Amilyen nyugodt voltam az elején, most annyira vagyok kifeszülve. Egyre rosszabb ez a várakozás és nagyon nem tudom, mi lesz a végeredmény... Mindenki azzal jön, hogy nem kell vele foglalkozni meg hogy gondoljak másra, illetve ne idegeskedjek. Hát mondja már meg valaki, hogy EZEKET HOGYAN KELL CSINÁLNI???!!! Ki az aki a teszt előtt 3 nappal nem tépne szét vérben forgó szemekkel bárkit ennyi megpróbáltatás után?! Természetesen mondanom sem kell, hogy attól jönnek az ilyen okos tanácsok, aki vagy egy köhintésre terhes lett vagy mindez száz éve történt vele, esetleg sosem volt terhes és nem is akar az lenni... Én, aki általában azért nyugalommal viselem a megpróbáltatásokat, most csak tipródok, agyalok és kb. húszezer a vérnyomásom. Persze, hogy ki fogom bírni, mert nincs más választásom, de most már odáig fajult a helyzetem, hogy bőgni tudnék bármikor az idegtől (ami persze nem jó Málnának, feltéve ha van Málna...).
Gyors azért leírom, mik történtek a napokban és miket szimuláltam össze:
ET+5.nap (szombat): a péntek esti mensfájdalom eléggé lecsillapodott, amit persze az ember konstatál, de elgondolkodik rajta okosan, hogy akkor ez most jó vagy nem jó hír... Délelőtt aztán volt jó pár akkora szúrás a hasamban, hogy szinte összegörnyedtem és hirtelen nem is kaptam levegőt a fájdalomtól és a meglepetéstől. Derült égből villámcsapás szerű érzések voltak a legváratlanabb pillanatban, ámde annál nagyobb erővel. Délutánra ez is csillapodott.
ET+6.nap (vasárnap): kisebb hasszurkákon kívül semmi extra. Volt egy-egy pillanat, amikor kissé felkavarodott a gyomrom, de amint ettem vmit, el is múlt. Valószínűleg a beles mivoltom űzött velem csúnya tréfát. Újabb hülye tünet, amit bebeszéltem.
ET+7.nap (hétfő): Bátran mondhatom, hogy ha volt is bármi, olyan elenyésző, hogy fel sem tűnt. Teljes letargia. Ja, ismét dolgozom, lájtosan. Észrevettem, hogy mintha megnövekedett volna a nyálkám mennyisége. Pontosabban most van, eddig nem volt.... Elmentem Csilluékhoz. Örömmel mondhatom végre, hogy kettőnkről (mármint Hannáról és rólam) is készültek már képek. Nagyon sokat elvolt velem Hanna, addig az anyukája porszívózott, felmosott és zuhanyzott. Mi meg addig sokat beszélgettünk és vigyorogtunk... Gyönyörű gyerek!!
ET+8. nap (kedd): Nyálka van még mindig, + értekezlet Pesten. Előtte nyomtunk Zoli kollégámmal egy reggelit a Mekiben (toast és capuccino - semmi extra). Beértünk a dolgozóba, aztán leültünk, hogy akkor értekezés mindjárt. Egyik pillanatról a másikra olyan szinten fordult fel a gyomrom, hogy azt hittem, azonnal kidobom a taccsot az asztalra. "Elrongyoltam" egy flakon vízért (nem volt egyszerű, mert baromira szédültem is), aztán az elkövetkező egy óra leforgása alatt be is termeltem a másfél litert. Amíg ittam, addig sem volt hányingerem. Aztán persze "Menjünk ebédelni.." Azt sem tudtam, hogy fogom kibírni. Az étterem kajáspultja előtt megálltam, ám azonnal hátat is fordítottam mindennek. Szörnyű volt a gyomrom. Aztán úgy gondoltam, egy kis petrezselymes rizst megennék, hozzá natúr pulykát. Kértem, megettem. A kaja végére majdnem elaludtam. Hazafelé mindemellé erős hasszurkák társultak és közben úgy éreztem, soha nem laktam még ilyen messze Pesttől... Hazaérve délután 3-kor belerogytam a napszékembe és azon nyomban elaludtam... Fentieket valószínűleg csak szimuláltam terhességi tünetként. Sanszos, hogy vmi nem esett jól a reggeliben illetve ebéd után amúgy is álmos az ember, úgyhogy nem képzelgünk semmit.
ET+9. nap (szerda): Nap közben egy-kétszer pár percre émelygés, de semmi extra. Bármitől lehetne. Csak szimulálok. Nyálka elég sok és kezd kellemetlen lenni... Délután Ricsivel vettünk egy kétdarabos tesztet. Én azon vagyok, hogy csináljunk a hétfői vérvétel előtt, mert nem akarok a recepciós pultán összeomlani, amikor egy nagy kövér semmit beletolnak az arcomba. Ricsi nem akarja, szerinte a vérvétel lesz majd a biztos.
ET+10.nap (csütörtök): Nyálka, és ébredés után kb. fél órával minimális hányinger, ami hamar elmúlik. Bármitől lehet, úgyhogy ez is csak a hülye agyam szüleménye... Nem bírom sokáig. Egyre idegesebb és türelmetlenebb vagyok. Teszteljek-neteszteljek- éshaigenmikor állandó kérdéskör a fejemben. Csilluékhoz menekülök magam elől. Hanna érkezésemkor épp eszik, aztán az általam vitt ebédet elfogyasztja az anyukája, közben fogom a Babust. Aztán én is eszem és lemegyünk sétálni. Hanna végigalussza a két órás sétát, közben mi jól elbeszélgetünk Csilluval. Végre újra jól érzem magam. Csak sétálok a napon és nézem a Kispöttömöt. Édespofa.
Aztán megjön a váltás, apu és a pesti mama. Hannát alig lehet felébreszteni. Eljövök. Szuper volt, minden tekintetben. Láttam a Csöppemet és addig is csak vele foglalkoztam, magammal nem.
Estére az idegeim szép lassan újra felmondják a szolgálatot. Elgondolkodom, holnap péntek 13. Talán épp ezért kellene tesztelni? Nem tudom. Mi van ha mégsem? Leírhatatlan a feszültség, ami bennem van. Ez egy téboly...
Ha nem sikerült, akkor három hónap várakozás. Nem akarok belegondolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése