Kismálna ma 6 hetes...
Nagyon nehéz. Már nem sírok annyit (csak ha nem látják) és jobban le tudom magam kötni más dolgokkal is, sőt törekszem is erre. Ha mégis megállok és eszembe jut az az irgalmatlan hülyeség, amivel sosem szabad foglalkozni - mi lett volna, ha... Nincs értelme. Azon gondolkodtam, hogyan lehet ezt elfogadni, feldolgozni, lezárni vagy bármit tenni azért, hogy ne kerüljek a muszáj-dzsekisek közé a vigyorgóba. És rájöttem arra, mi a tökéletes és egyetlen magyarázata a velünk történteknek!
Következő a helyzet: Van néhány Angyalka a világon, akiket még ember szabad szemmel nem is láthatott, olyan különlegesek! Ezek a kivételes kis lények hosszú-hosszú éveket szentelnek az életükből arra, hogy kiválasszanak maguknak két, hozzájuk hasonlóan különleges embert, akiket szüleikké választanak. A hosszú keresés során sokmindent számba vesznek, mérlegelnek és csak és kizárólag ahhoz az emberpárhoz költöznek be, akiket a legalkalmasabbnak tartanak. Nem maradnak náluk sokáig a szó fizikai értelmében, épp csak annyi ideig, míg a különleges emberpárt megérinti az a kivételes érzés, ami csak nagyon keveseknek adatik meg: Angyalkásak lehetnek. Amint a két ember megérezte a kis Angyal jelenlétét, a Csöpp fizikai valója megszűnik és egy teljesen más dologgá alakul át: maga lesz a Halhatatlanság...
Kismálna ma 6 hetes. Mi pedig ritka kivételes és szerencsés emberek vagyunk, mert egy ilyen különleges kis Angyal - Kismálna - minket választott szüleinek, akiknél megvalósulhat az Ő halhatatlansága...
S bár nem látunk (hisz az ilyen különleges Angyalkákat nem is lehet látni), mégis mindig velünk vagy és mi pedig - mivel a szüleid vagyunk- mindig veled leszünk! Köszönjük, hogy a szüleid lehetünk, míg Világ a Világ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése