklámból ismert "kínzó vizelési ingerrel". Megint az első gondolatom a teszt-csinálás volt és mivel átgondoltam, hogy a legközelebbi ébredésem kb. 2 óra múlva várható, inkább most kell lepipilni a tapocskát. Bedagadt szemekkel és kissé suta mozdulatokkal megtettem, majd hunyorogva konstatáltam, hogy bár 2 perc után kellene megnézni az eredményt, az már fél perc után egyértelmű volt számomra. Így hát felbiggyesztettem a tesztet a polcra és kellően álmos lévén visszavánszorogtam az ágyba azzal a hanyag eleganciával, ahogy csak én tudok. Gondoltam, ráérek majd a következő ébredéskor is megnézni, mit mutat ténylegesen... Hát ennyire vagyok és leszek én laza kismama...
Negyed 7-kor kicsámpáztam a hálóból, újabb pipi, majd elővettem a fényképezőt és megörökítettem a fél ötös produktumot az előző két napival egyetemben. A tegnapihoz képest nem nagyon látok változást, ami két dolognak is lehet köszönhető. Egyrészt bár a teszt érzékenysége ua., mégis más típus, másrészt pedig a tegnapi és a mai mintavétel között még 24 óra sem telt el. És azt mindenki tudja, hogy a szervezetben levő hcg hormon 36-48 óránként duplázódik, úgyhogy nem zavar nagyon a dolog. Annál is inkább, mivel a számomra már egyértelműen nyilvánvaló menetrendszerinti jelenség, az ébredés után kb. 1 órával jelentkező hányinger-szédülés kombináció ma reggel is jelentkezik és jelenleg is tart. Szóval a mai fotók:
A tegnapi nap krónikája kicsit kurtára sikerült, úgyhogy pótolom, ezáltal kis csúszásban leszek.
Szóval a tegnapi teszt után már sokkal nyugodtabban vágtam neki mindennek. Olyan boldog voltam, hogy Pest felé a kocsiban egyszer el is pityeredtem magam... Még mindig nem tudom, pontosan mi vár ránk, de már nagyon várom. Mi több, erre várok évek óta...
Nagyon kellemes és eseménydús nap volt a tegnapi. Először egy neten kinézett fotósüzletbe mentünk, eredménye nulla. Aztán elmentünk a Westend-be, ahol már sok jó infót kaptunk az eladósráctól a Médiában. Bementünk a gyógyszertárba, aztán ebédeltünk nagyon finom tarhonyáshúst, aztán még kicsit bámészkodtunk, aztán átmentünk a Pólus Centerbe. Újabb infógyűjtés után hazafelé még betértünk a budaörsi Médiába és az Osiba, úgyhogy 6 óra körül értünk haza. A kocsiban már természetesen szinte az egész utat átaludtam...
Ami a közérzetemet illeti, hasonlókat tapasztaltam, mint a napokban, de leginkább a keddi napomhoz volt hasonlatos. Reggel ébredés után kb. fél-egy órával kellemetlen émelygés, ami némi szilárd reggeli hatására cselesen elmúlik. Azért cselesen, mert aztán kaja után, mikor az ember azt hinné, hogy vége, negyed óra múlva újra kopogtat. És ezek a hirtelen jövő émelygések-szédülések kb. délután egy óráig jelentkeznek... A tegnapi nap legalábbis elég durva volt ebből a szempontból... Elég kellemetlen, de mondtam Ricsinek, hogy ha ez lenne végig az első trimeszterben, azzal bőven kiegyeznék. Hiszen jelezné KisMálna jelenlétét, ám biztosan meg is tanulnám kezelni illetve csökkenteni a tüneteket. De sajnos nem vagyok túl bizakodó ebből a szempontból, hiszen még csak vérvételen sem voltam, máris itt tartunk. Kíváncsi vagyok, mekkora lesz a holnapi vv hcg értéke. Szerintem max. 100-120. Mi lesz akkor, amikor majd több ezer lesz? Nem baj! Sose legyen nagyobb bajom. Málnus kedvéért akár egész nap is öklendezem, csak legyen egészséges!
Igyekszem nem sokat gondolni a holnapi napra. Nem a vérvétel miatt aggódom, mert ott már mondhatni tutira megyünk. Az érték érdekes lehet majd, de nem ez a fő kérdés számomra, hanem hogy hol van a Pici. Nagyon remélem, hogy méhen belül és nem vándorolt el, mert arra gondolni sem akarok. Tényleg igaz, hogy az ember megkapja a jóhírt és máris elkezd aggódni és reszketve várja az újabb és újabb vizsgálatot, melyek bizonyosságot nyújthatnak a baba létezéséről, egészségéről, bármiről... Igyekszem szép dolgokra gondolni, de nem nagyon tervezgetni. Nehéz, mocskosul nehéz, de muszáj a földön maradni.
Tegnap beírtam egy szüléskalkulátorba az utolsó menstruáció első napját és a ciklushosszt, és kidobta, hogy 2012. január 26-ára várható Kismálna, a vízöntő jegyében és hogy most 4 hetes. Leírták, hogy mi van velem, aztán mi van a babával, mi zajlik egyáltalán és mire kell figyelni. Aztán átléptem a köv. hétre, majd az azt követőre és sok olyan dolgot olvastam, amiről már egyszer-kétszer olvastam, de tudatosan sosem mélyedtem bele. Óriási erővel ért a felismerés, hogy az a helyzet, amiben tegnapig voltam, arról már nem volt ember, aki olyat tudott volna mondani, amit nem tudok, jelesül a teherbeesés-termékenységelősegítés-lombik témakör. És most gyakorlatilag egyik napról a másikra át kell állni az agyamnak egy olyan hatalmas témakörre, mint a tényleges babavárás! Erről a témakörről viszont szinte semmit nem tudok, legalábbis az én maximalista tudáséhségemhez képest semmit! Rájöttem, hogy újra tanulásba kell fognom és édes teherként újra neki kell állnom az újfajta tudásanyagot magamba szippantani...
Boldog örömmel tanulom ki KisMálnus fejlődésének minden kis mozzanatát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése