A legnagyobb lelki nyugalomban indultam el reggel a háziorvoshoz, hogy a táppénz ügyben eljárjak. Mindent elintézve hazajöttem, majd nemsokára Ricsi is hazaért. Azt mondta, izgul. Nem tudtam, mi izgulni való van (persze, tudtam), én teljes nyugalomban vártam, hogy elinduljunk.
11 után 2 perccel már az Intézetben voltunk. Legnagyobb meglepetésünkre a recepciós hölgy azt mondta, hogy menjünk fel az emeletre embrió laborba, ott az embriológus majd megmutatja nekünk a Picit! Jesszus! Teljesen elképedtünk, hogy ilyet lehet, de persze közben rohantunk felfelé. A kedves hölgy az emeleten megkérdezte a nevemet, majd kinyitott egy fájl-t a gépén és ott volt Ő... Azt mondta, tökéletes 8 sejtes embrió, az elmúlt három napban tökéletes fejlődést mutatott és szerinte minden esély megvan arra, hogy a terhesség megmaradjon! Csak néztük mosolyogva a monitoron azt a kis málnaszemhez hasonlító valamit, illetve valakit és olyan hihetetlen volt, hogy az a kis ábra kettőnkből van...
Ricsi bekómált. Legutoljára akkor láttam így vigyorogni, mikor hazahozott valami proxyservert vagy mit. Csak az informatika és az órák tudják ennyire kiütni, mint amilyen mámort most sugárzott magából. Okosan meg is kérdezett bennünket (mármint a biológust és engem), hogy számunkra is annyira nyilvánvaló-e az, hogy milyen tökéletes hasonlóság van közte és a kis embrió között. Erre persze csak igenlő választ adhattunk...
Aztán persze mindjárt rácuppant a fájl-ra és el akarta kérni, de a hölgy elmondta, hogy egyenlőre babonából nem adhatja ki, ha minden okés lesz majd, és ha a doktor úr is beleegyezik, akkor majd a terhes uh alkalmával elkérhetjük.
Boldogságban úszva mentünk le a váróba. Már 3/4 12 volt, amikor szólítottak és megtettem a péntekről már ismert utat az öltözőbe, onnan pedig a műtőbe. Dél múlt két perccel, mikor bejött a doktor, majd megkaptam a kacsacsőrt, a katétert, aztán az addig jelre váró biológustól egy fecskendőben Kismálnát is. Egy uccsó uh ellenőrzés: küldetés teljesítve, 2011.05.02. 12:10-kor anyásítva lettem! Az uh monitort felém fordította a doktor, hogy meg tudjam nézni, hol helyezkedik el a kis Csöppség, aztán a legnagyobb meglepetésemre nyomott egy gombot és a kezembe adta a felvétel nyomtatott verzióját! Egyáltalán nem számítottam rá, de határtalan volt az örömöm! Eddig csak mindenféle tüszőket meg nyálkahártyákat láttam magamról, most viszont Kismálna van a képen!
De persze készült az embriócska apukájáról is kép, aki egyébként a nap (és szerintem ez elkövetkezendő sok-sok nap) hőse:
Egy óra pihenés után egy újabb óra ücsörgés következett a váróban, majd mehettünk Boga doktorhoz. Összegezte a történteket, megerősítette a biológus szavait, írt fel még ösztrogén tapaszt, majd útunkra is engedett volna, ha Dr. Szalay, az én kis saját háziorvosom nem kezdte volna kérdésekkel bombázni őt, többek között az ágynyugalom betartásáról, mindenféle ijesztő jelek felismeréséről és hasonlókról. Bár a doktor (a sokévig olyan iskolába járt, neveelőttisjelezveafoglalkozása ember) mondta neki, hogy csak a mai nap a tényleges fekvésé, holnaptól már lehet azért óvatosan ficeregni, Ricsi azért közölte vele, hogy nem úgy van az, mert 4 nap fekvés van. Orvosdoktor erre mondta, hogy azért túlzásba se vigyük, mert attól fogok majd bestresszelni, hogy nem tudok magammal mit kezdeni fekve, de Ricsi hajthatatlan. Legalábbis eddig. Eredmény két hét múlva. 16-án kell menjek vérvételre, ott derül majd ki az igazság. Addig még sok mindennel meg kell küzdenem, leginkább asszem saját magammal, hogy tudjak kellően nyugton maradni, bár ahogy a fegyőrömet elnézem, nem nagyon lesz apelláta... Mindenesetre kitaláltam egy ösztönző módszert: magam mellé tettem szemmagasságban az ultrahang felvételt, így ha megpróbálnék felkelni, biztosan beleütközöm. Így az majd emlékeztet, miért vagyis Kiért is nem kelek fel...
Szóval hazaérve Ricsi azonnal ágyba parancsolt, ő pedig elindult beszerző körútra: gyümölcsöket és magvakat gyűjt, este pedig megy bölényre vadászni, ahogy azt egy tisztességes családapa teszi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése